Rendszerváltás és az MTI

	Kalapács alatt - Pannónia ezüstkincsei? (1.rész)
1990. február 11. (MTI-Panoráma) - Minden idők legszebb és legkétesebb eredetű ezüstleletét mutatta be múlt pénteken New York-i kiállító csarnokában a londoni székhelyű Sotheby. A világ legnagyobb műkincs-árverező üzletháza Nagy-Britannia egyik leggazdagabb főnemese, Lord Northampton megbízásból kínálja eladásra a 14 darabból álló ezüstkészletet. A mitológiai alakokkal és korabeli életképekkel gazdagon díszített tálcák, kelyhek, szelencék, kancsók és más edények a szakértők szerint az ókori ezüstművesség eddig ismert legcsodálatosabb remekei. Erősen vitatott körülmények között történő dobraverésüket magyar nézőpontból különösen talányossá teszi egy számunkra oly kedves tájék latin neve, amely a homályos történetű lelet legszebb darabján olvasható ezüstszulfid írással. A felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értékű ezüstkészlet kikiáltási ára előreláthatólag 40 millió dollár lesz, amikor idén ősszel kalapács alá kerül a Sotheby zürichi árverési csarnokában. Arra számítanak, hogy a ,,kalapács-ár,, meghaladhatja a szóz millió dollárt is. Mindez már önmagában is a legrangosabb műkincs-börze egyik legizgalmasabb árverését vetíti előre. Az igazi szenzáció azonban az, hogy a Sotheby ezúttal először kínál eladásra olyan portékát, amelynek lelőhelye és tulajdonjoga tekintetében maga is erős kételyeket táplál. Az egyetlen okirat ugyanis egy libanoni kiviteli engedély, amellyel Lord Northampton igazolni tudja a birtokába került ezüstkincsek eredetét. A Sotheby elismerte, hogy nincs bizonylat sem a korábbi tulajdonos kilétéről, sem pedig a lelet származási helyéről. Homály fedi megtalálásának és megszerzésének módját is. Árverés utáni tulajdonjogi viták elkerülése céljából tartotta szükségesnek a Sotheby, hogy megkeresést intézzen a kései római birodalom területének 29 jogutód országához, annak kiderítésére, vajon tudnak-e bármit is a lelet eredetéről, illetve esetleges jogigényesről. A libanoni kiviteli engedély ugyanis - mégha hitelessége jogi szempontból makulátlannak bizonyul is - egyáltalán nem bizonyítja az ezüstkincs libanoni, vagy közel-keleti eredetét. (folyt.) 1990. február 11., vasárnap 10:08
Vissza »

	Kalapács alatt - Pannónia ezüstkincsei? (2.rész)
Az eredetre utaló egyetlen perdöntőnek tűnő bizonyíték magukon a műtárgyakon látható: az első tulajdonosnak címzett latinnyelvű dedikáció, ezüstszulfid írással bemarva egy hetven centiméter átmérőjű ezüsttálca közepét díszítő dombormű körszegélyébe. A három hasonló méretű tálca egyikén felbukkan egy olyan földrajzi név is, amely már az ókorban is fogalom volt Európában - Pelso. Vagyis: Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton. Az első tulajdonosnak címzett felirat így hangzik: ,,Őriztessenek még neked eme edények sok évszázadig, oh, Seuso, hogy leszármazottaidnak is becsére és javára szolgálhassanak,,. Brit szakértők szerint az ezüstkészlettel megajándékozott Seuso (vagy: Sevso) minden bizonnyal igen gazdag magas rangú hadúr, avagy a római birodalom tartományi főtisztviselője volt - az ezüstárgyak több-kevesebb pontossággal megállapítható keletkezési életkorából ítélve - valamikor az i. sz. IV. században. Székhelyére egy korabeli palotát és a kertjében lakmározó társaságot ábrázoló relief, illetve vadász-halász életkép utal: a tó vizében ficánkoló hal fölött ez a felirat olvasható: Pelso. David Keys, a londoni The Independent szakírója szerint az ezüstleleten található feliratok és életképek azt sugallják, hogy a