 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Sztrájk és törvénye 3.
|
Feltétlenül említésre méltó, hogy a törvényjavaslat sok helyütt
igen erőteljesen korlátozó jellegű, s olykor merőben indokolatlan
tilalomfákat állít a sztrájkszervezés lehetőségével szemben.
Ilyennek minősíthető az a passzus, amely a jogellenes
munkabeszüntetést tárgyalja. Ennek "d" pontja úgy fogalmaz, hogy
jogellenes "kollektív szerződésben rögzített megállapodás
megváltoztatása érdekében a kollektív szerződés hatályának ideje
alatt."
Elvi kifogást lehet emelni az előbb leírtakkal szemben, hiszen
annak alapálláspontja, szelleme - úgymond filozófiája - azt
sugallja, hogy sztrájk csak sérelmi szempontból szerveződhet, és a
munkafeltételek javítására kevésbé, vagy alig.
alc. Józan felismerés
Külön fejezetet érdemelne, hogy miért hiányzik legalább utalás,
eszmei útbaigazítás a mezőgazdaságban, különösképpen a
termelőszövetkezetben dolgozók sztrájkszervezési jogáról. Csupán
gyanítjuk: azért, mert olyan, szinte áttekinthetetlenül bonyolult
kérdést kellene megoldani, amely csaknem értelmezhetetlenné teszi a
sztrájkjogot abban az esetben, amikor a téesztag munkavállaló és
tulajdonos is egyben, ám az elmúlt évtizedek során hovatovább inkább
bérmunkás mivolta érvényesül tulajdonosi jogosítványai helyett.
A munkabeszüntetésről szóló törvényjavaslat vitáján a SZOT
elnöksége egyebek között ragaszkodott az elnevezés
megváltoztatásához. Mint mondták, azért, mert a sztrájk jobban
kifejezi a munkásmozgalom klasszikus hagyományaihoz való
ragaszkodást, és nem csupán nyelvészeti kérdést, de érzelmi,
szolidarítási indíttatást is jelent.
És jelenti azt is, hogy végleg szakítani kell azzal a
felfogással, amely a szocializmust úgy értelmezi, mint olyan
társadalmat, melyben minden érdeket, minden részletet egy bölcs,
mindenható kéz úgy képes összerendezni, ahogyan azt nem is olyan
régi tankönyvek lapjairól tanultuk.
A sztrájktörvény a józan felismerés egy újabb állomása:
fejlődésünk csak súlyos konfliktusok árán és azok vállalásával
képzelhető el. Hogy ezek a konfliktusok megoldhatók, elrendezhetők
legyenek, hogy állam és polgára pontosan ismerje lehetőségeit és
határait, biztonságot és garanciákat adó törvények kellenek. A sok
közül egyik ilyen a sztrájkról szóló törvény javaslata is.
(MTI-Press)
1989. január 16., hétfő 13:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|