|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Értelmiségi nagygyülés kaposvárott(Pozsgay Imre) (1. rész)
|
1989. január 9., hétfő - Mintegy kétezer szellemi dolgozó részvételével értelmiségi nagygyülést tartottak hétfőn Kaposvárott. A városi sportcsarnokban rendezett politikai fórum szervezői - az MSZMP és a Hazafias Népfront városi bizottsága, a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete és az értelmiségiek társadalmi szervezetei - Pozsgay Imre államinisztert kérték fel, hogy közállapotainkról, a társadalomban végbemenő folyamatokról, a stabilizáció és kibontakozás lehetséges utjairól és módjairól - ezen belül az értelmiség helyzetéről és szerepéről - fejtse ki gondolatait, s válaszoljon a résztvevők kérdéseire.
Pozsgay Imre előadásának bevezetőjében a hétfőn életbe lépett áremelésekről beszélt. Elmondta, hogy ebben a helyzetben nem éppen előnyös egy olyan kormány tagjaként szólni, amely - noha a konszolidációt és a kibontakozást tekinti céljának - nem először, és a dolgok józan mérlegelése szerint nem is utoljára volt kénytelen az áremelés eszközéhez nyulni. A párbeszéd és az együttgondolkodás azonban éppen azért is fontos, hogy a jövőben minél kevesebbszer kerüljön sor ilyen, az életmódunkat rontó, dühünket kiváltó, az elégedetlenséget növelő intézkedésekre. Ebben elengedhetetlen, sok tekintetben meghatározó szerepe van - kell, hogy legyen - az értelmiségnek. Annak a társadalmi rétegnek, amely ,,ünnepnapokon,,, szavakban sorra-rendre megkapta az elismerést, hétköznapi megbecsülését azonban okkal és joggal hiányolja. S nem csupán személyes anyagi kérdésekről, hanem a tudás, a szakértelem társadalmi hasznositásának alacsony fokáról van szó, amely felmérhetetlen veszteséget okozott az egész nemzetnek. Ezt tudomásul véve aligha hihető, hogy ujabb szembenállás, társadalmi rétegek és osztályok közti feszültségek forrása lehet, ha a szellemi munka - az értelmiség tényleges megbecsülése által - elfoglalja méltó helyét uj értékrendünkben. Néhány ország példája már a gyakorlatban is bizonyitja - mondta Pozsgay Imre -, hogy a szellemi munka részaránya az egész emberiség tevékenységében rohamosan növekszik, s a jövő társadalmának munkássága a szellemi munkásság lesz. Ebben az értelemben az értelmiséget nem a diplomája fogja megkülönböztetni a többi társadalmi rétegtől, hanem az, hogy a mindennapokon tultekintő, szintetizáló képességgel a jövőt is bele tudja kalkulálni cselekedeteibe. Ehhez azonban olyan lét- és társadalmi feltételek szükségesek, amelyben a szaktudás és a politika nem egymással szemben álló tényezők.(folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 20:08
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|