Rendszerváltás és az MTI

	Nemzetiségi villongások a SZU-ban
--------------------------------- Washington, 1990. február 20. (Amerika Hangja) - A New York Times cikket közölt, melynek címe: Felbujtotta-e Moszkva az azerbajdzsániakat? Egyesek összeesküvést gyanítanak. Pesti Kati és Mahrer György tolmácsolásában hallgassák meg az írás kivonatos ismertetését. - Vajon a Gorbacsov vezette Kreml váltotta ki a nemzetiségi zavargásokat az Azerbajdzsáni köztársaságban, hogy igazolja önkényuralmának megszigorítását? - teszi fel a kérdést a lap Bakuba kiküldött munkatársa, majd így folytatja: - Az áskálódásoknak és rémhíreknek ebben a városában majdnem mindenkinek megfordult a fejében ez az összeesküvési elmélet, amely szerint a színfalak mögött Moszkva irányította a nemzetiségi nyugtalanságot, amelynek során 60 örmény életét vesztette, és amelynek következtében január 20-ikán szükségállapot lépett életbe Bakuban. - Semmiféle meggyőző érv nem támasztja alá ezt az összeesküvésről szóló feltevést. De a közvetett bizonyítékok egész sora arra utal, hogy a nemzetiségi zavargások fellángolása Azerbajdzsánban nem volt olyan természetes folyamat, mint amilyennek látszott - szögezi le a New York Times cikkírója. Majd három pontba tömöríti azokat a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják ezeket a megfontolásokat. - A kommunista párt vezetői tevékenyen buzdították az azerbajdzsáni nacionalista politikai mozgalom, a Népfront létrejöttét, és majd egy teljes éven át próbálkoztak azzal, hogy egyre sovinisztábbá és támadóbb szelleművé alakítsák tevékenységét. (folyt.) 1990. február 20., kedd
Vissza »

	- Nemzetiségi villongások - 1. folyt.
- Jelek szerint a rendőrségnek és a KGB-nek már jó előre tudomása volt az örményellenes támadásokról, amelyek január 13-ikán robbantak ki Bakuban. De egyetlen lépést sem tett megelőzésükre. - A Nemzeti Védelmi Bizottság nevű, nem hivatalos, félkatonai szervezettel - amely januárban alakult meg a helyi kommunista vezetők kezdeményezésére - a párt azt akarta elérni, hogy lejárassa a Népfront hitelét - fejti ki a New York Times bakui tudósítója. A cikk ezután így érvel: - Moszkva bizonyítékul hozta fel a bizottság megalakulását arra, hogy az azerbajdzsáni nacionalisták előkészületeket tettek a köztársaság kommunista kormányzatának erőszakos megdöntésére. Ezzel szemben számos olyan személy, aki első kézből származó információkkal rendelkezett a kérdésben, úgy nyilatkozott, hogy a védelmi bizottságot nem a népfront agyalta ki és mozdította elő, hanem Viktor Poljanicsko, az Azerbajdzsáni Kommunista Párt másodtitkára. Köztudott dolog, hogy a szovjet köztársaságokban a párt másodtitkára általában nagyorosz születésű, és szinte kivétel nélkül Moszkva legmegbízhatóbb ügynöke - hangsúlyozza a New York Times. Tomasz Gasimov fizikus, az Azerbajdzsáni népfront egyik alapítója így nyilatkozott: - Azt hiszem, hogy a szóban forgó eseményeket rendre a KGB szervezte, és az egész mozgalom legfőbb irányítója Viktor Poljanicsko volt. - Vlagyimir Dubinyák tábornok, a belügyminisztérium biztonsági erőinek vezérkari főnöke és Baku ideiglenes főparancsnoka elvetette a hivatalos összeesküvés elgondolását. Egy interjú során annak a meggyőződésének adott hangot, hogy mire a csapatokat kivezényelték, a népfront már megkezdte államcsínykísérletét - majd így okoskodott: (folyt.) 1990. február 20., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Nemzetiségi villongások - 2. folyt.
- Mindenért másokat okol. Kérdezem tőle: ki torlaszolta el a Bakuba vezető utat? Ki állított fel bitófákat a központi bizottság épülete előtt? Ki tett felhívást fegyveres felkelésre? Ők persze azt mondják: mi nem. Akkor hát ki? - A tábornok azonban azt is elmondta, hogyan nem tudna felmutatni semmiféle meggyőző bizonyítékot az államcsínyre irányuló összeesküvés alátámasztására. - A tény az, hogy a biztonsági erők a népfront irodáinak közel egy hónapos rendszeres átkutatása után sem tudtak még száz lőfegyvert sem elkobozni. Arról nem is beszélve, hogy nem volt köztük egyetlen olyan önműködő fegyver sem, amelyről az első katonai jelentések szóltak - szögezi le a szerző a New York Timesben. A folytatás így szól: - A déli körzetben fellángolt nyugtalanságok oka abban a surlódásban gyökerezik, amely oly régen fennál a törökül beszélő és mohamedán vallású azerbajdzsánok, valamint a szomszédos örmények között, akik többségükben keresztények, és tudatában vannak a törökök irántuk táplált ellenséges érzületének. - Az összeesküvés elméletének követői, akik szép számban vannak nemcsak Azerbajdzsánban, de Örményországban is, ragaszkodnak ahhoz, hogy Moszkva szította újra ezt a régi ellenségeskedést, mivel politikai zűrzavart akart kelteni a körzetben, és azzal szerette volna igazolni erős központi ellenőrzését. Egyesek szerint maga Gorbacsov ösztönözte az összeesküvést, hogy erősítse saját kampányát, amelyet az elnöki hatáskör kiszélesítéséért folytat. Mások úgy vélik: a vaskalaposok műve a dolog, hogy meghiúsítsák Gorbacsov liberalizálási programját. (folyt.) 1990. február 20., kedd
Vissza »

