|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
Országos műemléki konferencia Székesfehérvárott (Németh Miklós) (1. rész)
|
1989. október 5., csütörtök - Csütörtökön a székesfehérvári Vörösmarty Színházban megkezdődött a 15. országos műemléki konferencia. A háromnapos eszmecsere 300-nál több résztvevőjét - köztük a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium vezető munkatársait, Ráday Mihályt, a Város és Községvédő Egyesületek elnökét - Sziklai Antal, a Fejér Megyei és Balsay István, a Székesfehérvári Városi Tanács elnöke, a korábbi, 14. konferencia házigazdáinak nevében pedig Takács Gyula, a Baranya Megyei Tanács elnökhelyettese köszöntötte. Az üdvözléseket követően Németh Miklós miniszterelnök tartott előadást Építészeti örökség a társadalomban címmel.
Bevezetőben, visszautalva egy korábban Cegléden mondott beszédére, ismételten kifejezte azt a meggyőződését: nem igaz az a jelszó, hogy a múltat végképp el kell törölni. Nem, a múltat nem lehet, nem szabad végképp eltörölni, mert múlt nélkül nincs nép, nincs nemzet és család sem Sajnos az utóbbi évtizedekben a bürokratikus erőszakszervezetek szó szerint is vették ezt a jelszót. A szellemi örökség mellett pusztulásra ítélték vagy pusztulni hagyták tárgyi, építészeti örökségünket, múltunkat is. Hatalmas hiba, sőt, bűn volt. Nem mi követtük el, de a penitenciát ránk rótta a történelem. Nincs hova továbbítanunk, vállalnunk kell és jóvá kell tennünk elődeink cselekedeteit. Nem lesz könnyű, de semmilyen nehézség nem riaszthat el bennünket ettől a küldetésünktől. Az itt, most kezdődő konferencia - folytatta a miniszterelnök - e kérdéskör egyik fontos összetevőjével, építészeti örökségünkkel foglalkozik, mégpedig abból a tényből kiindulva, hogy a magyar építészeti örökség megtestesíti ezeréves történelmünket, kulturánkat, a magyar földhöz való kötődésünket. Ez a magyar történelem folyamatosságának tárgyi kifejeződése. Ez az a kapocs, amit nem tudott kikezdeni az idő, az önkény és a pusztítás sem. A romjaiban is gyönyörű zsámbéki románkori templom ugyanúgy ragyog, ugyanúgy része kulturális, építészeti örökségünknek, mint a főváros csillogó épületegyüttesei. Építészeti, kulturális értékeink ékesen bizonyítják: országunk történelmében voltak olyan korszakok, amikor az európai társadalmi, kulturális és tudományos haladás élvonalához tartoztunk, különben nem lehetne építészeti örökségeink közül több a világörökségnek is része. (folyt. köv.)
1989. október 5., csütörtök 20:52
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|