 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Televízió és a Magyar Rádió Felügyelő Bizottságának közleménye (1. rész)
"FELOSZTOTT MŰSORIDŐ
A Magyar Televízió 1-es csatornáján, valamint a Magyar Rádió
Kossuth adóján február 26-tól március 23-ig az alábbiak szerint kell
műsoridőt biztosítani.
Február 28. és március 9. között a Magyar Televízió 1-es
csatornáján minden hétfőtől minden péntekig a 19.30-as Híradó és az
azt követő reklámblokk után legfeljebb 15 percet, a Magyar Rádió
Kossuth adóján minden hétfőtől minden péntekig 6.00-7.30 között
legfeljebb 15 percet kell a választáson jelöltet állító pártok
rendelkezésére bocsátani abból a célból, hogy a pártok 2-2 percben
ismertethessék választási felhívásukat. A felhívások elhangzásának
sorrendjét a pártközi egyeztető bizottság határozza meg.
A Magyar Televízió 2-es csatornáján, a Petőfi, illetve a Bartók
rádióban, valamint a körzeti műsorokban a pártoknak felosztott
mősoridő nem adható. A pártok között felosztott választási műsorban
szereplő párt nevét a napilapokban fel kell tüntetni.
Március 23-ig, hétköznapokon, összesen 10 alkalommal, legfeljebb
1-1 órás tematikus fórumra, vitaműsorra kerüljön sor a Magyar
Televízió 1-es csatornáján, az első főműsor után, az országos listát
állító pártok részvételével. Az egyes pártok részvételi
lehetőségeit, a vitában résztvevő pártok számát, a vita témáit és a
vitában való részvétel egyéb szabályait - a jelöltállítás arányait
figyelembe véve - a pártközi egyeztető bizottság határozza meg.
"
SZER, Késő esti világhíradó:
Az esztergomi Suzuki
" A Magyarország iránti japán érdeklődés szimbólumának nevezte a
nagykövet a Suzuki vállalat múlt havi döntését, hogy 140 millió
dolláros beruházással autógyárat épít Esztergomban. A közös
vállalkozásban a Suzukin és a magyarokon kívül a Világbank egyik
ügynöksége is részt vesz. A végső megállapodás aláírására
előreláthatólag idén nyáron kerül sor, és a termelés beindítását
1992-re tervezik. Kezdetben csupán 12 ezer gépkocsit állítanak elő
évente, de arra számítanak, hogy ez a szám a századfordulóra eléri
az évi 100 ezer egységet.
A Suzuki vállalat előbb a már meglévő magyarországi gyárak
átalakítását fontolgatta, majd a legkorszerűbb tervek alapján
megépítendő új gyár létesítése mellett szállt síkra. De nemcsak az
épületek lesznek újak, hanem Suzukiék feltehetően olyan munkásokat
is fognak toborozni, akiknek nincs előzetes autógyári tapasztalata.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Kelet-Európa és a kommunista vasököl
|
------------------------------------
München, 1990. január 15. (SZER, Kelet-európai szemle, Bárdi
István) - Ávósok, spiclik, besúgók, kémek. Kelet-Európa és a
kommunista vasököl. A "Piszkos ávó
", "Gyilkos ávó
" 1956. október
23-ikán felzúgó, felmorajló kiáltás a Duna völgyében jó három
évtizede elcsitult. Az Állambiztonsági Szolgálat puszta létét még a
magát öncenzurázó értelmiség is eltette a tabu-témák közé csakúgy,
mint a szovjet megszálló csapatok jelenlétét. Csak most,
Kelet-Berlin, Prága és Bukarest után kerül újra nyilvánosan is
felszínre a téma, amelynek kirobbantója a Duna-gate - titkos belügyi
akták felbukkanása ellenzékiekről és ellenzéki pártokról, ami miatt
az SZDSZ és a Fidesz feljelentette az Állambiztonsági Szolgálatot.
Messzemenő naívság, vagy tudatos porhintés volna azonban azt
feltételezni, hogy csak - úgymond - véletlen túlkapásokról lenne
szó, vagy ha nem is, a magyarországi ÁVO aknamunkája gyakorlatilag
kimerülne az ellenzékiekkel szembeni telefonlehallgatási,
levélbontogatási akciókban, vagy hogy a belügy és az ÁVO viselt
dolgaiért ne terhelné kollektív felelősség nem csupán a régi, hanem
az új kommunista vezetést is.