	- Nemzetiségi villongások - 3. folyt.
A harmadik változat szerint a Kreml hinti el a szakadás magvát és ezzel akarja igazolni azt az elméletét, hogy csak erőszakkal lehet összetartani az országot - különösen most, hogy több köztársaság függetlenséget követel - fejtegeti a szerző a New York Times-ben. - Jóllehet ezek az elméletek nemcsak Azerbajdzsánban, de Moszkvában is elterjedtek; a biztonsági erők bevetését követő hetekben a Kreml vezetői semmiféle nyilatkozatot nem tettek az ügyben. - Amikor a bakui értelmiség egy csoportja 1988 végén megszervezte a népfrontot, amely felhívást tett a szabad választásokra és a Moszkvától való nagyobb függetlenségre, Viktor Poljanicsko a párt másodtitkára volt az összekötő a köztársaság kormánya és a népfront között. Az ezt követő hónapokban mind ő, mind munkatársai számos szivességet tettek a front legmilitánsabb vezetőinek és szinte figyelmen kívül hagyták a mérsékelt elemeket. - Például 1990. január 12-ikén a kommunista pártvezetők meghívtak egy Panakov nevű lázítót, hogy egyik társukkal együtt vegyen részt egy televíziós műsoron. Sokak számára furcsának látszott, hogy a párt egyáltalában szóba áll egy olyan egyénnek, aki több hónapot töltött börtönben lázításért és kilépett a népfrontból, mivel nem tartotta eléggé szélsőségesnek. A műsorvezető úgy nyilatkozott, hogy a párt azért választotta Panakovot, mert ügyesen tud bánni a tömeggel, és az emberek különben sem szeretik a hallgatag vezetőket. - Ezután gyorsan peregtek az események Bakuban. Helyi újságírók szerint az örményellenes zavargások szervezettek voltak, mivel több körzetben egyszerre törtek ki. A fegyveres katonai beavatkozást követően, amelynek során hivatalos adatok szerint 142 személy életét vesztette, leváltották az Azerbajdzsáni Kommunista Párt fejét, de Poljanicsko elvtárs változatlanul a másodtitkári székben ül - fejezi be cikkét a szerző a New York Times hasábjain. +++ 1990. február 20., kedd
Vissza »