|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Vékás Domokos Romániai magyar főkonzullal
|
-------------------------------------------------
London, 1990. március 12. (BBC, Panoráma) - Budapesti különtudósítónk, Szakonyi Péter jelentkezik - a kolozsvári főkonzullal, Vékás Domokossal készített interjúval. Elöljáróban emlékeztetőként csak annyit, hogy a nagyváradi és debreceni 1977-es Kádár-Ceausescu-találkozó eredményeként nyitották meg ezeket, s a románok a debrecenit 1985 decemberében, a kolozsvárit pedig 1988-ban zárták be. Vékás Domokos először az utóbbi körülményeiről szól.
- Az 1988. június 27-iki budapesti nagy tömegdemonstráció következtében - illetve ennek a másnapján - Bukarestben a legmagasabb politikai fórumok döntöttek úgy, hogy a kolozsvári magyar főkonzulátusnak a működését azonnali hatállyal megszüntették, és 48 órát adtak arra, hogy a hivatalt és a lakásokat kiürítve, átadva a román szerveknek, az ország területét 48 órán belül el kell hagyni minden munkatársunknak.
Kérem szépen, ezt nagyon nem kell kommentálni, hogy 48 óra alatt egy hivatalt bezárni, lakásokból elköltözni - hogy ez mit jelent. Mindenki tudja, bárhol éljen is a világon, aki csak akár egy családi költözködést bonyolított le életében - nem olyan egyszerű dolog.
- Hány ügy maradt függőben?
- Rengeteg. Tehát az áttelepüléssel kapcsolatban azok az ügyek, amelyek még nem nyertek megoldást - tehát az engedélyezésről az ügyfeleket nem tudtuk értesíteni - ezeket az ügyiratokat mind úgy válogattuk, hogy nem is hoztuk haza Pestre, hanem külön csomagoltuk, és a bukaresti magyar nagykövetségre irányítottuk. El lehet képzelni, hogy aki itt él a magyar-román határ mentén, vagy Bihar megyében, Szatmár megyében, vagy akár a Bánát vagy Arad környékén -, hogy ezeknek milyen nagy nehézségbe kerülhet bármi a legkisebb ügyintézésben is: elmenni Bukarestbe, az ország fővárosába, amely az országnak úgyszólván a túlsó végében van. (folyt.)
1990. március 12., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|