|
|
|
|
|
|
|
|
OS Szabad Március 15-ét - A Szabad Demokraták nyilatkozata
"A Szabad Demokraták megütközéssel
fogadják azokat a terveket, amelyek a március 15-i ünnep
semlegesítésére és a tájékoztatás csorbítására irányulnak. Szabad
március 15-ét kívánunk, ahol mindenki a maga módján ünnepelhet. Az
irányzatokat a Fidesz-től a Demisz-ig egybemosó ünneplést éppoly
természetellenesnek és félrevezetőnek tartanánk, mint azt, hogy a
választásra készülő országban ne szólalhassanak meg a
képviselőjelöltek. Még nem érkezett el a közös ünneplések ideje: még
itt vannak a szovjet csapatok; nem szabad a sajtó, a rádió, a
televízió; még nem történt meg a rendszerváltás. A Szabad Demokraták
ragaszkodnak a demokratikus ellenzék hagyományos, demokráciát
követelő menetéhez. A szabad sajtó ünnepén különösen visszatetsző
volna, ha az ország a televízióból nem szerezhetne tudomást az
elhangzó beszédekről.
"
SZER, Magyar híradó:
Kőszeg:
ha úgy látják, vezessenek elő
"Végvári Józsefet megrovásban
részesítették, vagyis ugyanazt a büntetést kapta, amit a
lehallgatók. Tehát a lehallgatás és a lehallgatás leleplezése
egyenértékű dolog a jelenlegi katonai ügyészség szemében. Én ezt nem
így látom, és gondolom, hogy Végvári József ugyancsak fellebbez az
ügyészségi határozat ellen.
Független dolog ettől, ha nem is lehallgatási ügy, hanem az
állambiztonsági szolgálatnak, vagy a volt állambiztonsági
szolgálatnak az ügye. Létrejött a Nemzetbiztonsági Hivatal, de a
különböző információkból lehet tudni azt, hogy az állambiztonságisok
jelentős része itt kapott beosztást."
|
|
|
|
|
|
|
Diplomáciai ,,offenzíva,,? (2. rész)
|
Sokan azzal támadják a tavaly ősszel hatalomra jutott japán politikust, hogy a mostani ,,diplomácia offenzívával,, elősorban a hazai mezőnyre kacsint, s inkább a február vége táján esedékes általános választásokra gondol. Ez így persze túlzás, ám tény, hogy a kormánypárton belül vizsonylag szűk bázissal rendelkező miniszterelnök, a sorozatos hatalmi-pénzügyi-megvesztegetési botrányok hullámverését alaposan megszenvedő japán kormányzat jelenlegi első számú embere részére a hat országot érintő körutazás valójában jól kihasználható alkalom a közszereplésre, a jó értelemben vett publicitásra.
Az is vitathatatlan, hogy a hivatalos Tokió számára a korábbinál fajsúlyosabb kérdés a kelet-európai reofrmfolyamatok megítélése. Bármilyen japán politikai intézmény, párt, sajtószerv vagy üzleti vállalkozás képviselőjével is beszéljen manapság az ember, egybehangzóan helyeslik a legutóbbi hónapok-évek változásait. Némi túlzással élve úgy is fogalmazhatnánk, hogy Kelet-Európa a korábbi időszakhoz képest ,,divatba jött,,. Ám a tisztánlátás kedvéért, s a felesleges illúziók eloszlatására ehhez rögtön tegyük hozzá: az elvi támogatás korántsem azonos a sokszor szinte automatikusnak képzelt pénzügyi-gazdasági segítséggel. Sőt a japán cégeket, még az iszonyatos tőkeerővel rendelkező mammutvállalatokat is beleértve, e téren kimondottan az óvatosság, a megfontoltság vezérli.
Nem egyértelmű a kelet-európai átrendeződés tempójának, s kilátásainak megítélése sem (ez szintén a kivárást pártolók pozícióját erősíti), s még kevésbé az, hogyan hathat ki a ,,piacosabb,, mechanizmus a jövőbeli kapcsolatokra, mennyire lehet biztosnak tekinteni az eddigi változásokat, s nem kell-e számolni például Magyarország esetében a gazdaság szétzilálódásával.
Ezzel együtt, s mindennek ellenére Japán - kicsit szakítva a ,,fontolva haladást,, szorgalmazó szakértők tanácsával - számos területen máris elkötelezte magát közös programok bevezetése, a szakemberek felfuttatása, környezetvédelmi elképzelések felvállalása, kiterjedt ösztöndíjas tervezetek mellet. Ismert az a kezdeményezés is, hogy magyar élelmiszer-szállítmányok megvásárlásával és Lengyelországnak adományozásával egyszerre támogassák mindkét reform-irányvonalat követő kelet-európai államot. A budapesti látogatáson a programokon, vagy a régóta húzódó gazdasági témakörön (így mindenekelőtt a Suzuki-féle gépkocsi kooperáción) kívül remélhetőleg sokféle elképzelés napirendre kerül. S akkor talán a herendi sumo-váza is inkább szimbóluma, nem pedig kuriózuma lehet a magyar-japán kapcsolatoknak. +++
Szegő Gábor MTI-PRESS
1990. január 7., vasárnap 12:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|