Rendszerváltás és az MTI

	Eagleburger budapesti tárgyalásai - Jeszenszky-interjú
------------------------------------------------------ München, 1990. február 22. (SZER, Magyar híradó) - Eagleburger nem hozott magával milliárdokat, de még csak dollármilliókat sem. Tudjuk róla, hogy ő a Kelet-Európának szánt amerikai támogatási program felelőse, és azt is tudjuk, hogy az amerikai kormány tisztviselői nem szokták szórni az adófizetők pénzét. Az amerikai külügyminiszter-helyettes mindenekelőtt tájékozódni jött Magyarországra, és ennek keretében nemcsak a hivatalos vezetéssel, hanem az ellenzék képviselőivel is találkozott. Tárgyalópartnerei közül a legoptimistábbnak Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes mutatkozott, aki szerint Magyarországon már meg is történt a rendszerváltás. Nos, ebből annyi kétségtelenül igaz, hogy megszünt az egypártrendszer és a cenzúra, de a piacgazdaságra épülő demokratikus politikai rendszer intézményi szinten történő megvalósítása még hátra van. Ezt a munkát pedig nem lehet megtakarítani az amerikai pénzzel. Tudom, aki éppen anyagi gondokkal küszködik, az nem szívesen hallja, hogy a pénz nem csodaszer, nemzetgazdasági szinten mégis így van. Munkatársunk, Székely Gábor Jeszenszky Gézával, a Demokrata Fórum képviselőjével beszélgetett azt követően, hogy találkoztak az amerikai külügyminiszter-helyettessel: - Szó esett arról, hogy Horn Gyula szerint Magyarország egy napon tagja lehet a NATO politikai szervezetének? - Eaglebuger szerint ez egy forradalmi kijelentés... - Sok kérdésről beszéltünk, erről a kérdésről így nem esett szó. (folyt.) 1990. február 22., csütörtök
Vissza »

	- Eagleburger - Jeszenszky-interjú - 1. folyt.
- Akkor az ön személyes véleményre lennék kiváncsi. Horn, aki ugye a Magyar Szocialista Párt progresszív szárnyának egyik prominens tagja, ezzel a nyilatkozatával mintha megelőzött volna némely ellenzéki pártokat. Lát ön a horni kijelentés és a közelgő magyar választások között némi összefüggést? - Ezt joggal lehet feltételezni. Tegnap egy kérdésre én azt a választ adtam, hogy ez egyfajta menekülés előre, aminek választási célja is lehet. Lehet például bizonyos szempontból az ellenzéki pártokat kicsit kínosabb helyzetbe hozni azzal, hogy a Szocialista Párt ismét túltesz rajtuk akár a külpolitikai radikalizmusban is. Ez mindenestere elképzelhető, de van egy jobbhiszemű magyarázat is: tudniillik az, hogy amit Horn hangsúlyozott, és ez a bizonyos megjegyzés csupán egy része volt az ő egész előadásának. Tehát ő azt hangsúlyozta - amivel én maradéktalanul egyet tudok érteni, és gondolom, hogy nagyon sokan mások is az ellenzékben -, hogy az a régi, tulajdonképpen évtizedes szovjet igény, hogy egy napon egyszerre kell felszámolni, megszüntetni a NATO-t és a Varsói Szerződést, ez egy irreális elképzelés. - Horn ezt illúziónak nevezte. - Így van, és ezzel én is egyetértek. A Varsói Szerződésnek a jövője valóban kétséges. Ugyanakkor a NATO jövője sokkal biztonságosabbnak tűnik, tehát nehéz elképzelni, hogy a kettő így egyidejűleg, közös megegyezéssel megszünjön. Én azonban azt hiszem, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet annyira változékony, hogy amúgy is nehéz előre jósolni, vagy pláne többéves programot adni. Jelenleg ez lehetetlen. Tehát abba nem óvatosságból, hanem egyszerűen realizmusból nem mennék bele, hogy két-három év múlva, vagy egy viszonylag közeli jövőben tényleg napirendre kerülhet-e az, hogy Magyarország a NATO politikai szervezetéhez szorosabban társulna. (folyt.) 1990. február 22., csütörtök
Vissza »

	- Eagleburger - Jeszenszky-interjú - 2. folyt.
- Visszatérve Eagleburger külügyminiszter-helyettes látogatására, az amerikai diplomácia második embere meglehetősen szűkszavú volt, amikor arról esett szó, hogy az Egyesült Államok milyen konkrét segítséget hajlandó nyújtani kormányszinten Magyarországnak. Eagleburger a magánszektorra látszott hárítani az együttműködést és a beruházást. Konkrét ígéretek nem hangzottak el. - Én semmiképpen nem érzem azt, hogy ez rossz előjel lenne a jövőre nézve. Eagleburger hangoztatta önkritikusan is, hogy a Bush elnök által megígért támogatás, vállalkozások támogatása bizony eddig nem nagyon jött, és hogy ezen változtatni kell. Ez önmagában is már egyfajta pozitív ígéret, és ez is több, mint ígéret: kötelezettségvállalás. Én őszintén szólva úgy látom, hogy Magyarországnak nem szabad a fellegekben járni, és nem szabad arra gondolni, hogy itt óriási anyagi, egyoldalú segítséget kaphatunk. Én úgy érzem, hogy elsősorban önmagunknak kell segíteni önmagunkon: a magyar gazdaságot kell olyan állapotba hozni, hogy virágzóvá válhassék, illetve vonzóvá váljék a nyugati tőkebefektetések számára. - Ismét egy külpolitikai kérdés: érintette-e ön, Jeszenszky úr, amikor Eagleburger külügyminiszter-helyettessel tárgyalt a romániai helyzetet és ezen belül a magyar kisebbség jelenét, jövőjét? - Ezt nagyon hangsúlyozottan vetettük fel, mégpedig nem kizárólag Románia esetében, hanem általában a magyar kisebbségek helyzetét illetően. Mondhatnám, kérve az Egyesült Államokat, hogy azt a segítséget, ami a többi közép-és kelet-európai ország vár az Egyesült Államoktól - és amely segítséget mi jogosnak tartunk, sőt, hogy van igény a segítségre -, hogy ezt továbbra is bizonyos feltételekhez kössék, és ezek között a feltételek között ne csupán a hagyományos kivándorlási jog szerepeljen, ami számunkra fontos, de nem alapvető kérdés, hanem a kisebbségi jogok betartása az alapvető, és ez persze nemcsak a magyar kisebbségre vonatkozik. (folyt.) 1990. február 22., csütörtök
Vissza »

	- Eagleburger - Jeszenszky-interjú - 3. folyt.
Ők azt hangsúlyozták, hogy Románia esetében látnak igen komoly okokat aggodalomra, és hát egész határozottan állást foglaltak amellett, hogy Románia csak abban az esetben számíthat bármilyen együttérzésre, segítségre, amennyiben az emberi jogokat - beleértve a kisebbségi jogokat is - messzemenően tiszteletben tartja. +++ 1990. február 22., csütörtök
Vissza »