|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Amire Antall is ráérzett
|
------------------------
Washington, 1990. november 1. (Amerika Hangja, Világhíradó) - Szénási Sándor budapesti jelentése:
- Úgy látszik, értelme lesz a Magyarországon a "fegyverszünetnek", mert nem önmagáért való, hanem hátteret ad a kormánynak, hogy végre megvalósítson egy radikális gazdasági programot. Ennek érdekében fájdalmas műtétek kezdődnek: 50 milliárd forinttal csökkennek a támogatások, tönkremegy a vállalatok egyharmada, 35 százalék felett lesz az infláció és 200 ezer munkanélkülivel számolnak.
Ezeket a lidérces számokat Matolcsy György, a kormányfő gazdasági tanácsadója említi a Népszabadságnak adott interjújában, amelyben még szerepel egy érdekes kitétel: "Az elmúlt öt hónap során a kormányzat nem igényelte sem a pénzvilág tanácsait és ellenőrzését, sem az érdekképviseletek részvételét a törvényhozásban. Kiderült, hogy így csak hibát hibára halmozva lehet dolgozni, és az idő szorítása sem mentség".
Mindez azért fontos kijelentés, mert ezzel épp a kormány részéről hangzik el az, amit eddig sokszor csak ellenzéki piszkálódásnak minősítettek, nevezetesen, hogy autokrata módon nem a szakértelemre, hanem a politikai megfontolásokra építve kezdte meg a kormány a hatalomgyakorlást. (folyt.)
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Amire Antall is... - 1. folyt.
|
Másrészt azt is jelenti, hogy - legalábbis most - eldőlt a küzdelem a fontolva haladók és a radikálisok között az utóbbiak javára. Nem véletlen, hogy a radikális Matolcsy Györgyöt, az utóbbi napokban szürke eminenciásként kezdik csak sajtókörökben emlegetni. Vele nyilván javulnak Rabár Ferenc pénzügyminiszter esélyei is, aki szintén gyors, sokkoló gyógymódot szeretne.
Ám hogy a kormány kénytelen a rögösebb útra lépni, annak az elmúlt hét végén nagy árát fizette meg ez az ország - és a kormány meg a saját presztizsét, amelyet saját szövetségesei, sőt a Magyar Demokrata Fórum is alacsonynak minősített. Az MDF ezt arra is felhasználja, hogy kijelentse: mindez nem történt volna így, ha lettek volna a kormányhoz közel álló sajtóorgánumok, amelyek hitelesen közvetítik a kormány szándékát.
A megállapítás célzás a liberális sajtó - úgymond - elfogultságára, csak éppen az maradt ki ebből a nyilatkozatból, hogy a kormánynak egyáltalán nem voltak információs szándékai, amint ez éppen Matolcsy György államtitkár szavaiból világosan ki is derül.
Mindezeknél lényégesebb, hogy a hétvégi polgári engedetlenségi mozgalom valódi választóvonalnak számít a demokratikus Magyarország életében. Azt is mondhatjuk: így 150 napnál járt le tulajdonképpen az a 100 nap türelem, amelyet az új kormány a pártoktól kért, és amelynek határát a társadalom most húzta meg türelmetlenül. (folyt.)
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A kormány és az ellenzék - 2. folyt.
|
A sajtó egy részét - még az emlékezetes három nap alatt - a kormány, illetve az MDF egy része azzal vádolta, hogy elfogultan a taxisok javára ítél, miközben az emberek a kormány mellett vannak. Nos, a Magyar Közvéleménykutató Intézet október 29-iki felmérése szerint az emberek 64 százaléka fenntartás nélkül támogatta a taxisok megmozdulását, 20 százaléka részben támogatta, ami tehát lényegében 84 százalékos helyeslés. Ez az amit Antall József nagyon is érzékelt, s amiért egy gyorsított gazdasági program mellett döntött. De az ezzel járó terhek csupán az egyik oldalát jelentik az ügynek.
Abból, hogy a magyar társadalom hajlandó válságos éveket elviselni, még nem következik, hogy lesz is javulás. Ehhez pénz kell, mégpedig nem pusztán hitel és a működő tőke fokozatos beáramlása. Az átállást egyszeri nagy pénzösszeggel kellene a Nyugatnak megfinanszíroznia, hogy Budapest törleszteni tudja a kamatokat, s így át lehessen állítani az energiaipart és fenn lehessen tartani valamiféle szociális védőhálót.
Gyors pénz nélkül sincsen siker, hiszen ezért lassan sorban áll már egész Kelet-Európa. Kétszer kap-e, aki gyorsan kap - Budapest most ebben reménykedik. +++
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|