|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
Kossuth- és Széchenyi-, valamint Kiváló és Érdemes Művészeti
díjakat adtak át (1. rész)
|
1990. március 13., kedd - Március 15-e alkalmából kedden a
Parlament kupolatermében átadták a Kossuth- és Széchenyi-díjakat,
valamint a kiváló és érdemes művész címeket. Az eseményen részt vett
Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke.
Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy Kossuth és Széchenyi olyan magyar államférfiak és tudósok voltak, akik fényesen reprezentálták a hazai progresszió két - sok tekintetben különböző - alapirányát: a szívósan építkező reformokat és az egész nemzetet mozgásba hozó radikális változások kikényszerítését. E két kiváló államférfiú nemcsak a nemzeti progresszió sokszínűségét, az ebben rejlő lehetőségeket mutatja, hanem az összefogás lehetőségét és erejét is a sorsfordító időkben - mondotta. - A magyar nemzet ügyei akkor és oly mértékben haladtak előre, amikor és amennyiben a szabad gondolkodás, az emberi szabadságjogok teret kaptak, és mindez nem széthúzáshoz, hanem az alkotó vitákban, a nemes politikai küzdelmekben kikovácsolódott együttes cselekvéshez vezetett.
- Ma nagy magyar szellemek munkássága előtt posztumusz elismerésekkel is tisztelgünk - hangsúlyozta beszéde további részében a miniszterelnök. Olyan kiváló hajdani tudósokat, művészeket és államférfiakat részesítünk ebben a sajnos súlyosan megkésett elismerésben, akiknek értékes alkotó pályájuk során nem egy esetben nemhogy megbecsülés jutott volna ki, hanem igazságtalan és méltánytalan hátrányokat, olykor törvénytelen üldözéseket kellett elszenvedniük.
- Ez a dízajás tehát bizonyos mértékben jóvátétel, korrekció, rehabilitáció is. A mai kormány elnökeként - elődeim helyett - megkövetem a magyar szellemi életet a négy évtized alatt elkövetett méltánytalanságokért, egyoldalúságokért. Ez egyenes következménye annak a politikának, amelyet a kormány folytat, amelynek keretében baráti kezet nyújtott az egyházaknak - s azok azt el is fogadták -, rehabilitálta Nagy Imrét és mártírtársait, újraértékelte 1956 helyét és szerepét történelmünkben, s rehabilitálta valamennyi, az 1945. és 1963. között politikai okokból elítéltet. (folyt.köv.)
1990. március 13., kedd 15:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|