Rendszerváltás és az MTI

	Szovjetunió - viharzónában 1.
1989. szeptember 17. vasárnap (MTI-PRESS) - Kedden végre összeül az SZKP Központi Bizottsága, hogy a nemzetiségi kérdésről tárgyaljon, s amire még nem volt példa, bármily furcsa is: a múlt hét közepén először tárgyalt Moszkvában Mihail Gorbacsov a balti köztársaságok vezetőivel az észtek, lettek, litvánok ,,óhajairól,,. Tárgyalni való túlságosan sok akad, a KB-ülés többszöri elhalasztása is jelzi azonban, rendkívül nehéz választ adni a felmerült gyötrő kérdésekre. Idővel ezeknek a kérdéseknek a száma csak tovább halmozódott, s mára sokakban kialakult az az érzés, hogy a legfelső vezetés elszalasztotta a rendezés gyors lehetőségét. Ez azonban csak akkor igaz, ha rendezés alatt régi típusú rendcsinálást értünk. Ha viszont elvi tisztázást, akkor késésről aligha beszélhetünk. Senki sem hiheti ugyanis komolyan, hogy a felgyülemlett sérelmek orvoslása, az ellentétek elsimítása, a történelem fehér foltjainak feltárása pusztán párthatározat, egyszeri döntés kérdése. Hiszen nem kevesebbről van szó manapság, mint hogy korszerűsítsék a szovjet szövetségi rendszert, amelyet bár tökéletesnek mondtak és hittek az elmúlt évtizedekben, de amely önkényes döntésektől és nemzetiségeket szembeállító praktikáktól szenved. Az indulatok irtózatosak. A Molotov-Ribbentrop paktum ötvenedik évfordulója, az érdekszférák felosztásával rendelkező titkos záradék szovjet közzététele valóságos politikai földindulást idézett elő a Baltikumban. A három balti köztáraságot összekötő 56O kilométeres élőlánc sok mindent elmondott arról a tömegmozgalomról, amely a jogos követeléseknek, a nemes szándékoknak éppen úgy nyilvánosságot biztosít, mint a legszélsőségesebb törekvéseknek. Utóbbiakról elég sokat elmond a Szovjetuniótól való elszakadásnak és a szovjet csapatok kivonásának megújuló követelése. A ,,megszállás befejezésének,, ,a Közös Piachoz való csatlakozásnak a jelszava jól érzékelteti, hogy ez a politikai földmozgás nem nélkülözi az irreális elképzeléseket. Mint ahogy a ,,Vesszen az SZKP ,, vagy a ,,Megálljt a szocializmusnak Litvániában ,, jelszavak alatt vonulók döhös menete sem kifejezetten a békés reform és a megfontolt politikai átalakítás megnyilvánulása. Kétségtelen azonban, hogy utóbbinak is vannak látványos, bár vitatott eredményei. Az új választási törvény ötévi helybenlakáshoz, vagy tízéves észtországi tartózkodáshoz köti a választhatóságot. Az állami nyelv rangjára emelték a lettet. Litvániában a paraszti gazdaságok jogainak helyreállításával hívta fel magára a figyelmet a helyi törvényhozós. Mindez azt tükrözi, hogy a balti népek keresik új helyüket a szövetségben. (folyt.) 1989. szeptember 17., vasárnap 10:54
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »