 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az SZDSZ felhívása
"A Szabad Demokraták Szövetségének
Kispesti Szervezete az alábbi felhívással fordul Kárpáti Ferenc
honvédelmi miniszter úrhoz:
,, A Magyar Köztársaság az idén először ünnepelheti rangjához
méltón legnagyobb nemzeti ünnepét, 1848. március 15-ét. Felkérjük
Miniszter Urat, hogy ebből az alkalomból engedélyezze, úgy a
laktanyán belül, mint kívül, hogy a Magyar Honvédség hivatásos és
sorállományú tagjai viselhessék egyenruhájukon nemzeti jelképünket:
a piros-fehér-zöld kokárdát. Intézkedését előre is megköszönve: az SZDSZ Kispesti Szervezete"
SZER, Világhíradó:
Az SZDSZ álláspontja a katolikus egyház körleveléről
"Mécs Imrétől,
az SZDSZ ügyvivőjétől, képviselőjelöltjétől, a párt most alakult
vallási és etikai tagozatának vezetőjétől kérdeztem: mi az SZDSZ
álláspontja a Magyar Katolikus Püspöki Kar körleveléről, melyet
február 25-ikén olvastak fel a templomokban?
- A Püspöki Kar körlevele nagyrészt számunkra elfogadható.
Vannak azonban benne olyan aránytévesztések, amelyek egyrészt mint
vallását gyakorló katolikus embernek sem tetszenek, másrészt pedig
mint egy magyar párt egyik vezetőjének sem tetszenek. Ez pedig a
helyzetnek a nem felismerése arról, hogy egy rendszerváltás van
folyamatban jelenleg."
|
|
|
|
|
|
 |
- Német menekülők - 5. folyt.
|
Gyakorlatilag egy hét napra szóló vízummal utaztam
Magyarországra. Tudtam, hogy már nem térek vissza az NDK-ba. Voltak
pillanatok, amikor bizonytalan voltam. Például akkor, amikor bezárt
a nagykövetség, és amikor nem jutottam információkhoz. Amikor a
Máltai Segélyszolgálat is bekapcsolódott, akkor megint felcsillant a
remény. Aztán úgy alakult, hogy megkérdeztem egy volt NDK-st, aki
jelenleg Hamburgban él: utazhatok-e vele Sopronig, a határig. Igent
mondott. Összeszedtük a holmijainkat, két gépkocsival indultunk, egy
Hondával és egy Moszkviccsal.
Gyakorlatilag egészen a soproni határállomásig autóztunk. Két
kilométerre lehettünk az útlevélellenőrzéstől. A Moszkvicsot ott
hagytuk. A hondás a 13 személyt két részletben majdnem a határig
vitte, úgy 400 méterre lehettünk a határtól. Már sötét volt. Nem
sokkal azelőtt több rakétát lőttek fel, ami kissé elbizonytalanított
minket. A rakéták eléggé megvilágították a környéket.
Elhaladtunk egy benzinkút mellett, aztán az erdőn keresztül
200-300 méterre a határállomástól lehettünk, amikor egyszerre azt
hallottuk: Megállni
Megállni
Aztán lőttek. Kiabálás, kiáltások
hallatszottak. Csak figyelmeztető lövések voltak. A határőrök
elemlámpával kutatták át a környéket. Mi akkor már odaát voltunk.
Azt hiszem, hogy láttak minket, de nem akartak feltartóztatni.
- A beszámolókat kedd este rögzítettem. Azok közül, akikkel
beszélgettem, sokan már el is hagyták Schöppingent. Helyüket új
jövevények foglalták el. +++
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|