|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
A SZOT és az MDF vezetőinek találkozója (1. rész)
|
1989. február 14. kedd - Képes-e a szakszervezeti mozgalom a múltjával szembenézni, a függetlenedés útját végigjárni - erről és más politikai, társadalmi, gazdasági kérdésekről volt szó a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Magyar Demokrata Fórum vezetőinek kedden, a SZOT székházában megtartott megbeszélésén. Az MDF képviselői szerint a szakszervezetek sem kerülhetik el, hogy határozottan leszámoljanak a múltukkal, ha demokratizálódó politikai viszonyaink között be akarják tölteni feladatukat. Csoóri Sándor, az MDF elnökségének tagja azt vetette fel - utalva a szervezett dolgozók múltheti tömegdemonstrációjára -, miként egyeztethető össze a SZOT megújulási törekvéseivel, hogy új dolgokat régi formák között igyekszik megvalósítani. Bíró Zoltán, az MDF másik vezetője megértéssel szólt annak a folyamatnak a nehézségeiről, amelyet a szakszervezetek függetlenedése jelent a párttól, de mint mondta, a köldökzsinór még létezik a két szervezet között. Ha a többpártrendszer realitássá válik, akkor már nem az lesz a kérdés, hogy milyen a szakszervezetek viszonya az MSZMP-hez, hanem az, hogy hogyan viszonyul a különféle pártokhoz - mondta. Ezzel kapcsolatban az MDF több vezetője is kifejtette azt a véleményét, hogy a több pártrendszerben a szakszervezetek kulcsszerepet tölthetnek be, mások ennél is tovább mentek, s azt mondták, hogy esetenként akár a mérleg nyelve is lehet a mozgalom. Für Lajos szerint, ha sikerülne megvalósítania a szakszervezeteknek, hogy ismét alulról építkező mozgalommá váljanak, akkor ezzel azt a közönyt is oldani tudnák az emberekben, amit ma fontos politikai kérdések iránt viszonylag széles körben tapasztal. A közöny mellett egyfajta félelem is jelen van a társadalomban, - mutattak rá az MDF vezetői.
A szakszervezeti mozgalom már többször tanubizonyságát adta, hogy képes és akar is szembe nézni múltjával - mondták a SZOT vezetői. Ennek egyik jele az volt, amikor szakítottak azzal a 40 éven keresztül vallott és gyakorolt felfogással, hogy a szakszervezeteknek ugyanolyan feladatuk a gazdálkodás, a termelés segítése, mint a munkavállalók érdekeinek képviselete. Ha Magyarországon valóságos pártok működnek majd, akkor a szakszervezeti mozgalom válaszút elé kerül, hogy hagyja-e magát szétforgácsolni a különféle politikai erőktől, vagypedig koalíciós alapon működik tovább - mondta Nagy Sándor, a SZOT főtitkára. (folyt.köv.)
1989. február 14., kedd 20:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|