 |
|
|
|
|
|
|
|
OS Szabad Március 15-ét - A Szabad Demokraták nyilatkozata
"A Szabad Demokraták megütközéssel
fogadják azokat a terveket, amelyek a március 15-i ünnep
semlegesítésére és a tájékoztatás csorbítására irányulnak. Szabad
március 15-ét kívánunk, ahol mindenki a maga módján ünnepelhet. Az
irányzatokat a Fidesz-től a Demisz-ig egybemosó ünneplést éppoly
természetellenesnek és félrevezetőnek tartanánk, mint azt, hogy a
választásra készülő országban ne szólalhassanak meg a
képviselőjelöltek. Még nem érkezett el a közös ünneplések ideje: még
itt vannak a szovjet csapatok; nem szabad a sajtó, a rádió, a
televízió; még nem történt meg a rendszerváltás. A Szabad Demokraták
ragaszkodnak a demokratikus ellenzék hagyományos, demokráciát
követelő menetéhez. A szabad sajtó ünnepén különösen visszatetsző
volna, ha az ország a televízióból nem szerezhetne tudomást az
elhangzó beszédekről.
"
SZER, Magyar híradó:
Kőszeg:
ha úgy látják, vezessenek elő
"Végvári Józsefet megrovásban
részesítették, vagyis ugyanazt a büntetést kapta, amit a
lehallgatók. Tehát a lehallgatás és a lehallgatás leleplezése
egyenértékű dolog a jelenlegi katonai ügyészség szemében. Én ezt nem
így látom, és gondolom, hogy Végvári József ugyancsak fellebbez az
ügyészségi határozat ellen.
Független dolog ettől, ha nem is lehallgatási ügy, hanem az
állambiztonsági szolgálatnak, vagy a volt állambiztonsági
szolgálatnak az ügye. Létrejött a Nemzetbiztonsági Hivatal, de a
különböző információkból lehet tudni azt, hogy az állambiztonságisok
jelentős része itt kapott beosztást."
|
|
|
|
|
|
 |
A Vállalkozók Országos Szövetségének álláspontja a
tulajdonreformról (1. rész)
(OS)
|
1990. február 27., kedd - Jelen tulajdonreform-koncepció a VOSZ
átfogó gazdaságpolitikai koncepciójának szerves részét képezi. A
kérdés rendkívüli fontossága és időszerűsége aligha szorul
bizonyításra, minden politikai párt, parlamenti bizottság és
csoportosulás kiemelten foglalkozik vele. Ugyanakkor látható, hogy a
különböző csoportok más és más tartalmat, célt tulajdonítanak a
tulajdonreformnak. Számos politikai párt, csoport nyíltan, mások
bújtatott formában azt fogalmazzák meg, hogy a tulajdonreform célja
az állami tulajdonon alapuló szocialista gazdaságból egy, a
magántulajdon kizárólagosságát hirdető tőkés gazdaságba való
átmenet. Mások a magyar történelmi helyzetnek, a termelőerők
fejlettségének stb. megfelelő többszektoros tarka tulajdonú vegyes
gazdaság kialakításáról beszélnek.
Szövetségünk álláspontja a különböző megközelítések közös
alapját ragadja meg: meg kell törni az állami tulajdon
dominanciáját, ki kell bontakoztatni a kis- és középüzemeket, a
magánvállalkozásokat. Csak ez lehet az alapja a gazdasági válságból
való kilábalásnak.
Ma a tulajdonreform kapcsán számos elgondolás van jelen a
társadalomban és szakmai körökben. Ezen elgondolások különböző
érdekekből indulnak ki. Számos közülük szerintünk is járható és
támogatható megoldás. Sajnos azonban nem kevés olyan elképzelés is
van, amelyek figyelmen kívül hagyják a gazdaság feltételrendszerét
és politikai demagógiával a tulajdon irracionális osztogatásának
valamely hipotézisét vezetik elő.
A VOSZ visszautasít minden olyan elképzelést, amely a
szétosztást, kiosztást, tékozlást, fecsérlést használja alapelvként
elgondolásainál. Ugyanakkor felelőtlennek, szakmailag
megalapozatlannak és nagy mértékben érdekeket megtestesítőnek
tartjuk azokat a megoldási javaslatokat, amelyek bár önmagukban
lehetnek igazak, támogathatóak, mégis rendkívül veszélyesek azon
okból, hogy meghirdetői a koncepciót az állami tulajdon egészére
kívánják egyidejűleg alkalmazni. Így olyan kisérletnek tennénk ki a
társadalmat, amely az évszázadok során felhalmozott erőforrások
teljes körét kockáztatná egy feltételezés sikerében bízva. Hibásak e
koncepcíók azért is, mert ma nincs is olyan társadalmi szubjektum,
amely hasznosítani tudná azt a megközelítően 2000-3000 milliárd
forint nagyságrendű működőtőkét, amellyel a tulajdonreform kapcsán
számolni lehet. (folyt. köv.)
