Rendszerváltás és az MTI

	Magyar médiák és a választási kampány - Kenedi-interjú
------------------------------------------------------ London, 1990. február 22. (BBC, Panoráma) - Magyarországon holnap zárul le a választási kampány első szakasza. A körülbelül egy hánapig tartó első szakasz folyamán a tévét, a rádiót, a nemzeti médiákat egy, a kormány által kinevezett és néhány párt képviselőjéből álló kuratórium ellenőrizte. Ennek a kuratóriumnak a munkájáról készített interjút budapesti munkatársunk Szakonyi Péter Kenedi Jánossal, a Nyilvánosság Klub ügyvivőjével, aki különben semmilyen sajtótermékbe nem ír, és ezért pártatlannak tekinthető. Mindenekelőtt megkérdezte tőle: mennyiben befolyásolta a kuratórium működése a választási kampány első szakaszát? - A kuratórium lekötése ellen több párt, a szakszervezet és újságíró is tiltakozott. Ön szerint mennyire látszott meg a nemzeti médiák műsorán, műsorszerkezetén a kuratórium müködése? - A kuratórium jóvoltából mindenekelőtt megváltozott a TV-híradó vezetősége és a TV-híradó szerkesztéspolitikája és a televízió legfontosabb politikai magazinműsorának, a vasárnap esti A Hétnek a tartalma. Ez egy tökéletes változás a megelőző hónapokhoz képest, mert például A Hét egy olyan tipusú műsor volt, ahol a megelőző hét jelentős politikai eseményeihez riportokat és kommentárokat készítettek a szerkesztőség dolgozói. Ez egy nagyon aktuálpolitikai műsor volt, és csak az azon a héten fontos dolgok kerültek minden vasárnap este napirendre. Az utóbbi három hétben, amióta megváltozott A Hét főszerkesztője, nagyon erősen változott a műsor politikája is. Ma A Hét középpontjában ideológiai kérdések állnak, és ezekhez az ideológiai kérdésekhez esetenként és véletlenül esetleg becsöppenhet egy esemény is, de ha nem, ezzel nem törődik a TV, a Híradó főszerkeztője és A Hét stábja, hanem mindenáron keresztülnyomják az ideológiájukat. Most ezt a változást minden tv-néző érzékeli. (folyt.) 1990. február 22., csütörtök
Vissza »

	- Magyar médiák és a választási kampány - 1. folyt.
Ez az ideológia, ez nem más, mint egy jövendőbeli koalíció néhány pártjának ideológiája: isten, család, haza. Erre a három értékkategóriára redukálható az elmúlt három hét értékvilága, és mindenekelőtt a románaiai magyarok helyzetére, mint politikai kérdésre. De az sem tűnt fel A Hét műsoraiban, hogy valamilyen fontos esemény történt volna Romániában, ezért indokoltak e témák -, hanem a jelentős esmény ezeknek a pártoknak a kampányában zajlik: a nemzeti kisebbség körüli propaganda kedvéért bevonják a műsoridőbe és a műsor témái közé a kisebbségi kérdéseket. - Minden választási kampány egyik főszereplője a vita, a kerekasztal-beszélgetés, vagy a párviadal. Minderre viszont a Magyar Televízió és Rádióő mősorában - legalábbis az elmúlt hetekben - nem nagyon lehetett példát találni. Ön szerint miért maradtak el ezek a kevelt és leggyakrabban használt választási műsorok? - Előbb egy kis különbséget tennék a rádió és a televízió között e tekintetben -, mert a rádióban a 168 óra - amit szombat délután sugároznak, és a Választó - amit vasárnap a legfrekventáltabb időben - az ilyenfajta vitáknak tulajdonképpen helyt ad. A televízióban nem volt még ilyen vita - aminek azt hiszem az az oka, hogy a televíziós újságírók és a telvíziós kommentátorok nem alakítanak egy olyan egységes szakmai közösséget, mint a rádiós újságírók. Maguk is erősen félnek attól, hogy a pártok az ő nyakukba fogják szabadítani a közvetlen politizálást, és veszélyeztetve érzik a munkahelyüket, és ők maguk is helyezkednek egy lehetséges állásvesztéssel szemben. (folyt.) 1990. február 22., csütörtök
Vissza »

	- A médiák szerepe a választási kampányban - 2. folyt.
Nemcsak hogy nem kívánnak, de nem tudnak független mediátoraivá válni a pártok közti vitának - mint ahogy ez természetes az amerikai választási küzdelemben, vagy az angol választások idején - hanem inkább - ilyen mediátorok helyett - a saját egzisztenciájukat védő stratégiát alakítanak ki. - Úgy tűnik azonban, hogy a pártok sem igényelték ezt a megmérettetést. Nem voltak hajlandóak, vagy nem szerettek volna ilyen nyílt konfrontációban, nyílt vitába részt venni? - Azt hiszem, hogy a pártok szinte kivétel nélkül a televíziót és a rádiót tekintik a hatalmi küzdelem centrumának. És az országos sajtó is inkább arra szolgál, hogy a pártok ezen keresztül üzengessenek a saját tagságuknak, vagy a többi pártnak - s nem azt a funkciót tölti be, amit egy civilizált európai országban, hogy egszerűen közvetítenék a tényeket és a valóságos életet - alkalmi eszközökké váltak. - A kampány második fele - úgy tűnik - rögtön vitával kezdődik, hiszen a kuratórium változatlanul működik, változatlanul dolgozik - és emellett egy kampányfelügyelő bizottság létrejötte a vita most a különböző pártok között. Ön szerint mennyiben változtathatja meg a jelenlegi helyzetet, ha létrejön egy valóban működőképes kampányfelügyelő bizottság, amely a médiák ellenőrzésével, a visszaélésekkel foglalkozhat? - Én nem a bizottságok szaporításában látom a nyilvánosság tisztaságának megoldhatóságát. Hiszen minél több bizottság van, annál több álprobléma keletkezik. A megoldást abban látom, amit Ön az előbb említett: hogyha független mediátorok vezetnék le a pártok közti vitákat, a nézők, a rádióhallgatók és az újságolvasók pedig tájékozódnának arról, hogy a pártok milyen programokat kínálnak fel a választóknak és hogyan versengenek a választók szavazataiért. A bizottságokat így lehetne megfojtani. +++ 1990. február 22., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »