 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Történelmi Igazságtétel Bizottsága felhívása a magyar társadalomhoz
"1956 újraértékelése nélkül nem lehet hozzákezdeni a
demokratikus Magyarország megteremtéséhez, és hogy a forradalom
alapvető céljai - a demokratikus többpártrendszer, az önigazgatáson
alapuló népképviselet, a semleges és független Magyarország és a
szomszéd országokkal való, egyenjogúságon alapuló együttműködés -
változatlanul időszerűek. "
BBC, Panoráma:
A vagyonelszámoltatás eredménye
"A beidézettek névsora Gáspár Sándorral, a SZOT egykori
főtitkárával kezdődött, és Somogyi Lászlóval, az egykori építésügyi
miniszterrel, a Bécs-Budapest világkiállítás közelmúltban lemondott
kormánybiztosával záródott.
Kettejük között a magyar közelmúlt olyan alakjai jelentek meg,
mint Pulai Árpád, Komócsin Mihály, Miklós Imre, Tímár Mátyás és Buda
István. Az egykori vezetők készségesen, sőt felkészülten válaszoltak
a bizottság kérdéseire. Ezekből és a válaszokból kiderült, hogy a ma
már megérdemelt nyugdíjukat élvező államférfiak szinten kivétel
nélkül kedvező áron vásárolt állami bérlakásban élnek, pici hétvégi
bungalow-val, vagy még azzal sem rendelkeznek, bankszámlájuk pedig
szinte minimális."
|
|
|
|
|
|
 |
Sütő András 3.
|
Az én zsebemben közben volt egy olyan szöveg, amit aznap délután
akartam fölolvastatni a helyi rádióban, felszólítani a
marosvásárhelyi lakosságot, főleg a munkásságot, hogy ne vegye föl
ezt a kesztyűt, hagyja kifulladni az ötezer fős tömeg örjöngő
támadását, mert embervér, emberhalál árán védhetjük csak meg az
igazunkat. Azt is elmondtam volna, hogy ez a tömeg, amely így
tüntet, nem lehet azonos Marosvásárhely román lakosságával, csak egy
kis, fanatizált, leitatott vagy tényleg gyűlölködő részét képezi, és
hagyjuk, hogy lecsillapodjanak.. Jóformán be se fejezhettem
szavaimat, mert ezt a beszédemet azért elmondtam a mintegy 200 főnyi
magyar szervező előtt, hogy a székház elől vigyék szét az üzenetet a
gyárakba, de akkor már ránk rohantak a tüntetők... Ott, a székházban
vetettem aztán papírra a gondolatokat, de nem volt mikor elmondanom.
alc. Amint lehet, hazamegyek
Sütő Éva, a feleség eközben szemrehányóan néz rám: férje
belehevült a történetbe, láthatóan megint újraéli az eseményeket.
Csöndesen az orrom alá dörgöli, hogy erről nem volt szó; igaza van,
elnézését kérem.
- Ezt azért jó, ha tudják az otthoniak - szabadkozik, némileg
kifulladva Sütő András.
- Igen, de most próbálj meg egy kicsit pihenni...
- De azt fontos azért elmondani, hogy én nem elmenekültem
Marosvásárhelyről, hanem ez volt az egyetlen választási lehetőség.
Lényegében én akkor már nem rendelkeztem magammal... Valaki képes
rá, s még elterjesztheti, s ráadásul a hírnek bedőlhet egy-két
magyar ember is, miszerint amíg ők otthon szenvednek, addig lám,
egyesek külföldön várják a dolgok alakulását. Természetesen, ahogy
az egészségi állapotom engedi, azonnal hazamegyek, s ott folytatjuk,
ahol abbahagytuk...
- Kész, egyelőre befejeztük, addig is gyógyulást Sütő András
A
Te épülésed megkönnyíti a mi taplraállásunkat is...
Úgy hagyom ott betegágyát, hogy kétségeim vannak: nem okoztam-e
váratlan szövődményeket interjúmmal az író állapotában? És enyhén
szégyelem azt, hogy bár barátként léptem be hozzá, végül mégis
újságírónak kellett lennem... (MTI-Press)
1990. március 29., csütörtök 15:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|