1990. február 27., kedd 12:16
|
Vissza »
|
|
A Vállalkozók Országos Szövetségének álláspontja a
tulajdonreformról (2. rész)
(OS)
|
(Ma ugyan hiányoznak korrekt értékelések ahhoz, hogy a 2000-3000
milliárd forintos nagyságrendet kritika nélkül elfogadhassuk, de
legalább annyi érvet lehet találni arra, hogy ez a szám alábecsült,
(példa az ingatlanok alulértékeltsége) mint arra, hogy túlbecsült
(például a néhány éves gépek értéken felüli nyilvántartása).
Léteznek azonban olyan korszerű értékelési módszerek, amelyekkel a
tulajdonforma váltások, például gazdasági társaságokká alakulás
során ezek az eszközök megbizható vagyonértékelésre kerülhetnek).
Meggyőződésünk szerint mintegy 7-8 olyan megvalósítható,
támogatható javaslat van a tulajdonreform kapcsán, amelyek egyidejű
bevezetése jelentené a társadalom számára a legkisebb kockázatot és
valószínűleg a legnagyobb eredményt hozná. A Vállalkozók Országos
Szövetsége fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy minden tulajdonforma
váltási aktust kizárólag kellő társadalmi kontroll, kellő
nyilvánosság mellett szabad lefolytatni. Még egy zárt alapítású
részvénytársaság létrehozása sem zárja ki, hogy az érintettek - és
különösen a dolgozók - kellő tájékoztatást kapjanak az ügyek
menetéről, hiszen a zárt alakítás mindössze annyit jelent, hogy
nyilvános felszólítás részvényjegyzésre nem történik
Ma a zárt
alapításra hivatkozva titokban ,,kéz alatt,, alakítanak át
vállalatokat, s ez az amúgyis feszült társadalmi környezetben joggal
vált ki kétkedést.
Kevés ma az a távlati garancia, hogy a tulajdonreform
eredményeképp a piacgazdaság kifejlődése majd megoldja a
problémákat. Rendszeresen találkozhatunk nyugat-európai, vagy akár
japán botrányokkal, amelyek arról tudósítanak, hogy fejlett
piacgazdaságban is az állami vagyon fölött rendelkezők gyakran
engednek a kisértésnek, hogy a ,, senkiét,, sajátjukká változtassák.
Ez náluk sem lesz, nem lehet másként. Társadalmilag katasztrófálisan
nagyszámú előfordulását kizárólag a minél nagyobb nyilvánosság
szoríthatja vissza.
Ezen elvi alapvetések után legszögezzük, hogy a VOSZ-nak is van
saját tulajdonreform-koncepciója, s azt sem tagadjuk, hogy ez a
vállalkozók sajátos érdekstruktúrájából indul ki. Így határozott
meggyőződésünk, hogy a tulajdonreformon belül az egyik
leghatékonyabban járható út az lenne, ha egészében, vagy döntő
hányadában magánvagyonon alapuló vállalkozások, vállalkozók tudatos
versenyelőnyt kapnának a privatizálási folyamatban. Így ebben a
körben minimálisra kellene csökkenteni a központosítást.
(folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 12:20
|
Vissza »
|
|
A Vállalkozók Országos Szövetségének álláspontja a
tulajdonreformról (3. rész)
(OS)
|
Teljes mértékben el kellene tekinteni az adó és egyéb központi
befizetésektől abban az esetben, ha a vállalkozás, a vállalkozó az
így felszabaduló forrásait befektetésre, illetve az állami tulajdon
megszerzésére fordítja.
