 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szabad Demokraták Szövetségének beadványa a Katonai Főügyészhez
"Nyilvánvaló, hogy a Belügyminisztérium vezetői által elkövetett
bűncselekmények társadalomra veszélyessége rendkívüli. Utalunk itt
mindenekelőtt arra, hogy megzavarták a békés átmenetet, a szabad
választásokba vetett hitet, hiszen - joggal - azt sugallták, hogy a
választások nem lehetnek tiszták, ha a Belügyminisztérium szervei a
pártok választási elképzeléseiről, az egyik párt vezetőit
folyamatosan tájékoztatják."
SZER, Választási híradó:
A koalíció lehetőségei
"...a két, talán legerősebb párt - a Magyar Demokrata
Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége - között dől el a választási
harc.
Sokan hajlanak arra, hogy az ország érdeke az, ha ez a két párt
lépne koalícióra egymással. Durván leegyszerűsítve a képletet, ennek
a következő előnyei lennének:
A szabaddemokraták rendszerváltása - amely elsődlegesen a
liberális piacgazdaság szerkezetének kialakítását jelenti - népi
támogatást kapna. Az SZDSZ a legégetőbb gazdasági gondok megoldására
radikális beavatkozást sürget, amely kezdetben jelentős
destabilizációs következményekkel jár majd.
A Demokrata Fórum ez esetben hozzájárulhat a társadalmi
konszenzus megteremtéséhez. Cserében az SZDSZ-nek le kellene
mondania bizonyos radikális, vagy tiszta liberális elvről. Mivel az
SZDSZ-en belül is van egy szociálliberális irányzat, ez nem tűnik
lehetetlennek.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Nemzeti csúcstalálkozó
|
----------------------
München, 1990. március 6. (SZER, Magyar híradó) - Nehéz lenne
megmondani, hogy a Magyar Néppárt azzal a meggondolással tagadta-e
meg késő éjszaka az amúgy is sovány közös nyilatkozat aláírását,
hogy az alá nem írás - lásd: SZDSZ, Fidesz példája - népszerűséget
jelent, vagy egyszerűen azért, mert képviselőik fáradtak voltak a 11
órás marathoni tárgyalás után.
Ha figyelembe vesszük, hogy mi volt az aláírás megtagadásának
két megnevezett oka, a párt magatartása még kevésbé érthető. Az
egyik kívánság úgy hangzott, hogy állítsanak listát azok a pártok
is, amelyek nem kerültek fel az országos listára. Ezt a többiek azon
az alapon utasították vissza, hogy az törvénysértés lenne.
A másik követelés az volt, hogy a pártok még a választások előtt
számoljanak el pénzforrásaikról. Itt azt a választ kapták, hogy az
érvényben lévő két törvény kielégítő.
Tény, hogy az elmondottak tanúsága szerint a Magyar Néppárt és a
többi résztvevő között még az a halvány egyetértés sem létezik, mint
amely összeköti a másik tizenegyet.
Aztán feltünt egy egészen új fenomén: az egykori barátok,
fegyvertársak, a Fidesz és az SZDSZ közötti feszültség.
Mindenekelőtt a fiatal demokraták képviselői - Orbán Viktor és
Deutsch Tamás - reagáltak élesen az SZDSZ-es Tölgyessy Péter
megnyilvánulásaira. Az ok - mint az a folyosói beszélgetésekből
kiderült - nézeteltérés a jelöltek állítása körül. Az egyik a
másikat okolja azért, hogy számos kerületben szembetalálja magát a
két párt prominens tagja.
A további pártok közötti szokásos és természetes nézeteltérések
mellett már csak az tünt fel, hogy a Hazafias Választási Koalíció
képviselői mennyire csorbítatlanul átvették anyaszervezetük, a
Népfront kerek mondatokba csomagolt, semmit nem mondó frázisait. Ez
arra legalább jó volt, hogy megmutassa, milyen nagy utat tett meg az
MSZP a demokratizálódás útján, az ő küldöttjeitől ilyesmit nem
hallottunk. (folyt.)
1990. március 6., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|