És mint John Lensowsky(?), az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács
európai és szovjet osztályának volt igazgatója a napokban
megfogalmazta: ugyanilyen együgyűség volna azt gondolni, hogy a
kelet-európai állambiztonsági hatóságok és titkosszolgálatok önálló,
Moszkvától független intézmények volnának. (folyt.)
1990. január 15., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Kelet-Európa és a kommunista vasököl - 1. folyt.
|
Mit tudunk Moszkva befolyásáról, ellenőrző,
irányító szerepéről Kelet-Európában?
Tudjuk, hogy valamennyi kelet-európai országban - Románia
kivételével - szovjet csapatok állomásoznak. Tudjuk, hogy ezeknek az
országoknak mindegyikében igen erős a szovjet befolyás a hadseregben
és a katonai elhárításon belül. Tudjuk, hogy a varsói paktum
országainak titkosszolgálatai de facto nem egyebek, mint a KGB
meghosszabbított karja. Legtöbbjükben - ha is nem valamennyiben -
szovjet tisztek ülnek a helyi kulcspozíciókban, ezek gondoskodnak
aztán arról, hogy csakis az történjék, amit Moszkva akar. És a
varsói paktum valamennyi titkosszolgálata továbbra is a KGB szekerét
tolja rendületlenül, csak éppen most még a megszokottnál is
intenzívebben folytatják bevett ténykedésüket a Nyugat biztonságának
aláásására, a kémkedéstől egészen a nyugati technológia ellopásáig.
A Los Angeles Times hasábjain megjelent cikkét Reagan elnök volt
nemzetbiztonsági szakértője így folytatja: igen kísértő az a
gondolat, hogy a kommunista pártvezérek sorozatban egymást követő
bukását az egyes pártok egyidőben bekövetkezett tekintélyvesztése
váltotta volna ki. A látszat valóban az, hogy a kommunista
vezetőkből mindből egyidejűleg kiveszett volna az akarat, hogy
fenntartsák a létező rendet. De ha ez így is volna, akkor az is
csupán a véletlen műve, hogy a távozó vezérek utódai mind ugyanarra
a kaptafára készült reformtervekkel lépnek porondra?
Vajon olyan sok mindent tudunk-e, hogy bizonyossággal
kizárhatnánk, vajon nem a Kreml mozgatta-e, cserélte-e le a
figurákat Kelet-Európa élén? És nem arról volna-e szó, hogy a
megújult pártvezérek - amint azt megszokták - csupán a szovjet
vonalat, ezúttal a gorbacsovi vonalat követik? (folyt.)
1990. január 15., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kelet-Európa és a kommunista vasököl - 2. folyt.
|
Lehetséges volna, hogy Moszkva csupán régi stratégiáját újítja
fel, s ennek lennénk most szemtanúi? Annak az 1918-as
hazárdjátéknak, amelyben a bolsevikok jelentős területekről mondtak
le Németország javára, hogy időt nyerjenek, s ezalatt
megszilárdítsák hatalmukat? - ami azóta is a klasszikus lenini
modellnek számít a taktikai visszavonulásra, közben az új
offenzívára való felkészülésre?
Gyakori ellenérv, hogy még ha Moszkva szította volna is a
kelet-európai forradalmakat, az események irányítása időközben
kicsúszott kezéből. Mondják azt is: meglehet ugyan, hogy a Kreml
kicsiny Gorbacsovok falkáját akarta székbe ültetni mindenütt. Az
azonban már lehetetlen, hogy a tömegek felvonulását, a
füttykoncerteket, a kommunistaellenes transzparenseket is, egyszóval
mindazt, ami a kommunista uralomnak árt, ugyanúgy betervezte volna.
S mivel nem lehetett szándékában a tömegeket fellázítani, azt sem
sejthette előre, hogy a népek megmozdulnak.
Ugyanezzel az erővel azonban azt is mondhatjuk: Gorbacsov és
kelet-európai helyettesei nagyon is jól tudják, hogy mit akar,
hogyan érez az átlagpolgár. Érvelhetnénk tehát úgy is: a
Gorbacsov-rezsim egyszerűen felismerte, hogy több legyet lehet fogni
egy csepp mézzel, mint egy akó ecettel. Vagyis jobb megnyerni a
tömegek rokonszenvét joviális fellépéssel, rehabilitálni a
szocializmus eszméjét mind az elidegenedett értelmiségben, mind a
demoralizált munkásságban, s íly módon biztosítani
együttműködésüket, s ezzel a szovjet uralmat. (folyt.)