El kell törölni azokat a szankciókat is, amelyek e tulajdon
későbbi elidegenítése esetén progresszíven adóztatják az ebből
származó bevételeket. Megítélésünk szerint csak a lineáris forrásadó
alkalmazása lehet indokolt, bár átmenetileg ettől is el lehetne
tekinteni. Fontos kiemelni, hogy az ingyenes részvény, vagyonjegy,
illetve szövetkezeti üzletrész nem más, mint sajátos osztaléktipusú
jövedelem. Így tehát ezekre az esetekre is legfeljebb a forrásadó
kivetése az indokolt. (Ez sem szükséges természetesen, ha nem
kívánjuk feleslegesen korlátozni az értékpapírok forgalmát a
halasztott adók által. A VOSZ véleménye szerint célszerűbb lenne ez
esetben is az adómentesség alkalmazása.) Minimális feltételként
javasolnánk a befektetés ösztönzésnél, hogy a személyi jövedelemadó
alap 50 százalékáig lehessen részvényt, illetve üzletrészeket leírni
és ez legyen teljesen adómentes. Ez esetben a lakosság a jövedelem
arányáig, az állam az adó arányáig vállal kockázatot a
befektetésben. A mai életszínvonal és adómértékek mellett szerintünk
így sem lenne túlzottan nagy a befektetőkedv. Ez a megoldás
egyébként infláció mérséklő hatást is kifejtene, mivel fizetőképes
keresletet értékpapírokba, illetve befektetésekbe vonna el.
Véleményünk szerint az a tény, hogy csak adózott (VÁNYA)
jövedelemből lehet osztalékot fizetni, s ezt újabb adó sújtja,
megengedhetetlen kettős adóztatást jelent. E kettős adóztatás
bármely oldalról felszámolható, (tehát akár a forrásadó eltörlése,
akár a VÁNYA kivetés előtti nyereségből való fizetés engedélyezése),
de felszámolása sürgető. Átmeneti intézkedésként el tudunk képzelni
kompromisszumos megoldásokat (például forrásadó 10 százalékra
csökkentése), ez azonban nem érinti elvileg megalapozott
véleményünket a kettős adóztatásról. Ide kapcsolódóan fontos volna
az átruházások illetékmentessége is, mivel az illeték egy fennálló
tulajdoni szerkezet rögzítését szolgálja. Az általunk ismert
elképzelések még figyelmen kívül hagyják e megoldásokat, csak
kedvezményes hitelforrásokat, halasztott, de progresszíven
adóztatott befektetés ösztönzést alkalmaznak. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 12:25
|
Vissza »
|
|
A Vállalkozók Országos Szövetségének álláspontja a
tulajdonreformról (4. rész)
(OS)
|
Kedvezményes hitelforrásokkal, egyedi szerződésekkel, bérleti
konstrukciókkal ugyan lehet és kell támogatni a privatizálási
folyamatot, de látni kell, hogy a vállalkozók mai hitelfedezeti
képessége csak igen kismértékben teszi lehetővé ezek igénybevételét.
Ezért az erre szorítkozó privatizálási elképzelések olyanok, mintha
mögöttük valós szándék nem is húzódna meg.
A vállalkozás, a vállakozó mentesítése a központosítás alól
abban az esetben ha a jövedelmét befekteti, támogatandó abból a
megközelítésből is, hogy kizárólag azt a kört támogatja, amely
jelentős adóalapot termelne egyébként. Így feltehető, hogy a
leghatékonyabb vállalkozók közül kerülnek ki a nagyobb befektetők.
Ez a kedvezmény tehát nem ad azon az elven támogatást egy
vállalkozónak, hogy az magántulajdonú, ha vállalkozását egyébként
sikertelenül vezeti vagy jövedelmét feléli. E gondolat teljes
elfogadása esetén is, a 2000 milliárd forintnyi működő tőke maximum
15-20 százaléka kerülhetne át az elkövetkezendő 2-3 évben
magánvállakozói körbe. A fennmaradó részre más megoldásokat kell
alkalmazni.
Igen lényeges privatizációs ösztönző hatást válthatna ki, ha az
állami tulajdon magánszemélyek általi megvásárlásánál 7-10 évre
szóló meghitelezett részvényeket vásárolhatna a lakosság. A
részvények névértékének csak 5-10 százalékára kellene készpénzzel
rendelkezniük a magánszemélyeknek, a továbbiakat a később
kitermelendő profitból töltené fel a társaság. Az is megfontolás
tárgya lehet, hogy a készpénz befizetésre is lehessen 3-5 éves
kedvező kamatozású hitelt felvenni. A hitelfedezet ez esetben maga a
részvény lenne, így ennek nem lenne inflációs hatása, mivel a hitel
visszafizetéséig az értékpapír nem lenne elidegeníthető.
