|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
Az NDK nemzeti kerekasztal-tárgyalásai
|
--------------------------------------
München, 1990. március 12. (SZER, Világhíradó) - Kelet-Németországban a hét végén esedékes választásra való tekintettel befejezte működését az úgynevezett nemzeti kerekasztal, a diktatúrából a demokráciába vezető átmenet jellegzetesen kelet-közép-európai intézménye. A kerekasztal-tárgyalások mérlegét berlini tudósítónk, Sasvári Attila vonja meg:
- A keletnémet kerekasztal sohasem vált olyan fórummá, amely mellől ellenzéki pártok diktálják feltételeiket a kommunista utódkormánynak és parlamentnek. A hétről-hétre utcára vonuló százezerek radikalitásához képest a kerekasztal mellett üldögélő ellenzékiek többnyire illedelmes tárgyalópartnerei voltak a kommunista hatalom utóvédharcait vívó kormánynak.
A kerekasztal december eleji megalakulása után a kormányt irányító kommunisták egyrészt a szabad választások ígéretével, másrészt a kitörni készülő káosz fenyegetésével tartották sakkban a kormány legitimitását megkérdőjelező ellenzéket.
Az egyetlen komoly összecsapásra ellenzék és kormány között január első felében került sor. Ekkorra vált ugyanis egyértelművé, hogy a kormány csak tessék-lássék módon hajtja végre az állambiztonsági szolgálat feloszlatását, illetve - új név alatt - a szervezet átmentésére törekszik. Az ellenzéki pártok azzal fenyegetőztek, hogy elhagyják a kerekasztalt. De mint a keletnémet forradalom minden fontosabb kérdését, ezt is az utca döntötte el. A tömegek haragja, amely a kelet-berlini állambiztonsági központ megrohanásával tetőzött, megfélemlítette a Modrow-kormányt és mértéktartásra intette az ellenzéket. (folyt.)
1990. március 12., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Az NDK nemzeti kerekasztal-tárgyalásai - 1. folyt.
|
A konfrontáció eredménye egy megegyezés lett. Megalakult az úgynevezett "nemzeti felelősség kormánya", vagyis: az ellenzéki pártok egy-egy tárca nélküli miniszterrel képviseltették magukat a Modrow-kabinetben.
Ugyanakkor a baloldali ellenzéki mozgalmak számára nem is nagyon maradt más terep a politikai tevékenységhez, mint a kerekasztal. A tömegek követelései olyan irányba tartottak, ahová a baloldal nem tudta követni őket. Az állambiztonsági szolgálat feloszlatása után a régi rendszer már nem kínált több látható célpontot. Egyre inkább a jövő, a két német állam egyesítése került előtérbe.
Ennek megfelelően a kerekasztal is átalakult. Az egykori politikai táborokon keresztül új választóvonalat húzott a német egyesítéshez való viszony. Mind egyes ellenzéki pártok, mind pedig volt társutas pártok egyre szorosabban kapcsolódtak a különböző nyugatnémet politikai szervezetekhez. Az egyesítést ellenző, vagy lassítani kívánó baloldali ellenzéki mozgalmak és csoportok viszont egy táborba kerültek a kommunista utódpárttal és a nyugati támogató nélkül maradt társutas pártokkal.
Az utóbbi oldal számszerű többsége egyrészt oda vezetett, hogy a kerekasztal határozatai eltávolodtak a nép követeléseitől. Így kerülhetett sor például arra, hogy megtiltsták - természetesen eredménytelenül - nyugati pártszónokok részvételét a keletnémet választási küzdelemben, és hogy ne engedjék a kerekasztalhoz a Német Szociális Uniót, amely az NDK-nak az NSZK-hoz való azonnali és feltétel nélküli csatlakozása mellett foglalt állást. (folyt.)
1990. március 12., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Az NDK nemzeti kerekasztal-tárgyalásai - 2. folyt.
|
Másfelől olyan, úgymond népszerű határozatokat terjesztettek a parlament elé, mint az úgynevezett "szociálcharta", amely többek között a munkához és lakáshoz való állampolgári jogot rögzítette. Olyan jogokat tehát, amelyek a keletnémet válságból kivezető egyetlen út, a piacgazdasági átalakítás során nem lesznek sem betarthatók, sem számonkérhetők.
Ilyenformán februárra a kerekasztal megszelídült és harmonikusan együttműködött a kormánnyal. A többségben lévő baloldali szervezetek és a volt kommunisták egymásra találtak a keletnémet belső identitás, és egy közelebbről meg nem határozott, demokratikus szocializmus álmában. És azzal a jóleső érzéssel fejezhették be ma működésüket, hogy minden tőlük telhetőt megtettek a német egyesítés és a piacgazdaság bevezetésének megnehezítésére. +++
1990. március 12., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|