Rendszerváltás és az MTI

	Keresztény értelmiségek nyilatkozata (1. rész) (OS)
1990. március 14., szerda - Valóságos országgyűlési választásokra készülünk . A politikai hatalomért számos párt verseng. Közülük jó néhány a keresztény értékeket nevezte meg pártja jellemzőjének - mondván, ez a leghatásosabb ellenszere negyven év államkommunista ateizmusának és annak a politizálási módnak, melyből eleve száműztek mindenfajta erkölcsiséget, különösen a keresztényit, európai kulúránk pillérét. A szándékot értjük, de nem érthetünk egyet azzal, hogy a kereszténység eszményeire való politikai jellegű hivatkozás helyet kapjon leendő képviseleti demokráciánkban. A kereszténység ugyanis nem politikai nézet, hanem hit dolga, Isten és ember kapcsolatának sajátos formája. Keresztény, vagyis Krisztus-követő az, aki személyes megváltójának fogadja el a betlehemi királyt, azaz nap mint nap megtér. Hit által tagja a Krisztus testének, ám ez a ,,tagság,, semmiképpen nem értelmezhető politikai testületi tagság gyanánt. Természetesen Krisztus követése, erkölcsi magatartás is, ami politikai cselekvésre is serkenthet, sőt kell is, hogy serkentsen, de ez olyan általános, belső parancs, melyből közvetlenül, világosan körvonalazható politikai program aligha következik. Ezért hívő keresztény tiszta lelkiismerettel egyaránt választhatja magának a kisgazdák-, a fiatal-, magyar-, szabad-, vagy szociáldemokraták politikai elgondolásait. ,,Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek ami az Istené ,, (Márk 12, 17) int bennünket Jézus Krisztus, azaz: tegyünk világos különbséget földi és mennyei hatalom között, ne vegyítsük el legbensőbb valónk titkait a földi hatalom és érdek racionális megfontolásaival Ne profanizáljuk azt ami szent, Isten céljaira elkülönített És ne engedjük hitünk intézményeit - az egyházat - összefonódni az emberek igazgatásának intézményeivel Hitéletünknek nincs szüksége az ilyen külső támogatásra. Önállósága, autonómiája mindig is el kell, hogy vesse magától a hatalmi mankókat, amelyek béklyók is. Parlamenti demokráciában nem szükséges közvetlenül képviselni a kereszténységet, már csak azért sem, mert egyetlen magát komoly választási pártnak tekintő csoport sem mondhat le a hívők szavazatairól. A keresztény nevet jobbára a konzervatív helyett viselik a pártok és ez mindenütt zavaróan pontatlan, mert kereszténység és konzervatívizmus között nincsen közvetlen logikai összefüggés. (folyt.köv.) 1990. március 14., szerda 18:20
Vissza » Folytatásokkal »