A privatizáció fontos tényezőjeként kell kezelni a szerződéses
üzemeltetők, a kisiparosok és magánkereskedők által bérelt állami
tulajdonban álló helyiségek és az általuk bérelt állami tulajdonban
álló termelőeszközök tulajdonjogának rendezését. E területen
megfelelőnek tűnik a kormány privatizációs elképzelésének az a
része, amely az e körben érintett, elsősorban szerződéses
üzemeltetők esetében a kereskedelem és a vendéglátás legtöbb
területén feleslegesnek ítéli az állami vállalati központok létét,
azok meszüntetésére törekszik úgy, hogy a vállalkozás formájában
szerződött egységek tovább működhessenek. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 12:28
|
Vissza »
|
|
A Vállalkozók Országos Szövetségének álláspontja a
tulajdonreformról (5. rész)
(OS)
|
Tapasztalataink alapján e szerződéses formában ma a vállalkozók
olyan mértékű átalányokat fizetnek a ténylegesen felesleges
vállalati központoknak, amely elégséges forrást jelentene arra, hogy
a vállalkozók a kereskedelmi vendéglátó egységeket megvásárolhassák.
A ,,kivásárlásnál,, az eddig befizetett átalányokat, illetve azok
egy részét, mint állami befizetéseket figyelembe kell venni. Ezen
ingatlanok, üzletek és berendezéseik értékének meghatározására ma
léteznek megfelelő módszerek, így ez viszonylag könnyen megoldható.
Jogszabályi rendezést kíván azonban a már korábban is említett
helyiségbérletek tulajdonná való átminősítése. Megítélésünk szerint
nem jelent túlzott előnyt, privatizációs kockázatot ha már a
korábban versenyeztetett formában megnyert egységek tulajdonjoga
közvetlenül, tehát nem további pályázatokkal kerülne a jelenlegi
üzemeltetők tulajdonába abban az esetben, ha ezt ők vállalják.
További járható útnak tartjuk a munkavállalók, illetve a
vállalati menedzserek részvéntulajdonlását abból a célból, hogy
fokozódjon érdekeltségük az általuk működtetett gazdasági eszközök
eredményes hsznosításában. E gondolat támogatásakor azonban szigorú
feltételrendszert kell megkövetelni, azaz itt sem tartjuk járható
útnak az osztogatást, mint koncepciót. Teljes szívvel támogatható
azonban ez a gondolat abból a megközelítésből, hogy a vállalatnál
képződő eredményből a vállalat saját döntése alapján ne kizárólag
pénzbeni jutalom formájában részesítse dolgozóit, vezetőit, hanem
részvényekhez is juttathassa.
Ennek a megoldásnak gazdasági haszna is bizonyítható. Egyrészt a
dolgozók, illetve a vállalatvezetők jövedelme a korlátozottan
rendelkezésre álló munkabéren túl, értékpapír formájában is
megjelenne, amely az eredményesen működő vállalatoknál biztosítaná a
jövedelmek reálértékének megtartását, sőt növelését is. Az így
kiáramló jövedelem egyrészt rendelkezne teljesítmény háttérel,
másrészt mégsem közvetlen vásárlóerőként jelenne meg, hanem a
gazdaság számára ma a legkívánatosabb befektetés formájában. Ez a
jövedelemforma tehát semmiképpen sem jelenne meg árualap nélküli
inflációs jövedelemként. További előnye ennek a megoldásnak, hogy a
dolgozók, illetve a vállalatvezetők, a vállalat hosszú távú
eredményességében válnak érdekeltté. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 12:33
|
Vissza »
|
|
A Vállalkozók Országos Szövetségének álláspontja a
tulajdonreformról (6. rész)
(OS)
|
A további évek eredménytelen vállalati működése a korábbi években
megszerzett részvények elértéktelenedését jelentené. Számunkra már
az eddig felsoroltak is bizonyítják, hogy rendkívüli károkat okoznak
mindazok az ellenvélemények, megközelítések, amelyek a
munkavállalók, menedzserek valós és tényleges teljesítmény háttérrel
rendelkező ösztönzésének ezt a formáját az állami tulajdon
szétosztásának, kiárusításának tartják. Fontosnak tartjuk azonban
ismételten megerősíteni, hogy nem a korábbi években felhalmozott
úgynevezett vagyon szétosztását tartjuk járható útnak, hanem
kizárólag a továbbiakban képződő vállalati eredmény terhére történő
tulajdonlás feltételrendszerének a kialakítását. Tehát a gazdasági
feltételrendszerünkből kiindulva ezt a lehetőséget is korlátozni
kell azzal, hogy ilyenformán csak a képződő eredményből
részesedhessenek mind a munkavállalók, mind a vállalatvezetők.
