|
|
|
|
|
|
|
|
OS Szabad Március 15-ét - A Szabad Demokraták nyilatkozata
"A Szabad Demokraták megütközéssel
fogadják azokat a terveket, amelyek a március 15-i ünnep
semlegesítésére és a tájékoztatás csorbítására irányulnak. Szabad
március 15-ét kívánunk, ahol mindenki a maga módján ünnepelhet. Az
irányzatokat a Fidesz-től a Demisz-ig egybemosó ünneplést éppoly
természetellenesnek és félrevezetőnek tartanánk, mint azt, hogy a
választásra készülő országban ne szólalhassanak meg a
képviselőjelöltek. Még nem érkezett el a közös ünneplések ideje: még
itt vannak a szovjet csapatok; nem szabad a sajtó, a rádió, a
televízió; még nem történt meg a rendszerváltás. A Szabad Demokraták
ragaszkodnak a demokratikus ellenzék hagyományos, demokráciát
követelő menetéhez. A szabad sajtó ünnepén különösen visszatetsző
volna, ha az ország a televízióból nem szerezhetne tudomást az
elhangzó beszédekről.
"
SZER, Magyar híradó:
Kőszeg:
ha úgy látják, vezessenek elő
"Végvári Józsefet megrovásban
részesítették, vagyis ugyanazt a büntetést kapta, amit a
lehallgatók. Tehát a lehallgatás és a lehallgatás leleplezése
egyenértékű dolog a jelenlegi katonai ügyészség szemében. Én ezt nem
így látom, és gondolom, hogy Végvári József ugyancsak fellebbez az
ügyészségi határozat ellen.
Független dolog ettől, ha nem is lehallgatási ügy, hanem az
állambiztonsági szolgálatnak, vagy a volt állambiztonsági
szolgálatnak az ügye. Létrejött a Nemzetbiztonsági Hivatal, de a
különböző információkból lehet tudni azt, hogy az állambiztonságisok
jelentős része itt kapott beosztást."
|
|
|
|
|
|
|
Unicum
|
Budapest, 1989. július 19. szerda (MTI-Press) - Magam is azok közé tartozom, aki kisebb bajnak tartja azt, ha a hírközlő szervek néha elvetik a sulykot, mintha a cenzúra (öncenzúra) szűlt írásokkal untatnak bennünket. Mégis vannak olyan jelenségek, amelyeket szóvá kell tenni, még akkor is, ha ez nem népszerű feladat, és joggal általános az a vélemény, hogy a sajtó most is, akárcsak annak idején, Nagy Imre reformjai mellett az elvárhatónál magasabb szinten és nagyobb bátorsággal áll helyt. A Magyar Televízió két alkalommal is leközölte azt a riportot, amit Zwack úrral, a híres likőrgyárossal készített. Nekem Zwack úrral nincs semmi bajom, sőt becsülöm azért, mert kint volt ereje ahhoz, hogy újra felkapaszkodjon, tőkéssé váljon. Ő a riporter provokáló kérdéseire is igyekezett mértéktartóan válaszolni, ami jó ideig sikerült is neki. A riporter azonban nem nyugodotott, úgy érezte, annál jobb a riport, minél élesebb. Így aztán a végén megállapodtak abban, hogy a likőrgyár államosítása jogtalan volt, hiszen nem fizetett érte a magyar állam, ezért Zwack úrnak visszajárna a volt gyára. Az első adást még elnéztem, az ismétlés már komoly, és az utólagos korrekció hiánya súlyos hiba volt. Az államosítás, vagyis a gyárak és a nagybirtok államosítása jogos forradalmi cselekedet volt. Azt igazolta, hogy a tőkések és a nagybirtokosok nem tettek semmit a kor színvonalához igazodó társadalmi reformok terén. Ha az urak egy közép-európai népet ázsiai szinten tartanak, ha a 20. században középkori viszonyokat tartanak fent, akkor a végre felszabadított népnek joga, sőt kötelessége a nagytőkék és a nagybirtok ellenszolgáltatás nélküli kisajátítása. Tehát ne a magyar népet, hanem a korábbi uralkodó osztályt kell felelőssé tenni az ellenszolgáltatás nélküli államosításért. Ha Zwack úr és osztálya úgy gondolkodott volna a demokráciáról, a munkások jólétéről, ahogyan a riportban vélekedett, nem került volna sor államosításra, legalább is nem a likőrgyárakéra, hanem megelégedtek volna a bankokkal, a nehézipar óriásaival. Demokratikus országokban nem kerül sor sehol a kártérítés nélküli államosításra, a szinte mindenre kiterjedőre még kevésbé. Ha Zwck úr kártérítésre gondol, akkor a régi rend uraihoz, tőkéseihez forduljon a panaszával. Ők provokálták ki az általa jogellenesnek minősített eljárásokat. (folyt.)
1989. július 19., szerda 11:53
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|