|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
Egyfejű sas - sarlóval és kalapáccsal (1. rész)
|
1990. március 02.péntek (MTI-Panoráma) - Furcsa, de így van:
a közép- és kelet-európai államszocialista rendszerek bukása miatt
Ausztriában viták tárgyává lett az ország állami címere. Illetve
csak egy eleme: a benne található sarló és kalapács. Sok osztrákot
feszélyezi a címernek ez a jellegzetessége, amióta a környező keleti
országok a kommunista eszmevilág külsőségeitől is szabadulni
igyekeznek, felszámolva a mozgalmi jelképek, minősítések ( a vörös
csillag, a sarló és kalapács, vagy a köztársasági államforma
,,szocialista,, és ,,népi,, jelzője) állami szintű használatát.
A sarló-kalapács motívum az osztréák címerben azonban régi hagyomány, igaz, a kommunizmus térhódításának kezdeti korszakában gyökerezik. Ezt a címert a Habsburg-birodalom felbomlása után, 1919 májusában fogadta el a Német-Ausztriának nevezett egyik utódállam, az első osztrák köztársaság parlamentje. Akkor a birodalmi címer kétfejű sasát egyfejűvé alakították, törzsére piros-fehér-piros nemzeti színű pajzsot, a sasfejre a császári korona helyett és - a polgárság jelképeként - városfalat utánzó tégla-koronát, a madár lábainak karmai közé pedig sarlót és kalapácsot illesztettek. A munkásmozgalom addigra már világszerte elterjedt szimbólumaival a munkások és parasztok fontos államalkotó és társadalmi szerepét akarták kifejezni. Heraldikai felhasználásuk egyúttal tükrözte a forradalmi hangulatú parlament tagjainak azt a várakozását, hogy az orosz, a magyar és a bajor tanácsköztársaság megalakulása után hamarosan Ausztriában is győzni fog a proletárdiktatúra.
Ám a történelem másként ,,rendelkezett,,: a kommunista forradalom nem tört ki, az országot 1938-ban bekebelezte a hitleri Németország, majd 1945-ben megszületett a második, a mai köztársaság. Az új állam csak annyit változtatott a korábbi címerén, hogy a náci uralom aloli felszabadulás emlékére a címersas lábain szétszaggatott bilincs-láncot helyezett el. 1954-ben, nem sokkal az 1955. évi osztrák államszerződés megkötése és a szovjet megszálló csapatok kivonulása előtt a kereszténydemokrata irányzatú néppárt ugyan követelte, hogy a címerből távolítsák el a sarlót és a kalapácsot - mint ,,az elnyomás és függőség jelképeit,, -, de kívánságának nem tudott érvényt szerezni.
A vitát a Wochenpresse címő hetilap indította el. Jan uár végén m,aga a főszekesztő, Hans Magenschab hozta a közvélemény tudomására vezércikkben azt a nézetét,. miszerint az osztrák címer ma már nem felel meg az ország helyzetének, a kor szellemének. Hivatkozott tapasztalataira: eszerint a cimerben lévő sarló-kalapács miatt Ausztriát külföldön már korábban is valamiféle kommunista alávetettségű országnak tekintették. (folyt)
1990. március 2., péntek 10:23
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|