Rendszerváltás és az MTI

	Az inflációtól ments meg uram minket
Közkézen forogtak, majd a hivatalos híradásokba is bekerültek a különféle listák a várható drasztikus áremelésekről. A hús és a tej, illetve az ezekből készülő termékek döbbenetes drágulását immár tényként kell tudomásul vennünk. Méghozzá úgy, hogy fogalmunk sincs róla, vajon a bérek emelése követi-e majd az árakét? Ami pedig az ügyben a legnehezebben megemészthető: egyáltalán nem biztos, hogy jó, ha követi. Mielőtt az olvasó meglincselés céljából keresné a szerzőt, kérem hallgattassék - azaz olvastassék - végig. al. Az árak felszabadítása A januári inflációs hullámnak története van. Szeptemberben a TOT és a MÉM képviselői kérték-követelték a kormány vezetőitől az élelmiszerárak teljes felszabadítását. Arra hivatkozva kérték ezt, hogy az élelmiszerárak nem piaci árak, hanem szociálpolitikai szempontokat érvényesítenek, s így a termelőknek nem nyújtanak fedezetet sem a kellő jövedelmezőségre, sem pedig tevékenységük - az élelmiszertermelés - fejlesztésére. A kormány vezetői igent mondtak, hiszen a gazdaságpolitikát és a szociálpolitikát - amit a múlt rendszer vétkesen összemosott - valóban külön kell választani. A megélhetésről nem mesterségesen alacsonyan tartott élelmiszerárakkal, hanem a piaci árak mellett önálló és erős szociálpolitikával kell gondoskodni. Igent mondott az Országos Árhivatal is - de csak elvben értett egyet. Elnöke hangoztatta: az árakat valóban fel kell szabadítani, ám nem minden előkészület nélkül, nem vaktában. Ahhoz ugyanis, hogy a termelők sok évtizedes sérelmeiket mintegy visszamenőlegesen is orvosolva, most ne diktálhassanak irreálisan magas árakat, a fékentartás bizonyos eszközeire van szükség. Ilyen eszköz lehet mindenekelőtt jelentős árukészletek állami tartalékolása, ami - szükség esetén - módot nyújt a piaci beavatkozásra. Pontosabban arra, hogy ha a termelők irreális árakat diktálnak, akkor az állam olyan mennyiségű árut dobhasson piacra, amennyi enyhe túlkínálatot teremt, vagyis piaci korlátot állít a féktelen áremelés elé. Azt is szükségesnek látta az árhivatal elnöke, hogy másként szabályozzák a termelők exportérdekeltségét. A jelenlegi erős érdekeltség ugyanis szintén akadályozhatja annak az enyhe túlkínálatnak a fenntartását, ami az infláció fékezéséhez nélkülözhetetlen. (folyt.) 1990. január 4., csütörtök 15:43
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Az inflációtól 2.
Szükségesnek tartotta továbbá olyan információs rendszer kiépülését, amely a kormány számára lehetővé teszi a készletek alakulásának napi ismeretét. Bár a kormány vezetői ezzel is egyetértettek, s felszólították a MÉM és a Kereskedelmi Minisztérium irányítóit a piacstabilizáló intézkedések meghozatalára, azok a felszólításnak egyelőre nem tettek eleget. Ezért decemberben az árhivatal elnöke kijelentette: a várható történésekért nem vállal felelősséget, nem hajlandó elrendelni az élelmiszerárak felszabadítását. A kormány válaszként a MÉM-re ruházta át az árhatósági funkciót, ami ebben az esetben annyit tesz, hogy a MÉM elrendelheti az élelmiszerárak felszabadítását. alc. Esély a vágtató infláció megelőzésére És a MÉM elrendelte, a felszabadítás megtörtént. Több történt mint az említett közkézen forgó listának a valósággá válása. Több, mert ha a hús, a tej és a kenyér drasztikusan drágul, akkor a mindenki által megvásárolandó termékek többletköltségét kivétel nélkül mindenki igyekszik továbbhárítani. S ha ez mindenkinek sikerül - így a bérből élőknek is, lévén a bérszabályozás szintén liberalizált - akkor bekövetkezhet az, amitől tartani kell, és aminek nem lenne szabad bekövetkeznie: elszabadul az infláció, és ellenőrizhetetlenné, irányíthatatlanná válik. A vágtató infláció - ha ne adj Isten bekövetkezne - kíméletlenül sújtja a lakosságot. Állandó nyugtalansághoz vezet, hiszen az emberek zsebében már nemcsak a nehezen összekuporgatott megtakarítások olvadnak szét, hanem az előző héten, esetleg napon felvett bérek is. Másfelől: ha nem sikerül gátat szabni a folyamatosnak, akkor megszűnik a racionális gazdasági kalkuláció lehetősége is. A gazdálkodókat többé nem orientálják az árak, mert minden árváltozás hatását elmossa az árszínvonal általános és gyors emelkedése. Az ilyen gyorsuló infláció - ha bekövetkezik - aláássa a piacgazdaság természetes szelekcióját: a hatékony és a nem hatékony termelés egyaránt igazolódni látszik. Aki árat akar emelni, annak nem kell bevallani, ha netán rossz munkát végzett, elég arra hivatkoznia, hogy költségei folyamatosan emelkednek. Az infláció ilyen felgyorsulását kívánta megakadályozni az árhivatal - eddig eredménytelenül. Ha a kormány nem teremti meg azokat a beavatkozási lehetőségeket, amelyek lassíthatják a drágulást, akkor csupán egyetlen kiskapu maradhat nyitva: a fizetőképes kereslet fékentartása. (folyt.) 1990. január 4., csütörtök 15:44
Vissza »

	Az inflációtól 3.
Amennyiben az irreális árakat csak nagyon kevesek képesek megfizetni, akkor a termelők - - rákényszerülnek az árak lassabb emelésére, illetve az árak csökkentésére. Bármilyen fájdalmas is tehát, de tény: ha a bérek nem követik azonnal az árakat, csak akkor marad esély az infláció elszabadulásának megelőzésére. Noha ez súlyos megpróbáltatást jelentene a lakosság számára, mégis alighanem kisebbet és rövidebb ideig tartót, mint a vágtató infláció, amely végképp elolvasztja a családok minden megtakarítását és feldúlja, összezilálja a gazdaság egészét. alc. Még reménykedhetünk... Ez a veszély természetesen csak akkor fenyegeti az országot, ha a kormány nem teremti meg a beavatkozás említett, az árhivatal által javasolt garanciamechanizmusát. Még reménykedhetünk benne, hogy megteremti. Magyarország egyszer, 1946-ban, már beírta magát a rekordok könyvébe a világtörténelem legsúlyosabb inflációjával. Akkor viszonylag hamar véget lehetett vetni a pusztító folyamatnak, mert erős, a nép bizalmát bíró kormány volt hatalmon, amely - árutartalékok képzésével, a belső piac valamelyes stabilizálásával - megteremthette, és meg is teremtette a jó pénzt, a forintot. Most nem szilárd a hatalom, labilis a politikai helyzet, megosztott és bizalmatlan a társadalom. Vajon lesz-e erő, amely képes kemény kézzel véget vetni az inflációnak, ha - meggondolatlan lépések következtében - netán valóban elszabadul? (MTI-Press) 1990. január 4., csütörtök 15:45
Vissza »