|
|
|
|
|
|
|
|
OS Szabad Március 15-ét - A Szabad Demokraták nyilatkozata
"A Szabad Demokraták megütközéssel
fogadják azokat a terveket, amelyek a március 15-i ünnep
semlegesítésére és a tájékoztatás csorbítására irányulnak. Szabad
március 15-ét kívánunk, ahol mindenki a maga módján ünnepelhet. Az
irányzatokat a Fidesz-től a Demisz-ig egybemosó ünneplést éppoly
természetellenesnek és félrevezetőnek tartanánk, mint azt, hogy a
választásra készülő országban ne szólalhassanak meg a
képviselőjelöltek. Még nem érkezett el a közös ünneplések ideje: még
itt vannak a szovjet csapatok; nem szabad a sajtó, a rádió, a
televízió; még nem történt meg a rendszerváltás. A Szabad Demokraták
ragaszkodnak a demokratikus ellenzék hagyományos, demokráciát
követelő menetéhez. A szabad sajtó ünnepén különösen visszatetsző
volna, ha az ország a televízióból nem szerezhetne tudomást az
elhangzó beszédekről.
"
SZER, Magyar híradó:
Kőszeg:
ha úgy látják, vezessenek elő
"Végvári Józsefet megrovásban
részesítették, vagyis ugyanazt a büntetést kapta, amit a
lehallgatók. Tehát a lehallgatás és a lehallgatás leleplezése
egyenértékű dolog a jelenlegi katonai ügyészség szemében. Én ezt nem
így látom, és gondolom, hogy Végvári József ugyancsak fellebbez az
ügyészségi határozat ellen.
Független dolog ettől, ha nem is lehallgatási ügy, hanem az
állambiztonsági szolgálatnak, vagy a volt állambiztonsági
szolgálatnak az ügye. Létrejött a Nemzetbiztonsági Hivatal, de a
különböző információkból lehet tudni azt, hogy az állambiztonságisok
jelentős része itt kapott beosztást."
|
|
|
|
|
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (11. rész)
|
Peják Emil (Budapest, 56. vk.) - maga is szerb anyanyelvű ---------- lévén - személyes hangvételű beszédében arról a szorongásról, félelemről szólt, amely még ma is tapasztalható a Magyarországon élő nemzetiségiek körében. Gondjaikat sorolva kiemelte - egyebek között -, hogy a II. világháború után több generáció nem viselhette keresztnevét, annak magyar megfelelőjét írták be az anyakönyvbe. Az oktatást érintve különösen azt sérelmezte, hogy az anyanemzet történelmét egyáltalán nem tanítják a nemzetiségi iskolákban, ahol magának a nyelvnek az oktatása sem megoldott.
Véleménye szerint az előterjesztés nem jó, túl későn tűzték napirendre, ám a ,,semminél több,,. Később mindenképpen tökéletesíteni kell; a problémát ténylegesen majd egy kétkamarás parlament létrejötte oldhatja meg. A képviselő kijelentette: a benyújtott törvényjavaslat megfosztja kollektív jogaitól a nemzetiségeket, hiszen a pártokra bízza, hogy a nemzetiségi képviselőkre javaslatot tegyenek. Úgy vélte: a nemzetiségekre kell bízni, hogy demokratikus vitában, egymás között megvívott ,,harcban,, döntsenek képviselőikről, s ezt az Országgyűlésnek tudomásul kell vennie.
A törvénytervezet vitáját hallgatva Peják Emil arra a következtetésre jutott, hogy a felszólalók egy része valójában kortesbeszédet tartott, nem pedig a nemzetiségi jogokkal foglalkozott. (folyt. köv.)
1990. február 27., kedd 14:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|