|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Brüsszel: magyarok az európai Art Deco-ban (3.rész)
|
Talán elfogult vagyok, de nem a vidékiességet érzem a többi kiállított műhöz képest, hanem a couleur locale-t: jelenlétünk nagyon is kapcsolódó, nagyon is egyidejű - nem érezni, hogy ezek a magyar művészek mások mögött jártak vagy másoltak volna, egyszerűen maguk álmodtak a hazai anyagokba, valóságba a nemzetközi ,,levegőben lebegő,, irányzatot. Párizsból a Cartier-ház küldött korabeli pompás nyakéket, Raoul Dufy tervezte a fényűző damasztot, André Groult a kifinomult faliszekrényt - a magyarok nem vehették fel a versenyt ezzel a luxussal, de fantáziájuk hasonlóan gazdag, bennük is ugyanaz dolgozott. Százezer látogatót várnak a május 28-ig nyitva tartó kiállításra - köztük sok külföldit. Számos szponzor támogatta, a belgiumi francia közösségtől (amely a kulturális költségvetést kezeli a franciaajkú területeken) a Kredietbankig és az IBM-ig. Az Iparművészeti Múzeum Budapestről ingyen kölcsönözte az anyagot, de a költségek (szállítás, biztosítás) a szervezőket terhelik. A számítások szerint a belépőjegyek és a katalógus eladásából várható összeg a kiadásoknak jó esetben a harmadát fedezi. A művészet Belgiumban sem önellátó, szükség van támogatókra. Nélkülük az Art Deco e néhány hónapos tobzódása sem képzelhető el. - Hosszabbítás, mondja Martine Caeymaex, nem lehetséges, amint hogy ez az anyag így együtt soha többé nem kerül, nem kel vándorútra. Jan Debbaut, a Szépművészeti Palota igazgatója pedig azt írja a katalógusban, hogy kiállítást rendezni annyi, mint homokra írni - de néha mégis akadnak olyan kiállítások, amelyek tartósabb nyomot hagynak a homokon. Ő abban reménykedik, hogy az európai Art Deco brüsszeli kiállítása ezek közé tartozik majd.+++ Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma
1989. március 15., szerda 11:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|