 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyers Rezső levele Domokos Gézához
"Aggodalommal tölt el bennünket a romániai helyzet alakulása.
Hasonlóan más pártállású honfitársainkhoz, mi szocialisták is
lelkesen üdvözöltük a diktatúra bukását, a demokratizálás
elindulását és nagy reményeket fűztünk a romániai forradalomban
vérrel is megpecsételt magyar-román együttműködés igazi nemzetek
közötti megbékélést ígérő kibontakozásához.
Nagyon örültünk annak, hogy a forradalomban felszított
érzelmeket a romániai magyarság többsége nem hagyta elfajulni;
józanul igyekezett megtervezni a szebb jövőt, amelyben nem kívántok
teret hagyni semmilyen gyűlölködésnek. Mi, magyar szocialisták,
érdekeltek vagyunk a Romániában élő magyarság szabadságjogaiban, a
demokratikus szocializmus ottani újjászületésében. "
SZER, Magyar híradó:
Közvéleménykutatás
"Szegény ember
vízzel főz. Íme itt az újabb, de sajnos ismét egy szerény létszámú,
ezres mintájú közvéleménykutatás eredménye. Igaz: a Magyar Rádió
tegnapi adásában még ezt is sikerült homályosan, némi csúsztatással
közzétenni. A legfontosabb adatok: a választók 23,1 százaléka a
szabaddemokratákra, 21,5 százaléka a Magyar Demokrata Fórumra és
17,4 százaéka a kisgazdákra voksolna - hogy csak a legerősebb
pártokról beszéljünk. A felmérést Kasza László elemzi:
- Mint gyakran, most is legalább annyira érdekes hogy mi nem
szerepel a listán, mint az, ami rajta van. Így feltűnik, hogy
hiányzik a parlamentbe jutás esélyével rendelkező pártok sorából két
MSZMP-utódpárt: az Agrárszövetség és a Hazafias Választási Koalíció.
Ugyanígy nem történik említés a harmadik utat kereső Magyar
Néppártról.
"
|
|
|
|
|
|
 |
- Kitüntetések - 1. folyt.
|
Tisztelet tehát Csoóri Sándornak, Konrád Györgynek, Mészöly
Miklósnak. De nem a Kossuth-díjért, hanem egész életművükért, a
nehéz évtizedekben is mindvégig tiszta, emberi és erkölcsi
magatartásukért. Példamutatásukon még a Kossuth-díj sem ronthat. És
a közvélemény eléggé bölcs ahhoz, hogy ne tekintse nevük mellett
szégyenfoltnak e bizony sajnos lejáratott díj emlegetését. Hiszen
végül is a sok, máris névtelenségbe süllyedt pártszerző mellett
mégiscsak ott voltak a sorban olyanok, mint Déry Tibor, Illyés
Gyula, Németh László, Veöres Sándor.
De azért valami mégsem stimmel ebben az egészben. És nemcsak az,
hogy ezek az írók nem a mostani hatalom emberei, díjazásukat - ha
kell ilyen egyáltalán - a szabad választások utáni hatalomnak illett
volna átengedni. Ezek a díjak a letűnőben lévő hatalom
lelkiismeretének kellettek igazán. A legelegánsabb az lett volna, ha
elvállalják: nem adunk díjat, mert nem tudunk kinek adni. Akiknek
szeretnénk, azokat nem érdemeljük meg, akiket pedig megérdemelnénk,
azokat szégyelljük - ez lett volna az igazán korrekt.
De hát nem tudták megállni, hogy ne adjanak azoknak, akiknek a
szép tiszta nevét pedig ez a hatalom - az előző folyamatos jogutódja
- bizony nem érdemli meg. És különben is: van valami visszás abban,
hogy az az állam, amely mindenhová elérő kezével annyi mindent
elvett az országtól és polgáraitól, anyagi javakat és erkölcsi
értékeket egyaránt, az díjakkal - és a tetejébe még: rangsorolt
díjakkal, mintha ő döntené el ki a legjobb, ki az utána következő
legjobb -, ezekkel megsímogatja művészei és tudósai őszülő fejét.
(folyt.)
1990. március 13., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|