 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Brüsszel: magyarok és az európai Art Deco (2.rész)
|
Párizs, Berlin, és Bécs volt az Art Deco legfontosabb központja.
Onnan is érkezett a legjelentősebb anyag, de mi érzékeltetni akartuk
e mozgalom egész jelentőségét. Márpedig (Bécsen keresztül) ez az
irányzat eljutott Budapestre, eljutott Prágába is, északra
kisugárzott Svédország, Dánia, Anglia felé, természetesen megjelent
Belgiumban, Hollandiában, Lengyelországban, délen átlépett
Olaszországba is, hogy csak az itt képviselt országokról beszéljünk
- mondja Martine Caeymaex, a kiállítás koordinátora, aki a lelkes
brüsszeli gárda más tagjaival, Marc Lambrechts biztos irányítása
mellett alig kilenc hónap alatt ,,hozta tető alá,, ezt a gazdag
anyagot.
Itt a míves tudás csúcspontjára jut, itt a biedermeier és a
rokokó, a stilizált antik és a formajátékká szelidített primitív
mind dekorációvá válik - üvegek, porcelánok, kerámiák, fémek, lakkok
olvadnak össze burjánzó és öncélú díszítéssé, a polgárság, a háborút
túlélő, vagy éppen azon meggazdagodott újgazdagok pazar luxusává.
Világmegváltás, forradalom, erő nincs már ezekben a tárgyakban, de
annál több a formai és testi játék, a keresett hatás, az
elefántcsont-torony magábanvalósága: persze a gyönyörű, cizellált,
elegáns tárgyaké, s így még a modern formakeresésnek is tér nyílik,
akár a futurizmusig....
A 276 kiállítási tárgyból 16 érkezett Budapestről, az
Iparművészeti Múzeumból és magángyűjteményekből. Miután a rendezők
témák - és nem nemzetek - szerint csoportosították az anyagot, a
magyar látogató hol itt, hol ott kapja fel a fejét egy Kozma-bútor,
egy Gádor- vagy egy Zsolnay-kerámia, egy Gorka Géza vagy Vörös Béla
készítette doboz, vagy mondjuk Léczfalvi Gyárfás Erzsébet által
kötött könyv láttán: hát itt vagyunk. Fischer-Fiora Margit János
Vitéz kupája, lám, európai áramlat része a maga mesevilágával
éppúgy, mint Gádor István kedves kis kerámiája a vizilón lovagoló
kutyáról és kisfiúról, vagy Kaeszné Lukáts Kató
folklór-faliszőnyege, Gusztáv Miklós modernista nagy kapukilincsei.
(folyt.)
1989. március 15., szerda 11:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|