Rendszerváltás és az MTI

	Agrárpolitika
München, 1989. február 21. (SZER, Magyar Híradó) - Hogyan került ismét a csizma az asztalra? Miért éppen a néhány hónapja még budapesti tanácselnök, Iványi Pál terjesztette elő az úgynevezett új agrárpolitikai téziseket? Nincs az MSZMP-nek egy igazi agrárpolitikusa? Vagy annyira nem tartják fontosnak a mezőgazdaságot, hogy azt minden fővárosi funkcionárius felügyelheti? Ez a formai hiba eleve megkérdőjelezi a beharangozott gyökeres reformot. Másrészt viszont a folyamatosság is ott trónolt az ülésteremben. Ugyanaz a Kádár János elnökölt az 1989-es agrártézisek ismertetésénél, aki az eddig szentírásnak számító 1957-eseket elfogadtatta, betartatta. Es ez a 32 év az átmeneti látszateredmények ellenére súlyos csődbe sodorta a mezőgazdaságot. Furcsának tartom, hogy a KB ülés megelőzte a TOT rendkívüli kongresszusát, így kényszerítve a tsz-ek tagságát, hogy az általa megszabott úton, tehát az úgynevezett szocialista nagyüzemi mezőgazdaság javított kényszerpályáján haladjon. Egyébként számos figyelemre méltó javaslat is elhangozott, például a külkereskedelmi elképzelésekről, de elfelejtették megemlíteni, hogy a magyar mezőgazdaság tönkretételéhez nagy mértékben hozzájárult a KGST kényszer zubbonya és ha az áruforgalom a meglévő piactalan alapokon folytatódik - különösen ha a Szovjetunióval a kapcsolatok bővítését tervezik -, akkor minden kibontakozási kezdeményezés eleve kudarcra ítéltetett. Beck Tamás a nyugati protekcionizmust bírálva európai politikusokat idézett, akik szerint ideje volna már, hogy a Közös Piac tehenei füvet ennének és nem támogatást. Viszont az érem másik oldala, hogy szerintem ideje volna már, hogy a magyar tehenek füvet legeljenek és ne elvonást. Erről is szó esett a vitában, de valahogy hiányzott a hitel, a meggyőző erő a szándékok valódiságáról. Mert hiába beszél őszintének tűnőén mondjuk Burgert Róbert az érdekvédelem átalakításának szükségességéről, vagy Szabó István a tsz-ek átalakításáról - szó szerint idézem: - "ne adj Isten, akár parasztgazdasággá". Ez már azért is gyanús, mert eddig ennek pontosan az ellenkezőjét képviselték. Jól hangzó utalások történtek az egyéni termelés, a kis magánvállalkozás egyenjogúsítására, a földforgalom felszabadítására is, de mindezt szintén megkérdőjelezi, hogy az első napirendi pont tárgyalásánál nem kerültek szóba olyan alkotmányos módosítások, amelyek garantálják a földmagántulajdon sértetlenségét, elidegeníthetetlenségét. Ezek nélkül pedig nem oszlik el a falvak népének bizalmatlansága, még akkor sem, ha megteremtenék a kisparaszti gazdálkodás pénzügyi, tárgyi, politikai feltételeit, amiben az eddigi tapasztalatok alapján az ígéretek ellenére is joggal kételkedhetünk. +++ 1989. február 21., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »