|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Megbeszélés a választási etikai kódex betartásának tapasztalatairól
"A jelenlévők megállapodtak abban, hogy továbbra is
tartózkodnak egymás plakátjainak megrongálásától, leragasztásától.
Felhívják a kerület lakóit, hogy bármely párt iránti rokonszenvüket
ne a rivális pártok plakátjainak megrongálásával juttassák
kifejezésre."
SZER, Magyar híradó, Vadász János:
Veszélyes döntés a köztársasági elnök megválasztásáról
"A régi Országgyűlésnek a Kádár-korszakból hátrahagyott hatalmas
többsége önmagához méltóan vett búcsút a magyar közélettől: egyik
utolsó döntésével csütörtökön módosította az alkotmányt, megszavazta
az indítványt, hogy jövőben minden alkalommal közvetlenül a lakosság
válassza meg a Magyar Köztársaság elnökét.
Bármilyen tetszetősen hangzik is a döntés, ellentétes az
alkotmány szellemével, megcsúfolása a népakaratnak, azaz a novemberi
népszavazás eredményének, és szemérmetlenül túllépi azt az
erkölcsileg feltétlenül korlátozott hatáskört, amellyel ez a
parlament életének utolsó heteiben még rendelkezik."
|
|
|
|
|
|
|
A hét kérdése: Mi lett a gyengéd forradalomból?
|
A múlt héten felkorbácsolódtak a szenvedélyek Szlovákiában: magyarellenes tüntetés volt Pozsonyban, fenyegető cédulákat kapnak magyar képviselők a parlamentben, s nemzetiségellenes, 5 százalékos küszöböt előíró választási törvényt fogadtak el. Sokan, főként a helyi magyarok joggal tehetik fel a kérdést: mi történt a ,,gyengéd foradalom,, óta, amelyben ők szintén aktív résztvevők voltak?
Persze nekik is feltesznek kérdéseket. Például azt, hogy maradnak-e, vagy mennek a Dunán és az Ipolyon túlra. Esetleg döntés elé állítják őket, mint például Duray Miklóst: vagy a lelkiismeretük, vagy képviselői mandátumuk. Volt aki ilyen üzenetet kapott a parlamentben: ,,Felhívom a figyelmét - ha önnek nem jó itt Csehszlovákiában, végleg elutazhat innen,,.
Zömmel ilyen jelszavakkal vonultak fel csütörtökön a magyarellenes tüntetők Pozsonyban is, de követelték a csehszlovák állam nevének megváltoztatását is, Szerintük legyen az állam neve: Cseh-Szlovák Köztársaság. Más csoportok ezt kiáltozták: ,,szlovák nyelvet akarunk, aki mást akar, az menjen innen,,. Voltak személyi jellegű követelések: szidalmazták például Jan Budajt, ellenezték, hogy megválasszák a szlovák parlament elnökévé, s ez végül nem is történt meg. Ő egyébként az Erőszak Ellen Mozgalom vezetője, s nyíltan állást foglalt a nemzetiségi jogok mellett. Nyilván nem véletlen az sem, hogy támadták Varga Sándort is, a szlovák kormány nemzetiségügyi miniszterét.
Vajon mi váltotta ki a szlovák szélsőségesek haragját? Duray Miklós így fogalmazott: ,,Csehszlovákiában kialakulóban van az állami totalitarizmus új formája, nap mint nap pofont kap a demokrácia. Ez végül is tradíció Csehszlovákiában, s oktalanok az emberek, akik azt hiszik, hogy valaha is demokrácia volt.,,
Ami a magyar nemzetiség helyzetét illeti, szinte teljes mértékben igazak Duray keserű szavai. A szövetségi kormányban nincs nemzetiségügyi minisztérium, a szlovák kormányban nem valósultak meg a megígért változások, nem kaptak miniszterhelyettesi posztokat a magyarok a kulturális és iskolaügyi tárcában. Van ugyan egy magyar iskolaügyi miniszterhelyettes, de ő gazdasági kérdésekkel foglalkozik. Rengeteg a feladat a nemzetiségi színházi életben, s más kulturális területen is, de a nemzetiségi oktatás a legégetőbb probléma. Ezt a feladatot hanyagolták el leginkább a legutóbbi 15-20 évben, s ennek az a következménye, hogy az ezredfordulóra legalább 2000 magyar pedagógus hiányzik majd, hacsak nem történik valami komolyabb intézkedés. +++
B. Walkó György - MTI-Press
1990. március 2., péntek 10:34
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|