|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
MSZMP-MDF tárgyalása és a Jurta Színház-beli értekezlet
|
(Gadó György) München, 1989. január 21. (SZER, Világhíradó) - A Magyar Demokrata Fórum képviselői tegnap a demokrácia megvalósításának a lehetőségeiről tárgyaltak a Politikai Főiskolán a párt megbízottaival. Bíró Zoltán a Fórum párttá alakulásának lehetőségéről elmondta, hogy az kizárólag az ország pillanatnyi érdekeitől függ. Szabad György sürgette az alkotmányozó nemzetgyűlés mielőbbi összehívását az új alkotmány megszövegezése és elfogadása érdekében. Madarász Tibor a párt képviseletében ellenezte az idő előtti választásokat. Mint mondotta: nem az MSZMP hatalmának meghosszabbítása érdekében, hanem megfelelő előkészítés céljából. Andics Jenő szerint a társadalomnak kell eldöntenie, hogy van-e még hitele a pártnak. A Demokrata Fórumot képviselő Csengey Dénes szerint a pártnak tudomásul kell vennie a vereségét, és meg kell osztani a hatalmát - lemondva a politikai vezető szerepről. Lezsák Sándor nehezményezte, hogy az elmúlt korszak vezető politikusai magas nyugdíjat élveznek. Lezsák szerint tárgyalni lehet a hatalommal, de barátkozni nem. Ugyancsak pénteken tartották meg a budapesti Jurta Színházban az alternatív szervezetek tanácskozását, amelyről Gadó György tájékoztatja hallgatóinkat: - Akiknek hatalmuk van, nem élvezik a társadalom bizalmát - akik mellett a bizalom megnyilatkozik, semmi hatalommal sem rendelkeznek. A hatalom számára ebből a helyzetből az lenne a jó, ha társulnának vele a közbizalom birtokosai - körülbelül így exponálta fejtegetéseit Molnár Péter, a FIDESZ egyik vezetője a Jurta Színházban pénteken este. A nézőteret megint falak repedtségéig megtöltő közönség előtt arról folyt a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság rendezte vita: kell-e és lehetséges-e új kiegyezés? Az eszmecserét, és a hangulatot érezhetően fűszerezte az a tény, hogy az MSZMP képviseletében is megszólalt valaki. Molnár János, a Párttörténeti Intézet helyettes igazgatója, aki korábban művelődésügyi miniszterhelyettes is volt, és számos tanulmányt publikált 1956-ról, mint ellenforradalomról. Elsőként elhangzott felszólalásában úgy vélekedett, hogy egyelőre sem pártja, sem a vele szemben felsorakozó szerveződések nincsenek abban a helyzetben, hogy kiegyezésről tárgyalhassanak. A téma ennek ellenére ott van a társadalom légkörében, és nem véletlen, hogy ez hangot kapott mind a miniszterelnök szavaiban - amely egyszer egyfajta koalícióra hívta fel a független politikai erőket, mind pedig az Új Márciusi Front javaslatában - amely a párt és a társadalom önszerveződését képviselő csoportok elindítható tárgyalásoknak keretéül Országos Nemzeti Bizottságot kíván létrehozni. Érdekes, hogy a TDDSZ már kedvező - habár óvatos megfogalmazású választ adott az Új Márciusi Frontnak, és hasonlóképpen reagált a Szabad Demokraták Szövetsége is. Am mind az ő megnyilatkozásukban, mind a társadalom szervezetlen, de ellenzéki hangulatú köreiből kihallatszik az az aggodalom, hogy a tárgyalásoknak ezt a javasolt keretét a hatalom az ellenzék megosztására, manipulálására, a közvélemény félrevezetésére használhatja fel. Ilyen és hasonló megfontolások vezették Csurka Istvánt, és most hadd térjek vissza Jurta Színházban lezajlott vitára. Aki a Magyar Demokrata Fórum nevében kijelentette: az MDF komolyan sem veszi a nemzeti bizottság felállítására tett javaslatot. A szervezet megbízottai - mint mondotta - vele együtt hasonló értelműen nyilatkoztak azon a megbeszélésen is, amely ugyancsak pénteken került sor az MSZMP és az MDF között a Társadalomtudományi Intézetben. Bármi legyen is a javaslattevők szándéka, az MDF manipulációs eszköznek tekinti az indítványt. - Valódi kiegyezés alapjait kell lerakni, de ez álkiegyezés. Csalogatnak bennünket - folytatta Csurka István - gyertek ide libuskáim. Hát, mi nem szándékozunk odamenni. Rokonvéleményt hangoztattam magam is. Molnár Péter és Csurka István megállapításával összhangban a kormányzat pozitív tetteit hiányoltam, amelyek némi bizalmat ébreszthetnének. A különböző törvénytervezetekben jelentkező reakciós irányzatról is szóltak, mely demokratizálás címén burkolt, de hathatós módon jogok korlátozását akarja elérni. És ha a hallgatóság élénk tetszését váltotta ki az a mondat, hogy a hitelt érdemlő tárgyalásoknak személyi előfeltételeik is vannak, és Grósz Károlyban, vagy Horváth Istvánban mint tárgyalópartnerben nem lenne bizalmam - úgy itt nem nekem, hanem Grósz és Horváth ellen tapsoltak. Egy hozzászóló, aki hangsúlyozta hogy párttag, úgy fogalmazott, hogy a mai vezetés egyenes ági leszármazottja az előzőnek, és már ezért sem kerülheti meg a felelősség kérdését, amelyet a pártnak szegez a társadalom. Mindez természetesen nem azt jelenti - hisz ez világosan kitűnt a vitából, hogy konfrontációra kellene törekedni, és tárgyalásokra nem volna szükség. A kiegyezés felé kell magunkat terelni - mondta Csurka is - de nincs kikísérletezve, hogy ezen az úton elérhetjük-e egy demokratikus forradalom céljait? Márpedig egy nemzetnek a maga lelki erősségéhez szüksége van győztes forradalomra, történelmi sikerélményre. Tehát egy történelmi kísérletet kell folytatni. Szabó Miklós történész, aki a Szabad Demokraták Szövetsége részéről mondott vitaindítót, a megkötendő kiegyezés tárgyául éppen a hatalom megosztását nevezte meg. Ez az ellenzék intézményesítését is magában foglalja, nem jelenti tehát a függetlenek belépőjegyét valami kormánykoalícióba. Az ehhez vezető tárgyalások előfeltétele - mondotta - a párt mondja ki elvi határozatban: politikai kérdéseket csak politikai módszerekkel kíván megoldani - hatalmi eszközök és erőszak nélkül. Az önszerveződő társadalomnak ki kell kényszerítenie ehhez az erőszakszervezetek bizonyos mértékű leépítését. A mindvégig érdekfeszítő, és nagy figyelemmel követett vita sok kérdést nyitva hagyott, ami a tárgyalt problémák bonyolultságából következik. De egyértelműen oda jutott, hogy olyanféle összefogásra se szükség, se lehetőség nincs, amilyet a miniszterelnök kíván. Sürgető szükség van a komoly tárgyalásokra, de az MSZMP-nek kell hitelt érdemlő módon megtennie a kezdeményezést - és ez nem lehet pusztán taktikai jellegű. +++
1989. január 21., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|