 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Tiltakozás a kampánycsend megsértése ellen
"Tudomásunkra jutott, hogy a miniszterelnök, Németh Miklós
beszédét a Magyar Televízió Elnökségének elnöke utasítására a
Televízió közvetíteni köteles. A jelenlévők ezt a kampánycsend
megsértésének tartják, és ezért tiltakoznak a beszéd közvetítése
ellen.
Budapest, 1990. február 26.
dr. Zétényi Zsolt
Bajcsy-Zsilinszky Társaság
Somorai László
Demisz
Deutsch Tamás
Fidesz
Dragon Pál
Független Kisgazdapárt
Lóránt Károly
Független Szociáldemokrata Párt
Pősze Lajos
MDF
Szeredi Pál
Magyar Néppárt
"
SZER, Magyar híradó:
Mi lesz a kommunistákkal és a volt kommunistákkal
"Magyarországon a levitézlett rendszer
egykori zászlóvivői vagy demokratikus kapitalistává avanzsáltak,
vagy pedig tüntetően, fenyegetően megmaradtak annak, akik voltak,
mintha csak az alkalomra várnának, hogy a világot visszazökkentsék
az általuk megszokott kerékvágásba. Az alkalom azonban késik, a
világ nem akar zökkenni, mert más világ ez már.
Talán ez a felismerés - no meg az egészséges önvédelmi ösztön -
vezérli azokat az érintetteket, akik most egyrészt maÍgsabb erkölcsi
szempontokra, másrészt pedig az államrezonra hivatkozva hírdetik a
megbocsátást.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Sandro Pertini - egy legenda egyszerű receptje - 1.
|
1990. február 26. hétfő (MTI-Panoráma) - Minden nemzetnek
szüksége van egy ,,nagyapára,,, vagyis olyan politikusra, akinek
tekintélye felülemeli őt a különféle pártok, szervezetek színpadi
viaskodásán, akiben az adott ország lelkiismerete, történelmi
hagyománya megtestesül, akit mindenki mindenfajta ,,mellékzönge,,
nélkül elismer. Kétségtelen, hogy a vasárnap 93 éves korában elhúnyt
Sandro Pertini tipikus példája volt e jelenségnek.
Nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy miért éppen ő vált ilyen
össznemzeti ,,intézménnyé,,. Igaz, élete kész kalandregény, ami már
önmagában is legendát méretezett alakjára. Volt katona, ellenálló
partizán, kőműves, börtönlakó, rabszökevény, képviselőházi elnök,
államfő, s élete utolsó szakaszában korát meghazudtoló nyugdíjas.
Tipikus életrajz, sokan élték meg ugyanezt. S mégis, ha egy olasznak
azt mondjuk: mondjon gondolkodás nélkül, gyorsan egy ,,partizánt,,,
bizonyára rávágná Pertini nevét. ,,Partiggiano reggiano,, (reggiói
partizán) - sütötte el egyszer e szóviccet az egyik humorista,
utalva a reklámokban hirdetett ,,parmiggiano reggianóra,, (reggiai
parmezánra).
Sokan találgatták már, mi lehet az a különös, sajátosan
,,pertinis,, varázs, ami összetéveszthetetlenül csak az ővé, s
amiben az olaszok mégis saját nemzettudatukat látták
visszatükröződni. Talán az, hogy igazán sohasem fogott rajta a kor.
Már agg ember volt, amikor valaki azért nem javasolta köztársasági
elnökként való jelölését, mert ,,öreg,,. Pertini felfortyant,
kikérte magának. Egy szót sem szólna, ha valaki nem tartaná őt
alkalmasnak a posztra, de ne érveljen azzal senki, hogy ő ,,öreg,, -
mondta. Az egész világ látta őt 1982-ben a tévéképernyőn, amikor a
madridi labdarúgó világbajnokságon, mámorittasan ugrált fel a
helyéről a stadionban, úgy drukkolt az olasz válogatottnak. Látták
őt kemény hegyi túrákon és maratoni hosszúságú parlamenti üléseken,
bizonyítva, hogy állja is, üli is a ,,sarat,,.
Talán abban rejlik a titok, hogy sohasem tetszelgett a
hatalomban. Talán nem igaz a történet (de akkor is ,,jól
kitalálták,,): amikor megtudta, hogy elnök lesz, egyetlen kívánsága
volt, hogy ne kelljen a Quirinale palotában aludnia. Minden reggel
gyalog tette meg az utat lakásától hivataláig, s lépten-nyomon
gyerekekkel, háziasszonyokkal, egyszerű járókelőkkel társalgott.
Államfőként mindig gúnyolta a minisztereket, ha a
protokoll-operaelőadásra a ,,művészbejárón,, átt érkeztek; ő a
főbejáraton lépett be az épületbe a sokasággal együtt. (folyt.)
1990. február 26., hétfő 11:37
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|