 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyers Rezső levele Domokos Gézához
"Aggodalommal tölt el bennünket a romániai helyzet alakulása.
Hasonlóan más pártállású honfitársainkhoz, mi szocialisták is
lelkesen üdvözöltük a diktatúra bukását, a demokratizálás
elindulását és nagy reményeket fűztünk a romániai forradalomban
vérrel is megpecsételt magyar-román együttműködés igazi nemzetek
közötti megbékélést ígérő kibontakozásához.
Nagyon örültünk annak, hogy a forradalomban felszított
érzelmeket a romániai magyarság többsége nem hagyta elfajulni;
józanul igyekezett megtervezni a szebb jövőt, amelyben nem kívántok
teret hagyni semmilyen gyűlölködésnek. Mi, magyar szocialisták,
érdekeltek vagyunk a Romániában élő magyarság szabadságjogaiban, a
demokratikus szocializmus ottani újjászületésében. "
SZER, Magyar híradó:
Közvéleménykutatás
"Szegény ember
vízzel főz. Íme itt az újabb, de sajnos ismét egy szerény létszámú,
ezres mintájú közvéleménykutatás eredménye. Igaz: a Magyar Rádió
tegnapi adásában még ezt is sikerült homályosan, némi csúsztatással
közzétenni. A legfontosabb adatok: a választók 23,1 százaléka a
szabaddemokratákra, 21,5 százaléka a Magyar Demokrata Fórumra és
17,4 százaéka a kisgazdákra voksolna - hogy csak a legerősebb
pártokról beszéljünk. A felmérést Kasza László elemzi:
- Mint gyakran, most is legalább annyira érdekes hogy mi nem
szerepel a listán, mint az, ami rajta van. Így feltűnik, hogy
hiányzik a parlamentbe jutás esélyével rendelkező pártok sorából két
MSZMP-utódpárt: az Agrárszövetség és a Hazafias Választási Koalíció.
Ugyanígy nem történik említés a harmadik utat kereső Magyar
Néppártról.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Magyarország és a Vatikán kapcsolata
|
München, 1989. szeptember 15. (SZER, Magyar híradó) - Ma 25
esztendeje a jelenlegi bíboros államtitkár, Agostino Casaroli, akkor
mint a Vatikán külügyminisztere, aláírta Budapesten a Szentszéknek a
magyar kormánnyal kötött részleges megállapodását. Bojtár István
vonja meg az eltelt negyed század mérlegét, és beszél a jövő
kilátásairól.
- Az Observatore Romano ez alkalomból másfél gépelt oldal
terjedelmű jegyzetet tett közzé, amely - mint ilyen esetekben mindig
- nem a lap véleményét, hanem az államtitkárság, illetve a Szentszék
hivatalos felfogását tükrözi. E felfogásnak az a jegyzetben
megfogalmazott lényege, hogy pozitívan kell értékelni a megállapodás
25 esztendejét. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy pozitívan kell
értékelni magát a megállapodást is.
A Szentszék az évfordulón aligha mondhatott mást, kiváltképpen
most, amikor lehullófélben vannak, vagy talán már le is hullottak
azok a kötelékek, amelyekkel az állam gúzsba kötötte az egyházat, és
az lehet a benyomás, hogy mindez logikus végkifejlete annak, ami egy
negyed századdal ezelőtt elkezdődött.
Mivel azonban a benyomás hamis, hiszen az, hogy az egyház
Magyarországon visszanyeri szabadságát nem a Vatikán és a magyar
kormány tárgyalásainak, hanem végső soron a a Moszkvában megindult
politikai folyamatnak a következménye, a 25. évfordulón felmerülhet
a kérdés: vajon most nem inkább lelkiismeretvizsgálatot kell-e
tartani, s komolyan fontolóra venni: helyes volt-e az akkori lépés?
Helyes volt-e szóba állni azzal a rendszerrel, amelyet az itteni
kongregáció alig öt évvel ezelőtt korunk szégyenének nevezett? És
végeredményben nem inkább azokat igazolták-e a fejlemények, akik
Mindszenty bíborostól kezdve ellenezték a megállapodást? Hiszen csak
25 évet kellett volna kibírni, és mi ez, ha nem röpke pillanat az
egyház életében. (folyt.)
1989. szeptember 15., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|