Seuso-család a mai Magyarországon, a Balaton tó északi partján élt. Rámutat, hogy az ókorban Pelso néven ismert Balaton-vidék a rómaiak egyik legkedveltebb vadász-halász központja volt. Emlékeztet arra is, hogy i.sz. 280 és 380 között az imperátorok nem Rómából, vagy Itáliából, hanem valamennyien a mai Magyarország területről, Pannóniából, illetve Dalmáciából (a mai Jugoszláviából) kerültek a birodalom császári trónjára. Pannóniai családból származott Probus (276-282 között uralkodott), Jovian (363-364), Valentinian és Valens (364), valamint Gratian (375-383) és társuralkodója, II. Valentinian (375-392) is. Az ezüstlelet eredetére utaló történelmi adalékok között említi a brit szakértő azt is, hogy a hunok invázióját közvetlenül megelőző században több római császár ütötte fel székhelyét Pannóniában. Igy Theodosius (392-395) székvárosa Tricciana (Ságvár) volt a Balaton déli partján, I. Valentinian és más császárok pedig a Balatontól észak-nyugatra fekvő Savariában (Szombathelyen) tartottak udvart. Feltételezi, hogy a Seuso-család leszármazottai valamikor 440 után hagyhatták el ezt a vidéket, amikor a beözönlő hun seregek végigdúlták Pannóniát és földig lerombolták a Pelso-környéki nyaralókat és palotákat. (folyt.) 1990. február 11., vasárnap 10:09
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Kalapács alatt - Pannónia ezüstkincsei? (3.rész)
Az első és utolsó ismert tulajdonjogi nyom az egykoron Balaton-vidéken élt Seuso-családnál szakad. A remekművű ezüstedények legközelebb másfél évezreddel később bukkantak fel - Lord Northampton birtokában. Megszerzésük módjáról ezidáig csak annyit lehet tudni, hogy a brit főúr megbizottja Svájcban vásárolta meg az ott elhelyezett műtárgyakat egy régiségkereskedőtől, két részletben. Először 1980-ban ajánlották fel eladására a készlet tíz darabját. Az ügylet létrejöttéről csak abból lehet következtetni, hogy 1982-ben már Lord Northampton ajánlotta fel szerzeményét eladásra a kaliforniai Getty múzeumnak. A multimilliárdos amerikai olajmágnás alapítványa azonban nem vásárolta meg a leletet, feltehetőleg kétes tulajdonjogi eredetük miatt. Úgy tudják, hogy Lord Northampton 1987-ben vásárolta meg az árverésre most felkínált ezüstkészlet további négy darabját, állítólag 8 millió dollárért. Továbbra sem ismeretes az ügyletet közvetítő svájci régiségkereskedő kiléte, még kevésbé a műkincsek eredeti áruba bocsátójának személye. A mindeddig ismeretlen ezüstcsodák svájci felbukkanásának jogosultságát csupán egy libanoni kiviteli engedély igazolja. ,,A Sotheby az árverések történetének egyik legnagyobb rizikóját vállalta magára a ,Sevso-kincsek, árubabocsátásával,, - állapította meg a Pelso-parti ezüstkészlet nyilvános bemutatásának másnapján a londoni The Times. A Sotheby szigorú etikai normáival tett ,,ritka kivételről,, az árverező üzletház szóvivője így nyilatkozott: ,,libanoni lelőhelyét megerősítő bizonyíték hiányában a Sothby svájci, brit és amerikai ügyvédi irodákat kért fel arra, hogy a legszigorúbb vizsgálatnak vessék alá a tulajdonjogi tanúsítványok és a kiviteli engedély hitelességét,,. A római birodalom mai utódállamainak, illetve állampolgáraiknak, tehát, az őszre kitűzött aukcióig van idejük arra, hogy bejelentsék tulajdoni, lelőhelyi, vagy megtalálói jogigényüket a ,,Sevso-kincsekre,, ,amelyek egykoron - ezüstszulfiddal bemart saját tanúsítványuk szerint - csaknem bizonyosan a Balaton-vidéken díszítették első gazdájuk palotáját. +++ Köves Tibor (London), MTI-Panoráma 1990. február 11., vasárnap 10:10
Vissza » A hírhez kapcsolódik »