|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyílt levél a Trianoni-szerződést aláíró nagyhatalmakhoz
"Követeljük valamennyi szomszédunktól, hogy adják meg a magyar
kisebbségeknek a kollektív nemzetiségi jogokat és a területi
autonómiát.
Mivel Romániáról, Csehszlovákiáról, Jugoszláviáról,
elképzelhetetlen, hogy ezt önszántukból valaha is megtennék, a
Trianoni-szerződést aláíró nagyhatalmaktól követeljük, hogy mind
három országot kényszerítsék rá, hiszen az ő jóvoltukból hajthattak
uralmuk alá mintegy 3-4 millió magyart.
"
SZER, Forgószínpad:
Választási népköltészet a magyar plakátokon
"Adva van követhetetlen számú politikai párt, kicsi, nagy és
közepes méretű választási agitációs plakátja. Van aki kézzel írja,
van aki géppel, található fekete-fehér és színes, sőt van kinek
háromdimenziósra is telik. Az alkalmi közvélemény-formálók a
frekventáltabb helyeken két módszer szerint ragasztják ki ezeket.
A-változat: precízen rá a rivális párt plakátjára. B-változat:
lehetőleg eltakarva az alatta levőt.
Mindkét módszer a kerületi IKV lakásfelújítási gondjait
igyekszik megoldani, hiszen az ílymódon az épületek homlokzatán
kialakult átlag 3 cm vastagságú papírréteg hő- és hangszigetel, sőt
nyilvánvalóan megtartja az egyébként lehullni szándékozó vakolatot
is.
"
|
|
|
|
|
|
|
Belügyi botrány Ausztriában
|
---------------------------
München, 1990. március 5. (SZER, Világhíradó) - A nyugat-magyarországiak jórésze rendszeresen nézi az osztrák tévé adásait. És ők bizony: az utóbbi időben egyre többször találkozhatnak az osztrák belügyi botrány fejleményeivel. Sőt, tegnap este még azt is láthatták, hogy hasonló okok miatt tüntettek a svájciak is. De mielőtt bárki is egy kézlegyintéssel elintézné az dolgot - mondván, hogy lehallgatási botrány Magyarországon is van -, Hanák Tibor bécsi jelentését ajánlom figyelmébe:
- Nemrég már tudósítottam arról, hogy az osztrák belügyminisztérium kínos helyzetbe került az állampolgárok - megrendelésre történt - megfigyelése miatt. Ha valaki vezetői állásra pályázott, az illető cég, vagy külföldi vállalat esetében az idegen állam követsége azzal a bizalmas kéréssel fordult az osztrák államrendőrséghez, hogy lenne már szíves a pályázónak kicsit a füle mögé nézni, megkapargatni a múltját, hogy vajon megbízható-e, nincsenek-e káros szenvedélyei, hogyan is áll a pénzügyek terén és milyen a privát élete?
A rendőrség úgy-ahogy utánajárt a dolgoknak, és - mint aki a világ legtermészetesebb dolgát csinálja - írásbeli jegyzőkönyvet készített a nyomozás eremdényeiről. Egyedül Bécsben évente 600-700 ilyen megbízatást teljesített az államrendőrség - összesen mintegy 60 ezer akta készült.
Az újabb fejlemények közé tartozik, hogy a belügyminisztérium készséggel válaszol az érdeklődőknek, hogy vajon őriznek-e róluk jegyzőkönyvet. A jelentést az érintettek megkaphatják. (folyt.)
1990. március 5., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Belügyi botrány Ausztriában - 1. folyt.
|
Szóval Ausztriában is Ott sem más a helyzet: Ausztriában is működnek a spiclik - mondják sokan a magyarok közül, néha némi kárörömmel téve egyenlőségjelet az osztrák és magyar viszonyok között.
Nem nagy vigasz, de az ismertetett eljárás nem magyar, és nem is csak osztrák jelenség. Elég utalni a svájci leleplezésekre és az általuk kiváltott túlzott reakciókra: a minap lezajlott nagy tüntetésre. Azt hiszem, eleve tisztában kell lennünk azzal, hogy a társadalom élete nem olyan, mint egy békebeli leányinternátus. Mint Heinz Fischer, a Szocialista Párt parlamenti klubjának vezetője mondta az osztrák televízió nyilvánossága előtt: azt soha és sehol nem lehet meggátolni, hogy a rendőrség ne szerezzen előzetes információkat. Ezek nélkül lehetetlen lenne bizonyos bűncselekmények megelőzése, merényletek, emberrablások meggátlása, vagy a kábítószer-kereskedelem leleplezése.
Azon kívül pedig - minden hasonlóság ellenére - óriási különbség van a kommunista államokban, és - például az Ausztriában előfordult - rendőrségi szimatolások között. Először is egészen más az osztrák államrendőrség szervezeti elhelyezkedése az államban.
A Staatpolizei Ausztriában nem önálló szervezet, hanem csupán egyetlen osztálya a közrendet fenntartó rendőrségi intézménynek -, vagyis nem állam az államban, nem önállóan működő hivatal, mint a diktatórikus államokban - hanem alárendelt szerv, melynek be kell tartania a törvényeket.
Formálisan tekintve a Staatpolizei betartotta a törvényeket. Más kérdés, hogy nem szorult volna-e reformra a Ferenc József uralkodása kezdetén hozott államrendészeti törvény? (folyt.)
1990. március 5., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Belügyi botrány Ausztriában - 2. folyt.
|
Nagy különbség továbbá, hogy az osztrák államrendőrség nem úgy kezeli az állampolgárokat, hogy mindenki gyanús aki él, és nem is az egyes állampolgárok politikai hovatartozását, nézeteit és működését firtatja. Az sem mellékes, hogy magáncégek megbizatásából végezte el azt a munkát, amit különben esetleg privát detektívekre bízna. Az ugyan vitatható eljárás, hogy magáncégek rendelést adnak az államrendőrségnek -, de végeredményben nem főbenjáró dolgokról, nem a szabadságjogok meggátlásáról van szó, hanem hogy az illető alkalmas-e bizonyos nem állami állások betöltésére.
Azt sem feledjük, hogy az említett akták száma nem éri el az osztrák lakosság számának 1 százalékát. Tehát a dimenziók, a nagyságrendek is mások, mint egy kommunita államban.
Talán még egy, ami miatt a spiclizések ellenére nyugodtan alhatnak az osztrákok, és nem kell kétségbe vonniok a demokrácia értékeit: az, ahogy az oszrák államrendőrség a dolgát végezte. Tudniillik tessék-lássék módon, kényelmesen, kedélyes hanyagsággal. A jegyzőkönyvek legnagyobb része nem tartalmaz szenzációt, vagy titkokat. +++
1990. március 5., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|