Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › március 15.
1989  1990
1990. január
HKSzeCsPSzoV
25262728293031
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1990. február
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627281234
567891011
1990. március
HKSzeCsPSzoV
2627281234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930311
2345678
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER, Magyar híradó:

Március 15. ünneplése Romániában

"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban, rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette meg és koordinálta. Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi létnek. "

Népszavazás - megváltozott esélyek

----------------------------------


München, 1989. november 28. (SZER, Magyar híradó) - Hallgassák
meg Lengyel Szaniszló kommentárját:

    - A vasárnapi első szabad népszavazás fontos állomása a magyar
demokráciához vezető útnak, annak ellenére, hogy némely pártok
szerint nem volt igazi tétje. De nem is ebben van a fontossága - nem
a tétben -, hanem éppenséggel útjelző szerepében.

    A sokat emlegetett hallgatag, csendes többség íme, megmozdult.
Joggal feltételezhető, hogy a szavazásban való részvétel jóval
meghaladta volna az 58 százalékot is, ha a Demokrata Fórum nem
szólítja fel híveit a népszavazás bojkottálására. A többség tehát
politizálni kezdett, és valójában ez a választási hadjárat nyitánya,
bármikorra tűzik is ki a választások időpontját.

    Bizonyára tisztában vannak ezzel a politikai pártok is, és
tisztában vannak azzal is, hogy a tömegek megmozdulásával a
politizálás Magyarországon - ahogy az amerikaiak mondják - egy
egészen más labdajáték lett: megváltoztak a játékszabályok, az
esélyek, és egész sor új játékos fog pályára lépni.

    A Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz, amikor elindította a
népszavazást sürgető aláírásgyűjtő akcióját, talán nem is mérte fel,
mekkora kockázatot vállal, ha például nem gyűlik össze 100 ezer
aláírás, vagy ha a választók többsége nemmel válaszol az első
kérdésre. Tény viszont, hogy az akció nyomást gyakorolt az
Országgyűlés tagjaira, s ennek köszönhető, hogy a másik három kérdés
már nem eldöntésre, hanem a döntés megerősítésére várt csupán.

    Azt már fölösleges firtatni, hogy az egyeztető tárgyalásokon
résztvevő kisgazdák és a tárgyalásoktól távol maradó
szociáldemokraták a megváltozott helyzet alapos elemzésére, vagy jó
politikai ösztöneikre hagyatkozva csatlakoztak a
szabaddemokratákhoz. Mindenesetre a kezdeményezés - és főleg ennek
sikere - sarokba szorította a régi-új kormányzó pártot, és dilemma
elé állította a Demokrata Fórumot. (folyt.)


1989. november 28., kedd


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Népszavazás - megváltozott esélyek - 1. folyt.

Való igaz, hogy a Demokrata Fórum aláírta az egyeztető
tárgyalásokon született megállapodást, de mire az Országgyűlés
kénytelen volt kiírni a népszavazást, a helyzet alapvetően
megváltozott: a régi MSZMP, az eredeti tárgyalópartner
szétrobbantotta magát. Másrészt viszont a viharos
kelet-németországi, bulgáriai és csehszlovákiai fejlemények
megmutatták, hogy Moszkva tűrésküszöbe a némelyek által
feltételezettnél sokkal magasabb. Így immár egyetlen MSZMP utódpárt
sem hivatkozhatott arra, hogy tekintettel kell lenni az ellenséges
környezetre, s ezért csak olyan kormánykoalíció lehet életképes és
bátorságos, amelyben a kommunisták is részt vesznek.

    Ha tehát - mint a bonni Die Welt kommentátora feltételezi - a
Demokrata Fórum bojkottfelhívása mögött kül- és tömbpolitikai
megfontolások húzódtak meg, ezen megfontolások alól éppen kül- és
tömbpolitikai fejlemények húzták ki a szőnyeget. Nincsen ebben semmi
különös. A politika nemcsak a lehetőségek művészete, hanem a változó
körülményekhez való alkalmazkodás tudománya is.

    Pozsgay Imre kissé rezignált hangú hétfői nyilatkozata arra
enged következtetni, hogy a négy "igen" után tovalebbenni látja az
elnöki álmot. De hát maga is mondott valami olyasmit, hogy a hála
nem politikai kategória.

    Ami pedig a szabaddemokratákat illeti, első nyilatkozataik -
főleg Pető Iváné - kompromisszumkészségről tanúskodnak, mert látják,
hogy a pohár félig üres. Hogy ki tölti tele, arról a következő
hónapokban még sokat fogunk beszélni. +++


1989. november 28., kedd


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
Lovas Zoltán:

Jöttem láttam győztek - A diadalkudarc (1990.03.01-04.08)

"Mintegy 3-4000 ember gyűlt össze a téren. Az emberek többségének nem volt magyar kokárdája, ilyesmit csak néhányan viseltek, kis fehér vászondarabokat festettek be hozzá, két szélén piros és zöld festékkel. Az ünnepség igen visszafogott és megható volt. Elmondtam a Fidesz szövegét. Amíg beszéltem egyfolytában remegett kezem-lábam. Holott nem volt mitől félni, s mégis! Éreztem, hogy valami nagyon rossz dolog készülődik. Az elmúlt hónapok során kifejlődött bennem valami különös veszélyérzet. Az ünnepség még tartott, amikor már újra autóba ültünk, s indultunk vissza Budapestre... Pest határában jártunk, amikor a Kossuth bemondta, hogy Romániában több helyen is atrocitások érték a március 15-ét ünneplő magyarokat..."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD