|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az SZDSZ felhívása
"A Szabad Demokraták Szövetségének
Kispesti Szervezete az alábbi felhívással fordul Kárpáti Ferenc
honvédelmi miniszter úrhoz:
,, A Magyar Köztársaság az idén először ünnepelheti rangjához
méltón legnagyobb nemzeti ünnepét, 1848. március 15-ét. Felkérjük
Miniszter Urat, hogy ebből az alkalomból engedélyezze, úgy a
laktanyán belül, mint kívül, hogy a Magyar Honvédség hivatásos és
sorállományú tagjai viselhessék egyenruhájukon nemzeti jelképünket:
a piros-fehér-zöld kokárdát. Intézkedését előre is megköszönve: az SZDSZ Kispesti Szervezete"
SZER, Világhíradó:
Az SZDSZ álláspontja a katolikus egyház körleveléről
"Mécs Imrétől,
az SZDSZ ügyvivőjétől, képviselőjelöltjétől, a párt most alakult
vallási és etikai tagozatának vezetőjétől kérdeztem: mi az SZDSZ
álláspontja a Magyar Katolikus Püspöki Kar körleveléről, melyet
február 25-ikén olvastak fel a templomokban?
- A Püspöki Kar körlevele nagyrészt számunkra elfogadható.
Vannak azonban benne olyan aránytévesztések, amelyek egyrészt mint
vallását gyakorló katolikus embernek sem tetszenek, másrészt pedig
mint egy magyar párt egyik vezetőjének sem tetszenek. Ez pedig a
helyzetnek a nem felismerése arról, hogy egy rendszerváltás van
folyamatban jelenleg."
|
|
|
|
|
|
|
A magyar kiváltságok
|
München, 1989. szeptember 27. (SZER, Késő esti mai nap) - Magyarországon és Lengyelországban reformok mennek végbe a demokrácia irányában. De a szürke eminenciások népes hada, a nomenklatúra marad. Legalábbis egyelőre. Ez a véleménye egy londoni kutató intézetnek. Bujtás Pál beszél: - A nomenklatúra az az osztály, amely nem hajlandó kimúlni. Ezzel a mondattal összegezi megállapításait a brit kormányhoz közelálló Királyi Egyesített Kutató Intézet, amely tanulmányt készített a magyar- és lengyelországi hatalom tényleges birtokosairól. A jelentés már elöljáróban hangsúlyozza, hogy a hatalommal összefonódott új uralkodó osztály befolyását belátható időn belül aligha fogják érinteni a Magyarországon és Lengyelországban megindult politikai reformok. Az uralmon lévő kommunista párt mind Magyarországon, mind Lengyelországban azért engedte át a hatalom egy kis hányadát ellenzéki politikai pártoknak és mozgalmaknak, mert ez a lépés a gazdasági bajok miatt kényszerítő szükségszerűség volt. A jelentés ugyanakkor rámutat arra, hogy a kommunista kormányzatok felszámolása korántsem jelenti az új osztály, a nomenklatúra kiváltságainak megszűntét. A nomentklatúra ereje jelenleg és a jövőben is attól függ, hogy mennyire tartja kezében magát a politikai rendszert, a termelést a gazdasági szférában, és hogy mekkora beleszólása van a javak elosztásába, illetve újraelosztásába. A kiváltságosok osztályának általában két módszere van arra, hogy megvédelmezze önös érdekeit. Egyrészt csírájában fojtja el az alulról jövő kezdeményezéseket; másrészt meghiúsítja a felső döntések végrehajtását. Az első módszer inkább Lengyelországra jellemző, ahol a kezdeményezések a Szolidaritástól indulnak ki. Magyarországon viszont a párt reformszárnyának és az ellenzéki értelmiség tevékenységének útjába próbálnak akadályokat gördíteni. (folyt.)
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
|
|
- A magyar kiváltságok - 1. folyt.
|
A tanulmány 600 ezer főre becsüli azoknak a számát Lengyelországban, akik a hatalom és az ebből adódó előjogok gyakorlati birtokosai. A nomenklatúra tényleges erejének bizonyítékát látják a szerzők abban, hogy bár Lengyelországnak Szolidaritás vezetésű kormánya van, de változatlanul köztársasági elnök az az ember, aki éppen a Szolidaritás felszámolásának szándékával 1981-ben bevezette a szükségállapotot. Politikai megfontolásokra való hivatkozással továbbra is kommunista politikus áll a kulcsfontosságú nemzetvédelmi és belügyi tárca élén. A helyi funkcionáriusok, vállalatvezetők, diplomaták, rendőrök, ideológusok, stb. elsöprő többsége a posztján maradt, úgy, hogy jogosan merül fel a kérdés: valójában ki uralkodik ki felett? A tanulmány valamivel derülátóbban értékeli a magyarországi helyzetet. A tömegtájékoztatási szervek feletti pártmonopólium megtört, néha úgy tűnik, hogy a Munkásőrség napjai meg vannak számlálva és az új alkotmány feltehetően rögzíteni fogja a kormány és a hadsereg szerepének határait. A jelentés hangsúlyozza, mind a magyar, mind a lengyel reformmozgalmak tagjai azon a véleményen vannak, hogy a politikai változásoknak nem szabad provokálniuk a Szovjetuniót, és nem szabad hogy erőszakba torkolljanak. Az angol szakértő szerint kívánatos, hogy a változás folyamata fokozatos legyen, mert az egypártrendszer négy évtizedes uralma alatt az ellenzék nem gyűjthetett tapasztalatokat az államigazgatási és végrehajtói hatalom terén. Ez ugyanakkor meglassítja a nomenklatúra felszámolását, és tekintetbe kell venni azt is, hogy az uralkodó osztály tagjai megkezdték hatalmuk átmentését. A vezető káderek elsősorban olyan minisztériumokba igyekeznek, amelyek a geopolitikai realitásokra való hivatkozás már említett ürügyén előreláthatólag a jövőben is kommunista kézben maradnak. (folyt.)
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar kiváltságok - 2. folyt.
|
A londoni intézet azzal zárja a tanulmányt, hogy Magyarországon és Lengyelországban a kommunista párt már nem elég erős ahhoz, hogy semmibe vegye a tömegek rosszallását, de az ellenzéknek sincs még elegendő ereje ahhoz, hogy átvegye a kommunisták nélküli hatalmat. +++
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|