|
|
|
|
|
|
|
|
OS Szabad Március 15-ét - A Szabad Demokraták nyilatkozata
"A Szabad Demokraták megütközéssel
fogadják azokat a terveket, amelyek a március 15-i ünnep
semlegesítésére és a tájékoztatás csorbítására irányulnak. Szabad
március 15-ét kívánunk, ahol mindenki a maga módján ünnepelhet. Az
irányzatokat a Fidesz-től a Demisz-ig egybemosó ünneplést éppoly
természetellenesnek és félrevezetőnek tartanánk, mint azt, hogy a
választásra készülő országban ne szólalhassanak meg a
képviselőjelöltek. Még nem érkezett el a közös ünneplések ideje: még
itt vannak a szovjet csapatok; nem szabad a sajtó, a rádió, a
televízió; még nem történt meg a rendszerváltás. A Szabad Demokraták
ragaszkodnak a demokratikus ellenzék hagyományos, demokráciát
követelő menetéhez. A szabad sajtó ünnepén különösen visszatetsző
volna, ha az ország a televízióból nem szerezhetne tudomást az
elhangzó beszédekről.
"
SZER, Magyar híradó:
Kőszeg:
ha úgy látják, vezessenek elő
"Végvári Józsefet megrovásban
részesítették, vagyis ugyanazt a büntetést kapta, amit a
lehallgatók. Tehát a lehallgatás és a lehallgatás leleplezése
egyenértékű dolog a jelenlegi katonai ügyészség szemében. Én ezt nem
így látom, és gondolom, hogy Végvári József ugyancsak fellebbez az
ügyészségi határozat ellen.
Független dolog ettől, ha nem is lehallgatási ügy, hanem az
állambiztonsági szolgálatnak, vagy a volt állambiztonsági
szolgálatnak az ügye. Létrejött a Nemzetbiztonsági Hivatal, de a
különböző információkból lehet tudni azt, hogy az állambiztonságisok
jelentős része itt kapott beosztást."
|
|
|
|
|
|
|
A tömegtájékoztatás nagy hiányoságai
|
------------------------------------ München, 1989. november 11. (SZER, Magyar híradó) - Bármilyen örvendetesen kibővült a tájékoztatás tömege Magyarországon, van néhány kérdés, amely körül meglepő, vagy talán nem is meglepő hiányok mutatkoznak - erre mutat rá Tamás Gáspár Miklós, a Szabad Demokraták Szövetségének ismert vezető személyisége: - Az elmúlt korszak terhes örökségéről sokat beszélünk, de van egy-két olyan szempont, amiről az ember hajlamos is megfeledkezni. Például az, hogy a cenzúra nem pusztán a magyar sajtó és a magyar tömegkommunikáció erkölcsi nívóját tette tönkre, hanem tapasztalhatjuk minden nap, hogy a magyar sajtónak és tömegkommunikációnak hiányzik a kellő szakmai, professzionális színvonala is, amiben - azt gondolom - nem az újságírók a ludasok, hanem azok a körülmények, amelyek a demokratikus, vagy nyugati értelemben vett modern újságíró tipusát Magyarországon nem alakították ki. Ebben az egyik legfontosabb példának azt tartom, hogy miként kezelik a magyar médiák és a magyar újságok a mai magyar belpolitika két döntő fontosságú fejleményét. Az egyik ilyen fejlemény a Magyar Szocialista Párt kudarca, a másik ilyen fejlemény pedig a négy emlékezetes kérdésben kiírt népszavazás. Mind a két dologról megjelentek interjúk érdekeltekkel, a dologban elfogult, elkötelezett emberekkel, de nem akadt olyan magyar újságíró, aki egy komoly elemzésre vállalkozott volna, aki megpróbálta volna pártatlanul tájékoztatni az olvasókat arról, hogy két dolog van, mi minden forog kockán. A Magyar Szocialista Párt kudarca, hogy egy tömegpártként újjá szervezi önmagát, egy olyan döntő jelentőségű esemény a jelenkori magyar történelemben, ami talán csak 1956-hoz hasonlítható. Akkor is forradalomban omlott össze a kommunista párt percek alatt, most pedig békés körülmények között derül ki, hogy annak a mérsékelt reformerségnek, amelyet Nyers Rezső és Pozsgay Imre pártja képvisel, nincsenek igazán hívei az országban. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|