1990. január 15., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Kelet-Európa és a kommunista vasököl - 3. folyt.
|
Mivel Gorbacsov és kelet-európai szekértolói nagyon is tudatában
vannak a néphangulatnak, épp a tömegek manipulálása, megmozgatása
lehet az egyik legbiztosabb módja, hogy visszanyerjék a népek
támogatását, ezúttal a már megreformált reformszocializmusért. Ami
megint csak visszavezet ahhoz a dilemmához, hogy vajon meddig képes
irányítani a tömegeket, amelyeket céljaira meglovagol? Befoghatók-e
a tömegek, mint holmi vágtató paripák a kocsiba?
Nyugati közhiedelem szerint nem, csakhogy nincs bizonyosság,
honnan tudjuk, hogy ez valóban így van. Nem tudunk például a
különféle ellenzéki csoportok vezetőiről. Egyes országok esetében
sok mindent tudunk, másokéban viszont igen keveset. Ne feledjük,
hogy a Kremlnek 70 éves gyakorlata van az ellenzéki csoportokba való
befurakodásban, sőt ál-ellenzéki csoportok megalakításában, íly
módon kézben tartván mindazokat, akik e szervezetekbe belépnek.
1984-ben azt jósolta meg Anatolij Goliciny, az egyik legmagasabb
rangú KGB tiszt, aki valaha is Nyugatra menekült, hogy egy napon
hatalmas, elképzelhetetlen méretű álliberalizálás fog beindulni
Kelet-Európában és a Szovjetunióban. Olyan elképesztő reformokat
hajtanak majd végre, hogy a Nyugat képtelen lesz fenntartani saját
katonai védelmét - egyszerűen azért, mert a nyugati országok
lakossága azt fogja hinni, már nincs semmi szükség ütőképes katonai
erőkre.
Gorbacsov még alig-alig ismert apparatcsik volt a politikai
bizottságban, amikor a volt KGB-s a többi között ezeket jósolta a
Kreml eljövendő stratégiai sakkhúzásának: ledöntik a berlini falat,
Lengyelországban koalíciós kormányt alakítanak, amelyben pozíciót
kap a Szolidaritás és a lengyel katolikus egyház, Dubcek ismét
kormányra kerül Csehszlovákiában, egy szovjet "Dubcek" fogja követni
Brezsnyevet, amnesztiát kapnak a szovjet ellenzékiek, Szaharov
bekerül a szovjet kormányba és a szovjet emigránsok is
hazatérhetnek. (folyt.)
1990. január 15., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kelet-Európa és a kommunista vasököl - 4. folyt.
|
Reagan elnök volt nemzetbiztonsági szakértője
ezekkel a sorokkal zárja írását:
- A nyugati ember képzelőerejét jócskán meghaladja ez a
megtévesztési forgatókönyv, amelyet Goliciny már 1984-ben leírt.
Másfelől azonban sajnos az is tény, hogy a Nyugat számára
ugyanennyire felfoghatatlan volt Moszkva dezinformációs kampánya az
1920-as években, az úgynevezett Trust fedőnevű GPU akció. Ennek
lényege az volt, hogy a szovjet titkosszolgálat ál-ellenzéki
szervezeteket létesített Nyugaton az ott élő orosz emigránsokból
azzal a céllal, hogy ezek a Nyugatot félrevezető követeléseket
támasszanak. Ez a szovjet félretájékoztatási hadművelet olyan
sikeres volt, hogy 11 nyugati állam kémelhárítása éveken át nem
fedezte fel.
Ha meggondoljuk, hogy Kelet-Európa ellenzéki népfront
szervezeteiben kommunista párttagok ezrei aktívak, szintúgy a
Baltikum és más szovjet köztársaságok népfront szervezeteiben, ha
meggondoljuk, hogy más ellenzéki csoportokba is befurakodhatott a
KGB, sőt ellenzéki szervezeteket akár maga is életre hívhatott, nos
akkor már korántsem tűnik annyira lehetetlennek a rémálom, hogy
Moszkva egy napon újra megismétli a huszas években olyannyira
sikeres titkosszolgálati hadműveletét. +++
1990. január 15., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|