Rendszerváltás és az MTI

	Wheatland-konferencia Budapesten
Washington, 1989. június 19. (Amerika Hangja, Világhíradó) - Budapest ismét nemzetközi konferencia színhelye. - Budapesti tudósítónk, Thassy Jenő jelenti: - Ezúttal irodalmi jellegű, a Wheatland konferencia-sorozat harmadik rendezvényét tartják Budapesten, hétfő és péntek között a legkíválóbb magyar írók és nemzetközi nevek részvételével. A konferencia életre hívója két neves kiadó: Ann Getty, az olajmilliók örökösnője és Lord Weinfeld, a brit kiadó, aki Miss Gettyvel társulva alapította a New York-i kiadóvállalatot. A Wheatland-konferencia első száma Washingtonban nyílt annak idején, a másodikat Lisszabonban rendezték, a harmadikat pedig most itt Budapesten, s nem véletlenség, hogy a nagy nemzeti temetés után kezdődő hét elején nyílt. Számos külföldi résztvevő - jól tudván, hogy mit jelentett Magyarországnak június 16-ika, péntek - előbbre tette érkezését, és már pénteken itt volt, hogy kimehessen a Hősök terére. És aki nem - mint Susanne Sontag, az ismert amerikai kritikusnő, aki szombaton jött - azóta is sajnálja azt, amit mulasztott. A magyar irodalom színe-java jelent meg előadóként és hozzászólónként. Mándy Ivántól Esterházy Péterig, Konrád Györgytől Petri Györgyig, Bíró György, Mészöly Miklós, Göncz Árpád, Domokos Mátyás - írók és irodalmárok. És a külföldiek: Friedrich Dürrenmatt a világhírű svájci drámaíró első ízben résztvevője a Wheatland-konferenciának, sőt első ízben látogatott el Közép-, illetve Kelet-Európába. Susanne Sontag, az amerikai kritikusnő. Jugoszláviából a világszerte ismert Danilo Kis. Dél-Afrikából Nadine Gordimer, Lengyelországból Adam Michnik - hogy csupán néhány rendkívül ismert nemzetközi nevet említsek. (folyt.) 1989. június 19., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Wheatland-konferencia - 1. folyt.
A konferencia a magyar irodalommal kezdődött és természetesen sok szó esett a cenzúráról, ami a magyar előadók szerint nem jelentett mindig hátrányt és korlátot, mert az írók megtanulták azt, hogy a szimbolizmus, az absztrakció, vagy az allegória révén megkerüljék és mégis sejtessék azt, amit nem szabad. Esterházy Péter rámutatott, hogy Magyarországon az elnyomás korszakában egyetlen számjegy - 1956 vagy 1957 - elegendő volt, hogy az olvasóból mély hatást váltson ki. Miként a politikában, úgy az irodalomban is a cenzúra megszünésével egy új szakasz kezdődik. Senki sem tudja még, hogy mi lesz, de sejtik, hogy talán a realizmus kora érkezett el, amikor mindenről lehet beszélni úgy, ahogy van, nem pedig rejtjelekben. A budapesti Wheatland-konferencia magyar nyitása, amely a páratlan nemzeti élmény, Nagy Imre és társai temetésnek hatása alatt állt, izgalmas kezdetnek bizonyult, és rámutatott a különbségre is, ami a magyar és más irodalmak között létezik. Egyebütt - különösen Nyugaton - az író általában az én, az egyed kilétét kutatja. Itt és most, Magyarországon ez most átütő erővel, kollektívan következik be. Azt kutatják a magyar írók, hogy kik vagyunk, miért vagyunk ilyenek és mi is a rendeltetésünk. Újabb érdekes megállapítás, megint a magyar írók részéről: a kommunizmus kényszerzubbonya nem volt feltétlenül káros az alkotókra. Egyesítette őket, próbálkozásuk, hogy megkerüljék a kötelező szellemi kényszerzubbonyt, érdeklődést keltett irántuk a külvilágban, felhívta a figyelmet a magyar, vagy a lengyel irodalomra. És ezért jött el most ide, Budapestre a Wheatland-konferencia, amelynek tulajdonképpeni célja, hogy felhívja a figyelmet minden jelentős irodalomra akkor is, ha az a kis nemzeteké, és megismertesse, átsegítse őket a világirodalom kapuján. +++ 1989. június 19., hétfő
Vissza »