Rendszerváltás és az MTI

	Beléphetnénk-e a NATO-ba? (1.rész)
1990 március 1. csütörtök (MTI-PRESS) - A múlt hét magyarországi eseményeinek határainkon túl is élénk visszhangot kiváltó ,,szenzációja,, kétségtelenül Horn Gyula külügyminiszternek az a nyilvánosság előtt elhangzott (úgy mondják, csupán egyéni véleményét tükröző) kijelentése volt, miszerint nem tartja elképzelhetetlennek, hogy hazánk a nem túl távoli jövőben a NATO egyes politikai szervezeteinek tagj a legyen. Az erről szóló sajtóbeszámolók egyikében-másikában - vélhetően elhallásból, vagy értelmezési zavarból eredően - az Észak-atlanti Szerződés Szervezete katonai integrációjához való csatlakozásunk lehetőségéről olvashattunk, holott nem erről van szó, mert mint köztudomású, a tömb politikai és katonai mechanizmusának rendeltetése, funkciója között a tagállamok szuverenitása szempontjából egyáltalán nem lebecsülhető a különbség. Erre igen jó példa Franciaország, amely de Gaulle tábornok elnöksége idején, 1966-ban - önálló döntési jogát, a saját fegyveres erők nemzeti alárendeltségét fenntartva - kivált a NATO katonai szerveiből, ám a politikai szervezetnek változatlanul tagja maradt. Hasonló problémák merültek fel a nyugati blokkba 1982-ben belépett Spanyolországgal kapcsolatban; Madrid ugyanis akkoriban csak a politikai szervezetbe kérte felvételét, a katonaiba nem. Mindezt azért érdemes felemlíteni, mivel korántsem mindegy, az atlanti szövetség felépítményi struktúrájában melyik oldalra helyezzük a hangsúlyt. Horn Gyula nyilatkozatából egyébként világosan kitűnt, hogy ő sem gondolt - nem is gondolhatott - a katonai beintegrálódásra, hanem csakis és kizárólag a NATO politikai konzultációs szervezeteivel való szorosabb együttműködésre, példának okáért az Észak-atlanti Közgyűléssel és a Strasbourg-ban székelő Európa Tanácscsal. Tagságunk ezekben a szervezetekben nem állna ellentétben VSZ-beli részvételünkkel, s az ebből fakadó nemzetközi kötelezettsé- geink teljesítésével, legalábbis az idézett külügyminiszteri állás- foglalás szerint. Kérdéses viszont, hosszabb távon hogyan alakulhat, milyen irányban fejlődhet ez a ,,kettősség,,, pontosabban fogalmaz- va: meddig maradhat fenn egymás mellett a két európai koalíció? Úgy tűnik, egyidejű felszámolásukra a közeli jövőben nincs sok esély, az azonban bizonyos, hogy a kelet- és közép-európai hatalomváltások folyamatának lezárulása után a VSZ - amennyiben képes túlélni belső válságát, a régi modell működési zavarait - egészen más szervezet lesz majd, mint amilyen eddig volt. (folyt.) 1990. március 1., csütörtök 10:48
Vissza » Folytatásokkal »