|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Kereszténydemokrata Néppárt tiltakozó közleménye
"Tudomásunkra jutott, hogy az egész
országot elárasztották a Keresztény Nemzeti Unió
propagandaanyagával. Az Unió tagjaként többek között felsorolják a
Kereszténydemokrata Néppártot is. Ezennel értesítjük a tisztelt
választópolgárokat, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt nem volt és
jelenleg sem tagja semmiféle Keresztény Uniónak. Nevünk
szerepeltetése a röplapokon tudtunk nélkül történt. Nemcsak
elhatároljuk magunkat, de tiltakozunk is az ellen, hogy nevünket íly
módon propagandacélokra felhasználják.
"
SZER, Késő esti mai nap, Bárdi István:
A CIA igazgatója a KGB-ről
"A szovjet titkosszolgálat, a KGB továbbra is kifejti
aknamunkáját, és ez a jövőben is így lesz - állapította meg Webster,
a Központi Hírszerző Hivatal, a CIA igazgatója.
A peresztrojkában - mondotta Webster - mindössze annyiban
változtak a dolgok, hogy kifelé a KGB lojálisabb mezt öltött. Ez úgy
értendő, hogy most kerülik a különsen otromba, túlságosan nyílt
akciókat, nehogy feltűnést keltsenek a sajtóban. Új az is, hogy a
Szovjetunió területén a KGB mérsékelni lászik az ellenzékkel
szembeni brutalitását. Hasonló taktikaváltás tapasztalható Moszkva
szövetségeseinek, a kelet-európai országoknak a házatáján is."
|
|
|
|
|
|
|
Pozsgay interjú a Magyar Hírlapban
|
München, 1989. január 5. (SZER, Világhíradó) - Megújuló kormányzási stílus, alulról építkező társadalom - ezt a címet viseli a terjedelmes interjú, amelyet a napokban adott Pozsgay Imre államminiszter a Magyar Hírlapnak. Pozsgay mondanivalójának legérdekesebb része az MSZMP szerepének megítélésére vonatkozik. Ehhez fűzi véleményét Vadász János. - Amióta a politikai reformok kényszerűen napirendre kerültek, kezdettől fogva az a kulcskérdés, hogy a nagybetűkkel írt PÁRT, miután vezetői képességébe vetett önbizalmát és társadalmi hitelét elvesztette, képes-e erről az önkényesen kisajátított és intézményesített szerepről lemondani. Mert amíg ez nem történik meg, a társadalmi öntevékenység, a politikai reformok folyamata merev gátba ütközik, és minél nagyobb árrá dagad, annál komolyabb feszültség halmozódik föl a gát körül. A tavalyi májusi változás, azaz Kádár megbuktatása óta időszerű, hogy az új összetételű hatalmi csoport választ adjon erre a kérdésre. Eddig csak olyan válaszokat tudott adni, amelyek arról tanúskodnak, hogy a felelősséget már szélesen megosztaná a társadalom új mozgalmaival - tekintettel az általa előidézett válságra -, de magát a hatalmat, vagy annak döntő részét meg kívánja tartani. Decemberben Miskolcon ezt Grósz Károly úgy fogalmazta meg, hogy - a hatalom gyakorlását hajlandók vagyunk megosztani másokkal, de a hatalmat nem fogjuk megosztani. Ez a tézis önellentmondás, de éppen ezzel jellemzi a hatalom kétértelmű magatartását. Most a Magyar Hírlap főszerkesztője Pozsgay Imrének is lényegében ezt a kérdést tette fel, hivatkozva az említett furcsa tézisre, de tapintatosan elkerülve, hogy az Grósztól származik. Nos, Pozsgay válasza következetesebb és ezért is érdemel figyelmet. Idézem Pozsgayt: - A politikai hatalmat csak az állam körében lehet és kell meghatározni. Ahogy Marx mondja: " az állam tevékenységéhez képest minden más magántevékenység, még a pártoké is. Ha egy politikai párt ezt nem így fogja fel, akkor maga idézi elő a párt- állam konstrukciót, a párt az állam az államban formációként jelenik meg, ami éppen a szocializmus elveire mér elviselhetetlenül nagy csapást". Pozsgay sajnos legyengíti kijelentése jelentőségét, amikor azt is bizonygatni próbálja, hogy elméletileg, elvileg soha nem volt szó a párt diktatúrájáról, csupán a munkás- és néphatalom érvényesítéséről. Ez természetesen nem felel meg a valóságnak. Elvben is, kezdettől fogva csak erről volt szó, az élcsapat diktatúrájáról - legalábbis amióta Lenin mindezt kifejtette és megvalósította, tehát amióta a kommunista pártok a világra jöttek. A párturalom, az állam az államban formáció nem sztálinista torzítás - mint Pozsgay állítja -, hanem éppen az a leninista születésű jegy, amely a kommunista pártot minden más párttól alapvetően megkülönbözteti. Ha ezt a bizonygatást figyelmen kívül hagyjuk, Pozsgay kifejtett véleménye fontos előrelépésnek tekinthető. Valóban, az államnak a párttól, illetve többes számban a pártoktól való szétválasztására van szükség. Ez a feltétele annak, hogy ne legyen többé vezető párt, hanem csak olyan párt - más pártok között -, amely történetesen többséggel rendelkezik egy szabadon választott parlamentben, legalábbis a következő választásig. +++
1989. január 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|