Rendszerváltás és az MTI

	felcím. Nézzük például Amerikát főcím. Hogyan szabaduljunk meg a bürokráciától?
Mostanában minden országmegváltó a bérből és nyugdíjból élők rovására akarja megoldani a problémákat. E megközelítési mód nem rossz szándékból, hanem tapasztalatlanságból fakad. Ezért nehéz ellene harcolni. Pedig ezen a téren fordulatot kell elérni, különben az épülő demokráciának ugyan lesz több tucatnyi pártja, több ezer politikai ambíciótól fűtött vezetője, de nem lesz tömegbázisa. Az ilyen demokrácia egyrészt nem sokat ér, másrészt nem lehet tartós. alc. A bérek és nyugdíjak lefaragása helyett A bérek és nyugdíjak faragása helyett van javaslat is: leépíteni a felesleges, káros és sok tízmilliárdba kerülő bürokráciát. Először is a vállalati bürokráciát. Ez nemcsak azért drága, mert sokba kerül a működtetése, hanem sokkal inkább azért, mert eleve lehetetlenné teszi a rugalmasságot. Az még a modern tőkés országokban is általános tapasztalat, hogy a kisvállalati szektor elsősorban azért terjeszkedik a nagyvállalatok rovására, mert rugalmasabb, kevésbé bürokratikus. Pedig a tőkés nagyvállalatok sokkal kisebb adminisztratív létszámmal dolgoznak, mint a mieink. De bár ott is azt hirdetik az üzemszervezési szakemberek és a könyvtárnyi irodalom, az élet azonban ezeket nem mindíg bizonyítja. Az utóbbi évtizedben minden fejlett tőkés országban kevesebben dolgoznak a nagyvállalati szektorban, mint korábban, ezzel szemben gyorsan nő a kisvállalkozásokban dolgozók létszáma. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a nagyvállalatok különböző részlegeiket önállósítják. De érdekes, hogy elsősorban nem alvállalkozókat szerveznek maguknak a saját részlegeikből. Ezt is teszik, de sokkal inkább azt, hogy a saját bürokráciájukat vállalatosítják. Önálló vállalatokra bízzák azt, amit korábban a saját jogi apparátusuk intézett, azt amit személyzeti részlegük intézett, propagandairodájuk, üzemszervezési, belső ellenőrzési részlegükkel végeztettek. (folyt.) 1990. február 21., szerda 12:21
Vissza »

	Nézzük például 2.
Az Egyesült Államokban az új kisvállalkozások közel fele végez olyan szolgáltatást, amit korábban a nagyvállalati irodai apparátus látott el. Talán a nagyvállalati profil tisztítása során sehol sem következett be olyan hatékonyság növekedés, mint ezen a téren. Mi is csinálhatnánk hasonlót, de ehhez azt kellene belátni, hogy nemcsak a kisiparos és a kiskereskedő kisvállalkozó, hanem a jogi iroda, a hirdetési iroda, a káderközvetítő, az adótanácsadó is az. A jövő vállalkozói táradalma akkor lesz igazán egészséges, ha az értelmiség jelentős hányada is kisvállalkozóvá válik. alc. A felesleges adatszolgáltatás A jelenlegi vállalati bürokrácia legfőbb munkaterülete a felesleges adatszolgáltatás. A sztálinista tervgazdálkodás arra a hamis meggyőződésre épül, hogy minderről adatokkal rendelkezhet, és ez az adathalmaz megbízható. Természetéből fakad az az elve, hogy minden vállalat, szövetkezet és költségvetési intézmény elemi kötelessége, hogy mindenről szolgáltasson adatokat. Arra már nem figyelt, hogy az adatok megbízhatósága eleve kizárt az olyan társadalomban, ahol az árakat nem a piac alakítja, ahol szinte minden rovatban más keménységű pénz szerepel, ahol az adatszolgáltatóknak alapvető érdekük fűződik ahhoz, hogy az adatszolgáltatásukat bizonyos irányba torzítsák. Az összegyüjtött adatokban ugyan már senki sem bízott, de azok a rendszer létszükségleteként az 1968-as reform után is tovább éltek. Ezt tette szükségessé az a koncepció, hogy ugyan megszüntetik a kötelező tervutasításokat, de a pénzügyi befolyásolás eszközeivel kikényszerítik a tervgazdálkodók akaratának teljesítését. A céljainak megfelelő befolyásolás érdekében maguk a befolyásolók egyre jobban torzították az adatokat. Egyre jobban elszakadtak a normatívitástól. Az összegyüjtött adatok tehát nem jobbak, hanem még megbízhatatlanabbak lettek, de a tervirányítás még szükségesebbeké tette őket. Korábban csak a tervparancsok osztogatói akartak mindenről információt, adatot, most már a pénzügyi apparátus is. Így történhetet meg aztán, hogy a reformfolyamat sem csökkentette a vállalatokkal szembeni adatszolgáltatási kötelezettséget. alc. Csökkenteni a kötelező adatokat Most már tulajdonreformról, piaci árakról, vállalati önállóságról beszél mindenki, de az fel sem merül, hogy egy ilyen rendszerben nem kellene, nem lenne szabad a vállalatokat arra kötelezni, hogy olyan adatokat is szolgáltassanak, amelyek megszerzése, gyüjtése nem áll az érdekükben, illetve nem fakad adóbevallási köztelezettségükből. (folyt.) 1990. február 21., szerda 12:22
Vissza »

	Nézzük például 3.
Ma a vállalatoknak tizednyi adatra sem volna szükségük, ha nem lenne adatszolgáltatási kötelezettségük. Az adórendszer sem jó akkor, ha olyan nyilvántartást követel a vállalatoktól, amire azoknaklatnak a jobb és hatékonyabb munkája érdekében nincs szüksége. A csak az adózás miatt végzett adatgyűjtés, nyilvántartás költsége lényegében adó, mint ahogyan az a statisztikai adatszolgáltatás is. Ennek megfelelően törvényt kellene hozni, ami kimondja, hogy a vállalatok nem kötelesek olyan adatok ingyenes szolgáltatására, amelyek összegyűjtése nem áll érdekükben. A költségvetési hiányt is jelentős mértékben lehetne csökkenteni, ha nem kellene a költségvetési intézményeknek sem felesleges adatokat szolgáltatniuk. Hány orvos, pedagógus, tanácsi alkalmazott vesztegeti értékes idejét azzal, hogy értelmetlen adatokat kel gyártania? Nem teszik ezt egyetlen tőkés országban sem. Mi is csak azért folytatjuk ezt az értelmetlen munkát, mert sok ember számára státuszt és kényelmet biztosít az íróasztal. (MTI-Press) 1990. február 21., szerda 12:23
Vissza »