Vizsgálni kellene azt a várható szituációt is, amely akkor
következik be, ha a vállalat dolgozói, menedzserei 50 százalékot
meghaladó tulajdoni nagysággal rendelkeznek. Mind a vállalatvezető,
mind a vállalatok munkavállalói ugyanis tulajdonlási megközelítésben
munkavállalónak kell hogy minősüljenek, így károssá is válhat a
munkavállalói döntés túlsúlya. A munkavállalók ugyanis sokszor nem
képesek meghozni azokat a tulajdonosi döntéseket, amelyek egyes
gazdasági esetekben feltétlenül szükségesek. Így sohasem válhatnak
például érdekeltté abban, hogy a vállalat jogutód és kártalanítás
nélkül meszünjön. A mai körülmények között például, ha egy vállalat
teljes tulajdona az ott dolgozók döntési körébe kerülne, úgy azok
Magyarországon más döntést valós érdekek alapján nem hozhatnának,
mint a vállalat teljes eszközállományának értékesítése, valamennyi
forrásának bérben való szétosztása, és a munkavállalók által új
munkahelyek keresése lehetne. Véleményünket annak tudatában is
mondjuk, hogy számos példa hozható mind az USA, mind Nyugat-Európa
olyan gazdasági szervezeteiről, amelyben a munkavállaló tulajdonlása
akár 100 százalék is lehet. E szervezetek azonban egy racionálisan
szervezett gazdasági környezetben vannak jelen, ahol arányuk
minimális és minden esetben létrejöttük valamilyen sajátos
környezeti hatásra alakult ki. De még ezekben az esetekben sem
figyelhető meg, hogy a vállalatot felvásárolt tulajdonos dolgozók a
részvényeket a vállalatból képződő eredményből szerezték volna meg,
vagy vállalati eszközöknek az erdménytől is függetlenített
szétosztásából. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 12:37
|
Vissza »
|
|
A Vállalkozók Országos Szövetségének álláspontja a
tulajdonreformról (7. rész)
(OS)
|
Ilyen esetekben a dolgozói részvényeket saját forrásaikból, külső,
egyéni hitelekből fedezték annak megszerzésekor, megtérülési
követelménnyel, visszafizetési kötelezettséggel, ami a valós
tulajdonosi érdekek megjelenítését okozta. Így fontosnak tartanánk
nálunk olyan fék beállítását, amely csak egyedi esetekben, illetve a
gazdasági tulajdonszerkezet megfelelő átalakulása után tenné
lehetővé ilyen munkavállalói tulajdonlási formák kialakulását is.
Szerepet kaphatna a tulajdonreform során néhány nálunk új
szereplő is. Ezeknél társadalmi feszültségek oldására is sor
kerülhetne egyidejűleg. Így például a társadalombiztosítás, a
nyugdíjpénztárak kialakítása, a nyugdíjalap feszültségeit is oldaná.
Nemzetközi tapasztalatok is bizonyítják, hogy amennyiben ezen a
területen versenyszféra és kiépített biztosítási rendszer működik,
úgy e szervezetek ma a legjelentősebb olyan tulajdonosok lehetnek,
ahol a tulajdont működtetők mögött csak nagyon nehezen található meg
maga a valós személy. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a tulajdont
nem maga a társadalombiztosítás működteti közvetlenül, hanem
befektető társaságok, vagyonkezelő szervezetek működtetik hozadék
követelménnyel, illetve vagyongyarapítási elvárással. A tulajdonos,
például a nyugdíjpénztár azonban választhat a különböző társaságok,
vagyonkezelő szervezetek között aszerint, hogy azok milyen hasznot
realizálnak számukra. Fontosnak tartanánk tehát, hogy a társadalmi
vagyonműködtetés tulajdonosi jogát egy meghatározott szintig e
területre csoportosítsák át. Az e területen meglévő társadalmi
elégedetlenség, elvárások, megfelelő nyomást gyakorolnának az
irányban, hogy a terület vezetése e kérdéskörben is szakmai alapokra
helyeződjön át. Fontos feltétel azonban, hogy kialakuljon egy több
lábon álló, versenyeztetett vagyonkezelői háttér.
