Rendszerváltás és az MTI

	A balkáni nacionalizmusról
-------------------------- London, 1990. március 7. (BBC, Panoráma) - A Kelet-Európában ismét nyilvánosan vállalt nacionalista nézetek között is különleges helyet kapnak a nacionalizmus balkáni válfajai. Ennek természetesen történelmi magyarázata van. Fodor György hírkommentárjait gyakran hallani a BBC adásain, a délkelet-európai politika és modern történelem szakértője. Ma felhívtam telefonon, hogy megkérdezzem, milyen szempontból sajátosak a balkáni nacionalizmus vonásai. A kommunizmus uralma ugyanis mélyen a felszín alá fojtotta a nacionalista megnyilvánulásokat, olyannyira, hogy Tito egykori tábornoka, Szvetozar Vukmanovics Tempo angolul most megjelent önéletrajzából tudta csak meg a nyugati publikum, hogy például Macedonia térségében a második világháború zárószakaszában élet-halál harc folyt a jugoszláv és a bolgár kommunista partizánok között. Mindenekelőtt megkérdeztem Fodor Györgyöt: hogy lehetett ezt rögtön a háború után eltussolni? - Gondolom, a partizánok és azok, akik tudtak róla, pártfegyelemből nem beszéltek róla, mások pedig nem voltak kinek beszéljenek, vagy el lettek tüntetve. - Mi történt a második világháború után a balkáni térségben? Tudniillik két multinacionális állam nyomta rá a bélyegét az egész terület politikai életére, legalábbis a kommunista részére: a Szovjetunió és Jugoszlávia, s ezek egy ideig párhuzamosan dolgoztak, de nyilván voltak már akkor is eltérések a szovjet és a jugoszláv megközelítésmód között a nemzetiségi kérdésben. (folyt.) 1990. március 7., szerda
Vissza »

	- A balkáni nacionalizmusról - 1. folyt.
- A nemzetiségi kérdésben magában formálisan a Szovjetunió és Jugoszlávia többé-kevésbé egyforma politikát folytat, és sok párhuzamot lehet vonni. De van egy nagyon lényeges különbsége, éspedig az, hogy a Szovjetunióban - habár nemzetiségek és nemzetek egyyenlőnek vannak kikiáltva - van egy domináns nemzet, az orosz, és az az is marad. Jugoszláviában pedig az egyenlőség abból áll, hogy van ugyan egy domináns vagy legnagyobb nemzet, a szerbek, de az egyenlőség arra szolgált, hogy a szerbek dominációjának vessenek véget. - A második világháború után balkán kommunista uralta területeken két fázis figyelhető meg a nemzetek és nemzetiségek kérdésének kezelésében. Melyik ez a két fázis? - Az elsőnek azt nevezném, amikor a kommunisták hatalomra jöttek, és egy társadalmi hatalombázist próbáltak szerezni, s ez részben a munkásosztály, részben a kisebbségek voltak, mert a kisebbségeknek a kommunisták meglehetősen széleskörű jogokat adtak és azért is adták őket, hogy a kisebbségek támogatását elérjék. Ezen kívül persze a kommunisták internacionalisták voltak, tehát úgynevezett nemzeti érdekeket nem vettek annyira tekintetbe, mint a nemzetközi munkásmozgalom érdekeit és Moszkváét. Viszont ez úgy történt, hogy persze ezeket a széles körű jogokat megadják a kisebbségeknek anélkül, hogy tudomásul vennék, ez hogy hat mondjuk a többségi nemzetre. Egy második fázisban viszont, amikor már a hatalom konszolidálódott, akkor a kommunista pártok következő gondolata az volt, hogy ez egyszer nem a munkásosztály pártjai lesznek, hanem az egész nemzet pártjai. Ennek egy különösen tipikus, kifejezett esete Románia, ahol ebből elméleti tézist is csináltak akkoriban. (folyt.) 1990. március 7., szerda
Vissza »

	- A balkáni nacionalizmusról - 2. folyt.
- Jugoszláviának és Romániának is vannak olyan területei, amelyek nem tartoznak földrajzilag szervesen a Balkánhoz, és különösen történelmileg nem rendelkeznek azokkal a tradíciákkal, mint a Balkán, tehát elmaradt a huzamos török hádoltság. Ezek a területek szerinted jobban megszenvedték a nemzetiségi politika visszásságait, mint mondjuk az albánok, akik habár nem szlávok, de mindig is a balkáni tradíciókba tartoztak? - Én gondolom, hogy a kérdés nem attól függ, hogy kik a kisebbségek, vagyis hogy azok mennyire civilizáltak vagy nem, és mennyire tartoznak Közép-Európához vagy nem, hanem hogy a többségek kicsodák. És ebből a szempontból nem látok olyan nagy különbséget Jogoszlávia, Románia és Bulgária között. - Tehát most visszatérve erre a második fázisra -, amely különböző orzságokban, különböző időpontokban állt be - ez visszaesés a kisebbségek szempontjából? - Nemcsak visszaesés volt, hanem ténylegesen az történt, hogy a kommunista párt, amikor felkarolta a többség ideológiáját és természetesen nacionalista érzelmeit is, akkor megfordult, és ahogy adományozta a jogokat a kisebbségeknek, úgy vette őket el. A tipikus itt megint Románia. Amikor Ceausescu hatalomra jutott 1965-ben, akkor az első tónus, amit megütött, az a nacionalizmus volt úgy az oroszok, mint a magyarok ellen, és mindazokat a jogokat, amelyeket a magyar kisebbség a kommunista rezsimtől kapott az ötvenes években, azokat ő egyenként elvette. (folyt.) 1990. március 7., szerda
Vissza »

	- A balkáni nacionalizmusról - 3. folyt.
- Most felszabadultak ezek az érzelmek, mert az érzelmek mindig megvoltak az elnyomással, csak föld alá szorultak, tehát most nyilván a nacionalizmus kiütközik mindazokban az országokban, ahol erős nemzeti vagy nemzetiségi kisebbségek vannak, s itt most elég nehéz periódus előtt állunk. Hogy lehet kiutat találni ezekből az iszonyatos dilemmákból? Területi megoldásokkal, átrendezésekkel, vagy pedig a nemzetiségek jogainak egy országon belül méltányos rendezésével? - Én azt gondolom, hogy a területi átrendezés kérdései rendkívül veszedelmes kérdés, és távolról sem ad megoldást. Véleményem szerint az egyetlen tulajdonképpeni kiút a demokrácia és a jólét. Amit Nyugaton láttunk a második világháború után, az az volt, hogy amennyire a demokrácia és az emberi jogok felismerése és annak értékének felismerése s a jólét gyarapodott, úgy az emberek megértették azt, hogy vannak más prioritások és más dolgok, fontosabbak talán, mint a nacionalizmus. Bár a nacionalizmus nem pusztul ki egyáltalán, de valahogy más hangnemet kapott a társadalomban, és ez kell legyen a kiút Kelet-Európában is, csak az a baj, hogy miután a nacinalizmus ennyire el volt fojtva, s nem kapott társadalmi kiutat a második világháború óta, ennélfogva most robban ki rendkívül primitív és agresszív formában, s ez lesz egy nagyon fontos akadálya annak, hogy demokráciát lássunk ezekben az országokban. +++ 1990. március 7., szerda
Vissza »