 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Történelmi Igazságtétel Bizottsága felhívása a magyar társadalomhoz
"1956 újraértékelése nélkül nem lehet hozzákezdeni a
demokratikus Magyarország megteremtéséhez, és hogy a forradalom
alapvető céljai - a demokratikus többpártrendszer, az önigazgatáson
alapuló népképviselet, a semleges és független Magyarország és a
szomszéd országokkal való, egyenjogúságon alapuló együttműködés -
változatlanul időszerűek. "
BBC, Panoráma:
A vagyonelszámoltatás eredménye
"A beidézettek névsora Gáspár Sándorral, a SZOT egykori
főtitkárával kezdődött, és Somogyi Lászlóval, az egykori építésügyi
miniszterrel, a Bécs-Budapest világkiállítás közelmúltban lemondott
kormánybiztosával záródott.
Kettejük között a magyar közelmúlt olyan alakjai jelentek meg,
mint Pulai Árpád, Komócsin Mihály, Miklós Imre, Tímár Mátyás és Buda
István. Az egykori vezetők készségesen, sőt felkészülten válaszoltak
a bizottság kérdéseire. Ezekből és a válaszokból kiderült, hogy a ma
már megérdemelt nyugdíjukat élvező államférfiak szinten kivétel
nélkül kedvező áron vásárolt állami bérlakásban élnek, pici hétvégi
bungalow-val, vagy még azzal sem rendelkeznek, bankszámlájuk pedig
szinte minimális."
|
|
|
|
|
|
 |
Világkiállítás üres zsebbel
|
---------------------------
München, 1990. március 8. (SZER, Magyar híradó) - Sokakat
megtéveszt a világkiállításra való felkészülés. Roppant vonzóan
hangzik, hogy 1995-re egycsapásra megoldódnak Budapest legfontosabb
infrastrukturális gondjai. Lesz elegendő telefon, kiépülnek a fontos
közutak, és még sorolhatnánk. Ez azonban mégsem ennyire kézenfekvő.
Lángh Júliát hallják:
- Tudjuk, hogyha egy közül lehet választani, akkor az mennyi
bajt okoz. Talán nem lenne ma gond egy 84 milliárd - de egyes
számítások szerint 160 milliárd - forintos vitatott beruházás ügye,
ha az 1995-ös világkiállításra több jelentkező lett volna, és így a
párizsi Nemzetközi Kiállítások Igazgatóságának tavaly decemberben
nem egy közül kellett volna választania.
Az egy ez esetben kettő, de együtt. Bécs és Budapest, és ez a
híd a jövőbe, híd Európába. A világkiállítás pártolói számára az
egyik döntő vonzerő, mint ahogy az esetleges visszalépés ellen az
egyik döntő érv nemzetközi kapcsolataink veszélyeztetése. Ausztria
zokon vehetné a visszalépést, ámbár végül is nem üzent nekünk hadat
a nagymarosi beruházás leállítása miatt sem.
Egyébként sokszorosan nem véletlen, hogy olyan gyakran felmerül
a Nagymaros-világkiállítás összehasonlítás. Aránytalanul hatalmas
összegű beruházás minden eshetőség szerint eleve ráfizetéssel,
közvélemény és szakemberek megkérdezése nélküli döntés, illetve ami
az utóbbit illeti, a már majdnem későn megkérdezett szakemberek
véleményének elmismásolása. A KOPINT-DATORG tanulmányát a parlamenti
döntés előtt nem ismertette meg a képviselőkkel az a Somogyi László
kormánybiztos, aki egyébként 1984-1988-ig építésügyi miniszter volt,
és neve a rosszemlékű nagymarosi döntésekhez asszociálható. (folyt.)
1990. március 8., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Világkiállítás - 1. folyt.
|
84 milliárd forint kell a budapesti világkiállítás
megvalósításához - mondja a világkiállítás előkészítését ellenőrző
bizottság -, 160 milliárd - mondta a közelmúltban az országgyűlés
budapesti képviselőcsoportja. Minthogy amúgy is becslésekről van
szó, számítsuk a középértéket, ami dollárban kettő milliárdot
jelent, egy olyan országban, amelynek a nemzeti jövedelme 24
milliárd és a külföldi adóssága 20 milliárd dollár.
És a rentabilitás? - Közismert tény, hogy a világkiállítások
mindenütt ráfizetésesek. Milyen logikával lehetne azt gondolni, hogy
Budapest kivétel lesz, amikor például a Forma-1 autóverseny
mindenütt a világon nyereséges, csak Magyarországon sikerült elérni,
hnogy deficites legyen.
A pénzügyminiszter szerint az állami költségvetésből nehezen
ugyan, de 20-30 milliárd forintot lehetne kigazdálkodni a
világkiállítás céljaira, a többit nyugati tőkétől,
magánvállalkozásoktól várják.
Az állami költségvetés részvétele azért is lenne indokolt, mert
számos olyan infrastrukturális beruházásra lesz szükség - elsősorban
a telefon- és úthálózat modernizálására -, amit amúgy is meg kellett
volna csinálni. - Végül is ez is furcsa logika, hiszen a
világkiállításoknak a működő telefonok és közlekedési viszonyok az
előfeltételei, nem pedig a céljai. Kicsit olyan ez, mintha egy
lerobbant családban, ahol mindenkinek régi, lyukas már a cipője és
rojtos a nadrágja, több napos ünnepet, házibulit, karnevált
terveznének meghívott vendégek seregével "jaj de jó hogy lesz ez a
buli, így legalább veszünk magunkak új cipőt
" (folyt.)
1990. március 8., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Világkiállítás - 2. folyt.
|
Arról, hogy a nyugati tőke mennyi készséget mutatna a
befektetésre, senkinek sincsenek megbízható adatai. Ami pedig a
hazai kis- és magánvállalkozásokat illeti, kétséges, hogy máris
kellő tapasztalattal, erővel és tőkével rendelkeznek-e. 1995-ig, 4
és fél év alatt fel tudunk zárkózni Európához?
Az talán érthető, hogy vannak érzelmi igények a nagy nemzeti
vurstlira: Bécs-Budapest, mulatság, monarchiás és millenniumi
hangulat. De a millenniumot akkor ünnepeltük, amikor az ország
történetének talán legszebben fellendülő korszakában volt. Most a
fellendülés még nem jött el. Az is igaz, hogy várhatunk, csakhogy
időben hosszú távon, szerény, szorgalmas, nehéz munka után. Akkor
majd ünnepelhetünk. Egyelőre pedig várjuk meg a választásokat. +++
1990. március 8., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|