|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
- Választások magyar módra - 3. folyt.
|
- Tulajdonképpen bizonyos fokig igazat adnék Krassó Györgynek ebben. Igazat adnék neki abban, hogy a politikának volt ez a veresége Magyarországon, nem az ellenzéknek és nem az uralkodó pártnak a veresége. Az az érzésem, hogy Magyarországon a választásra jogosultak, a lakosság, a nép, hogy úgy mondjam nem szokott még hozzá - és ez talán nem is nagyon meglepő - ahhoz, hogy igenis van súlya egy választásnak, még egy időközi választásnak is. Különösen akkor, amikor a parlamentben nagyon kevés szabadon megválasztott képviselő ül, hiszen például az MDF első országos kongresszusán ez volt az egyik nagy kérdés, hogy egyáltalán elfogadjunk-e bármifajta alkotmányt egy olyan Országgyűléstől, amelynek a tagjait nem szabadon választották. Most itt volt az alkalom, hogy legalább négy tagot szabadon válasszanak meg, tehát azt mondhatnám, hogy szerintem a politikai tevékenységnek, a politikának a veresége volt ez a vereség. Azzal talán nem értenék egyet - bár Krassó György ott van, és valószínűleg közelről világosabban látja a helyzetet -, hogy a szavazók nem láthattak igazi különbséget a kormánypárt és az ellenzéki pártok között, vagy hogy abból indultak ki, hogy ezek az ellenzéki pártok egyikük sem képviseli a szavazó polgár véleményét. Lehet, hogy van Magyarországon olyan szavazópolgár, aki még nem találta meg az ő szája ízének megfelelő ellenzéki pártot, de azt nem tudom elképzelni, hogy a Magyarországon jelenleg létező vagy most szervezkedő és működő ellenzéki politikai pártok egyikére se mondhassák el az emberek általában, hogy ezek igenis alternatívát jelentenek az uralkodó párttal szemben. (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|