 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz 12 pontja március 15-ére
"1. Pártoktól független, szabad sajtót
2. Hatékony, szakértő államszervezetet
3. Állandó, hivatásos Országgyűlést
4. Törvényes jogokat, határokon innen és túl, a kisebbségeknek
5. Önálló magyar Honvédséget
6. Arányos közteherviselést
7. Kolhozok helyett tulajdonost a földeknek
8. Független ügyészséget, bíróságot, pártatlan
igazságszolgáltatást
9. Független, de ellenőrzött Nemzeti Bankot
10. Egységes Európát, semleges Magyarországot, a szovjet
csapatokat azonnal vonják ki tőlünk
11. Teljes jóvátételt az egykori hadi- és politikai foglyoknak,
kényszermunkásoknak
12. Jelképes határokat Európában
"
SZER, Magyar híradó:
Magyar secus
"Most pedig egy Lemberger Gyula nevű, nagykárolyi illetőségű
Securitate ügynök budapesti önfeladását követően a román
külügyminisztérium hasonlóképpen reagált. Annak a körülménynek -
nevezetesen, hogy Lemberger bevallotta a Magyarország ellenes
terveket, konkrétumokat, neveket említett, és - nem mellékes -
bizonyosságot szolgáltatott arról, hogy a román titkosrendőrség ma
is hasonlóképpen működik, mint december előtt. Nos most mindezekben
Bukarest barátságtalan gesztust lát, s ha nem tévedek, természetesen
beavatkozást Románia, mi több: talán a Securitate belügyeibe.
"
|
|
|
|
|
|
 |
- Magyar secus - 1. folyt.
|
Természetesen sokaknak szemet szúr ezt követően a román
belügyminiszter-helyettes, Corneliu Diamandescu hét eleji
nyilatkozata, amelyet magyar kollégája, Túrós András hozott
nyilvánosságra azután, hogy megbeszéléseket folytattak egy
magyar-román határállomáson. Ezek szerint Diamandescu kijelentete:
nincs tudomása arról, hogy milyen Securitate ügynökök működnek még
Romániában, még kevésbé arról, hogy külföldön milyen hírszerző erők
léteznek. Álláspontja szerint azonban a volt román titkosrendőrség
terroristák gyülekezte.
Nos, nincs módom kételkedni abban, amit a román
belügyminiszter-helyettes elmondott. Mindezek nyomán viszont igen
éles ellentétet kell feltételeznünk a jelenlegi román belügy,
illetve a külügy nemzetvédelmi koncepciója, és az egykori
Securitatéhoz való kapcsolatai között. Az ellentétnek ráadásul nem
is ez lenne az első jele, sőt feltételezhető, hogy a román külügy
bizonyos értelemben, főként e tekintben szemben állhat a jelenlegi
román vezetés többségével is. És köztudomású, hogy miután Petre
Roman miniszterelnök Párizsban megkövetni kényszerült az útszéli
módon támadott Mitterrand-t, a Külügyminisztérium továbbra is
francia-ellenes nyilatkozatokra ragadtatta magát.
Az esetről levonható tanulság mindenesetre az, hogy a
Külügyminisztérium valamennyi aktuális lépése egyre inkábbb azt a
politikai szemléletet igyekszik visszahozni, amelyik korábban
nemcsak a magyarsággal szemben, de Magyarország ellen is igyekezett
aktivizálni a befolyása alatt álló belső és külső erőket. +++
1990. március 9., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|