|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
A Ferencváros 20. bajnoki címe (1. rész)
|
1990. június 3. vasárnap (MTI) - Vasárnap a Hajós Alfréd uszodában a szakadó eső ellenére is hatalmas érdeklődés mellett játszották le a vizilabda bajnokság döntőjének visszavágóját. Az Arany Ászok Kupáért rendezett finálé első mérkőzésén, csütörtökön az FTC-Törley 10:8-ra győzött, s így a Vasasnak mindenképpen nyernie kellett ahhoz, hogy kiharcolja a harmadik mérkőzés lehetőségét. Nos, erre igen kevés esélye volt az angyalföldieknek, miután az előző találkozón két játékosukat, a válogatott Mészáros Csabát, továbbá a védő Petőváry Attilát végleg cserével kiállították, s így a szabályok értelmében nem játszhattak vasárnap. A Ferencváros viszont legjobbjaival szállhatott vízbe.
FTC-Törley - Vasas 10:8 (4:3, 2:3, 2:0, 2:2) -------------------------------------------- Hajós Alfréd uszoda, 3000 néző, v: Kosztolánczy, Koós
FTC-Törley: ----------- Ambrus - Loványi, Gyöngyösi 2 (egyet négyméteresből), Vad 2, Bíró, Dóczi 3, Csizmadia 3. Cserék: Molnár, Rázga, Fazekas, Varga G.
Vasas: ------ Nemes - Eppel 1, Petőváry Zs. 1, Liebhauser 1, Kuncz 3, Tóth F 2, Matusek. Cserék: Krnács, Földi, Rosta
A Ferencváros hozta el a labdát, s Vad emberelőnyös helyzetben nyitotta meg a gólok sorát. Erre Eppel válaszolt, majd egy kimaradt zöld-fehér helyzetet követően Petőváry hosszasan kivárt, s amikor már minden védő ,,elsüllyedt,,, távolról hatalmas akciógólt lőtt. Ezzel átvették a vezetést a piros-kékek (1:2) - a mérkőzésen először és utoljára. Ezután felváltva estek a találatok mindkét oldalon, egyik csapat sem tudott elhúzni, a ferencvárosiak egy góllal vezettek (4:3) az első hét perc végén.
A második negyedben Gyöngyösi kiállítása után Liebhauser átadását Kuncz továbbította látványosan a kapuba, így ismét egyenlő lett az állás (4:4). Vad újabb gólját követően a Vasasnak emberelőnyös helyzetben lejárt a támadási ideje: úgy, hogy játékosai egyszer sem lőttek kapura. Ugyanakkor a másik oldalon Csizmadia előkészítetlenül a kapu mellé ejtett, holott pontosabb célzással két gólra növelhette volna csapata előnyét. Az utolsó percben, 6:5-ös ferencvárosi vezetésnél Liebhauser kapáslövését Windisch gólbíró érvényesnek ítélte, ám a játékosok és nézők többsége nem értett egyet, mivel szerintük a labda teljes terjedelmével nem haladt át a gólvonalon. (folyt.köv.)
1990. június 3., vasárnap 16:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|