|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
- MSZMP-szakadás 1. folyt.
|
Az esélyeket illetően már bizonytalanabbak a vélemények. Egyes nyugati szakértők szerint a reformszárny valószínűleg el tudja érni, hogy a megújult párt szakítson a marxista ideológiával, és olyan mérsékelt középbaloldai szocialista párt legyen a jövőben, amely a nyugat-európai szocialista értékekre támaszkodik. Az idézett szakértők ugyanakkor sietve hozzáteszik: ennek bekövetkezését nem lehet 100 százalékosan biztosra venni, mert nem tudni, különösen vidéken, hogy mekkora támogatásra számíthatnak a konzervatívok. Nem vitatott, hogy az ország legnépszerűbb politikusa, Pozsgay Imre államminiszter és Németh Miklós kormányfő a reformisták vezető egyéniségei közé számít. Valahol középen helyezkedik el Nyers Rezső pártelnök, tőle balra foglal helyet Grósz Károly főtitkár és Berecz János. Az utóbbi egyébként kijelentette, hogy az általa képviselt Szövetség (sic ) az MSZMP megújulásáért elhatárolja magát az úgynevezett reformanarchistáktól. A baloldal, szélsőbalodal a legutolsó napokban is szervezkedett. A hét végén megalakult 15, magát szocialistának valló szervezet és az MSZMP-platform marxista tömörülése. Szerintük Magyarországon veszélybe került az általuk szocialistának tartott rendszer, és a keleti blokkon belül valós veszéllyé vált Magyarország elszigetelődése. Az ugyancsak frissen alakult Kádár János Társaság pedig 23 reformpolitikus, köztük Pozsgay Imre, Németh Miklós és Horn Gyula külügyminiszter kizárását követeli a pártból. Az említettek szerintük megbízhatatlan személyek, kommunistaellenes revansista politikájukkal nemcsak a Magyar Népköztársaságnak, hanem szövetségeseinek is kárt okoznak. Jelöltjeik: Grósz, Berecz és az egykori Kádár-titkár, Ribánszky Róbert. (folyt.)
1989. október 4., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|