Hasonló elvek alapján kaphat szerepet a tulajdonreformban a
helyi önkormányzat. Az önkormányzatok forrásai oly módon bővíthetők,
hogy a területükön lévő egyes állami vagyonrészek tulajdonosi jogát
megkapják, majd azt megfelelően működtető vagyonkezelő szervezetekre
bízzák. Várható, hogyha ezen vagyonkezelők nem biztosítják az
önkormányzatok számára a kellő profitot, úgy az a tulajdonosi
jogával élve vállalatait más vagyonkezelő kezébe adja át. Azt pedig,
hogy az önkormányzatok apparátusa ne legyen rest e jogával élni,
választóik kontrollja, nyomása biztosíthatja. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 12:39
|
Vissza »
|
|
A Vállalkozók Országos Szövetségének álláspontja a
tulajdonreformról (8. rész)
(OS)
|
Érdekük ugyanis, hogy a közös feladatokra minél nagyobb források
álljanak rendelkezésre. Az állami tulajdon bárminemű
reprivatizálására igaz azonban, hogy az eladásból befolyt eszközöket
csak további befektetésre szabad felhasználni, folyó költségvetési
kiadások, hiány finanszirozására nem.
Fontos, hogy vagyonkezelő szervezetet szabadon, vállalkozó
alapon is létre lehessen hozni. Természetesen sem a bankokat, sem a
külföldi befektető társaságokat nem szabad kizárni. Fontos, hogy e
vagyonkezelők gazdasági érdekből versenyezzenek a most már különböző
tulajdonú eszközök működtetéséért. Fontos lenne annak folyamatos
ösztönzése is, hogy minél több külföldi vagyonkezelő szervezet,
befektető társaság jelenjen meg a magyar piacon. Ezek versenyt is
jelenthetnének a hazai vagyonkezelők számára. A verseny egyben
mintát is jelent, amelyet meg lehet és meg kell tanulni, az
ismereteket pedig hasznosítani lehet. Valószínűleg ezek a külföldi
szervezetek lesznek a legaktívabbak abban, hogy a magyar állami
működőtőkét értékesítsék vagy beolvasszák a nemzetek közötti
gazdasági folyamatokba. Ez jelentős könnyítést jelentene a
konvertibilis adósságállományunk csökkentésében is. (Itt is fontos
azonban, hogy az állam érvényesítve tulajdonosi érdekeit megfelelően
alkalmazza a vagyonértékelés különböző módszereit. Az állami
vállalatok jelenleg a nyugatiak által favorizált vagyoneredmény
értékelési módszere alapján dolgoznak, amely nálunk legtöbbször
félrevezető. Ez a módszer ugyanis a vállalat által realizált
eredmény rediszkontálásából számítja ki, hogy milyen vagyonnal
arányos ez a nyereség. Nálunk e számítási módszer előfeltételei nem
mindig tapasztalhatók. Nyugaton az egzisztenciáját is kockáztató
menedzser bizonnyal mindent megtesz, hogy az adott vagyont
optimálisan működtesse. Nálunk ez nem biztos, hogy így van. Nálunk
jónéhány adónem költségként jelenik meg, s így csökkenti az
eredményt, ezzel azonban a rediszkontálás alapját is. Az árak sem
feltétlenül tükrözik a piaci realitásokat. Mindez a vagyon
alábecsüléséhez vezethet. Előfordulhat persze e bizonytalanságok
miatt felülbecslés is, de amíg abban bizonyosak lehetünk, hogy
felülbecslés esetén a külföldi partner tiltakozik, az is
nyilvánvaló, hogy az alulbecslést örömmel elfogadja.) (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 12:43
|
Vissza »
|
|
A Vállalkozók Országos Szövetségének álláspontja a
tulajdonreformról (9. rész)
(OS)
|
Amint az eddigiekből is látható, a VOSZ a tulajdonreform során
nem az egyik monopolisztikus tulajdonformát (az eddig államit)
kívánja felváltani egy másik forma monopoliumával, hanem a
legkülönfélébb tulajdonosok versenyét tartja üdvözítőnek a magyar
gazdaság számára. Az eddig felsorolt szereplők száma minden
bizonnyal tovább szaporítható és szaporítandó. Így például fontos
szerepet játszhatnak a tudomány, a közoktatás, az egészségügy
területén alapítványok és alapok, közcélú felajánlások stb. De
programunk célja nem egy kívánatos jövő minden elemének és minden
szereplőjének részletes bemutatása, hanem a tulajdonreform-koncepció
olyan strukturájának és stratégiájának felvázolása, amely
álláspontunk szerint egyaránt szolgálja a magyar vállalkozók és az
egész társadalom érdekeit. Kisérletünk lehetséges sikerének
megítélése immár az olvasók kezében van. (OS)
1990. február 27., kedd 12:45
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|