|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
Március 15. - 199O (1. rész) - Múzeumkert
|
1990. március 15., csütörtök - Mint sok-sok éve már március
15-én, ezúttal is benépesült a Múzeumkert: piros-fehér-zöld kokárdás
fiatalok és idősebbek, több ezren emlékeztek a Nemzeti Múzeum előtt,
Petőfi Sándor szobra alatt a magyar szabadságharcra. A Múzeumkertbe
a Magyar Szocialista Párt invitálta az ünneplőket, hogy együtt
idézhessék a 142 évvel ezelőtti események szellemét.
Pontban 11 órakor felcsendültek a Himnusz hangjai, majd a Szocialista Párt és a Magyar Néppárt képviselői megkoszorúzták Petőfi Sándor emléktábláját a múzeum falán. Elhelyezték a megemlékezés virágait az ünnepségen résztvevő budapestiek is. Nagy Attila színművész tolmácsolásában - ugyancsak hagyományosan - elhangzott a Nemzeti dal. Katona Béla, a párt országos elnökségének tagja köszöntötte a résztvevőket, utalva arra, hogy itthon , s szerte a világban 15 millió magyar ünnepel ma, bizonyítva, hogy március 15-e a legnagyobb, a nép szívéhez legközelebb álló nemzeti ünnepünk.
Ezt követően Pozsgay Imre lépett a mikrofonhoz. Ünnepi beszédében felidézte a reformmozgalom közel negyedszázados küzdelmét, amelynek eredményeként 1848-ban kirobbant a forradalom. Hangsúlyozta: a szabadságharc egyik legfőbb tanulsága, hogy idejekorán jött forradalom volt, amelyben érett gondolatok, eszmék fejezték ki a kor európai színvonalon megfogalmazott követelményeit, nemzeti, társadalmi szükségleteit: a nemzeti függetlenség követelését a társadalmi forradalommal, az átalakulással. Ekkor bizonyosodott be igazán először a magyar történelemben, hogy ez a nép képes önmagát kormányozni, hogy évszázadok hódoltságai, elnyomásai és keservei után is él e nemzetben az államalkotó képesség és erő; hogy államalkotó erejénél fogva új intézményeket tud teremteni a szabadság, a jogegyenlőség, a társadalmi átalakulás jegyében. Ezt a tanulságot a ma nemzedékei nem felejthetik el - mondotta, hozzátéve: erre kell emlékezni most, amikor intézményteremtő képességünkkel, egy új államiság megformálásával, a magyar nemzeti, közjogi hagyományokhoz kapcsolódva újra európai alkotmányos rendet teremtünk az ismét szabad Magyarországon.
A továbbiakban - napjaink történéseire utalva - arról szólt, hogy az eredményes közjogi tárgyalások után a magyar nemzet békés forradalmat él meg. S miközben valóban szükség van a pártok, társadalmi irányzatok szerinti megkülönböztetésre, a nép ma ismét történelmet ír - hivta fel a figyelmet a szónok, hangsúlyozva: vigyázni kell arra, hogy a történelmi tetteket ne a történetírók feljegyzései helyettesítsék. (folyt.köv.)
1990. március 15., csütörtök 13:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|