|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
- Beszélő 27. száma - 3. folyt.
|
A régi elit az 1956-os forradalom idején megtapasztalhatta a társadalom erejét, és ezután több mint harminc évig félt tőle. Miután a hatalomhoz görcsösen ragaszkodott, és az általa létrehozott monopóliumok hatalmával nem tudott eredményesen szembeszegülni, e félelem az ország eladósodásához vezetett. Az új elitnek ezzel szemben nincsenek katartikus társadalmi élményei. Tagjai 1956-ban jórészt még gyerekek voltak, szocializációjuk egy atomizált, artikulátlan, szegregált apátiába süllyedt társadalomban ment végbe. Szinte megváltozhatatlannak tűnt számukra, hogy a változó komolyságú reformkezdeményezések a hatalom felső régióiból indulnak ki. A politikailag érdekes dolgok - legalábbis látszólag - a hatalom felső szintjein dőltek el. Ezért a hatalmi ambícióval megáldott fiatal szakemberek úgy vélhették, elég felfelé figyelni. Nem a társadalomtól való félelmet hiányolom. Hiszen a régi elit példája mutatja - és Bibó Istvántól is tudjuk -, hogy a politikában a félelem rossz tanácsadó. Ráadásul a félelem ma már meg is jelent az új elit tudatában. Ami hányzik, az a társadalom mély rétegeiben zajló folyamatokra, mint politikai folyamatokra való kíváncsiság a képesség és szándék a társadalmi empátiára, a valós társadalmi erők figyelembevételére. Miután az új elit társadalom képe rendkívül homályos és előítéletes, újdonsült félelmében túl sok a kezelhetetlen, tárgytalan szorongás, társadalmi benyomásait nem tudja igazán feldolgozni, racionalizálni. (folyt.)
1989. augusztus 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|