|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Részleges alkohol- és nikotinbojkott 1990. március 19-25. között
"Márciusban lesz egy esztendeje,
hogy a Józan Élet Szövetség, Magyarországon szokatlan
kezdeményezésként, tíznapos részleges alkohol- és nikotinvásárlási
bojkottot hirdetett - tiltakozásul az áremelések, a válság terheinek
a szegény-rétegekre hárítása ellen. A bojkott jelmondata, sajnos,
aktuálisabb, mint valaha: egészség- és családellenes árpolitikával
nem lehet a kibonatkozást megalapozni
És ma már 65 tagszervezet,
150 ezer tag nyomósítja a felhívást.
"
DLF, Lapszemle:
Duna-gate ügy
"Pusztulj el, mint
egy patkány" címmel a Stern című képes magazin a Duna-gate
botránnyal foglalkozva arról tudósít, hogy a lehallgatásokat
leleplező Végvári József őrnagyot, volt titkosszolgálati kollégái
szitává akarják lőni. Az ügy politikai vetületeit a Stern így látja:
- A kormánypárt, az MSZP igyekszik elkerülni a Duna-gate ügyet,
amit az ellenzék piszkos kampányának tart, hogy választásokon íly
módon ártson az MSZP-nek. Nem a pártokat, hanem csak egyes
személyeket és rendezvényeket ellenőriztek. Közben egymás után
buknak a vezető funkciónáriusok. Elsőnek a kémelhárító szolgálat
főnöke, utána a belügyminiszter-helyettes és végül a belügyminiszter
Horváth István, aki parlamenti lemondó beszédében azt állította,
hogy mindig csak az anarchiát akarta meggátolni.
A botrány után biztosra vehető, hogy Pozsgay Imre és társai
teljesen esélytelenül indulnak a választásokon. Ez teszi érthetővé,
Németh Miklós miniszterelnök azon döntését is, hogy a március 25-iki
parlamenti választáson független jelöltként induljon - olvasható a
Stern hasábjain."
|
|
|
|
|
|
|
Kádár János szólaljon fel!
|
München, 1989. február 8. (SZER, Világhíradó) - Ma reggel közhírré tétetett - de csak így utólag -, hogy tegnap összeült a Politikai Bizottság, de hogy a "tizenegyek" az alkotmánytervezeten kívül még miről tanácskoztak, az úgy látszik, nem tartozik a nyilvánosság elé, mert nem tekinthetjük hírértékűnek, hogy időszerű politikai témákat vitattak meg. Ennyit az állampolgár közlemény nélkül is sejt. Sejtései jogos kíváncsisággá fokozódnak, majd pedig a "már megint nélkülem döntenek, és meg sem mondják, miért" keserűségévé változnak arra a bejelentésre, hogy a PB személyi kérdésekben is döntött. Kiről, kikről, mit - egyelőre nem lehet tudni. A várakozást kitöltheti a múlt vizsgálatának ez az elsősorban - legalábbis egyelőre elsősorban - nyelvi megközelítése. Idézzük fel saját hangján azt az embert, aki 1956. november elsején bejelentette az MSZMP megalakulását. (Kádár János beszél, rossz vétel miatt nem érthető.) Felismerték Kádár János hangját? A régi szalag rossz hangminősége miatt megismételjük egyik mondatát: "Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat". Még ott a dicsőséges jelző is a felkelés szó előtt. Ezzel együtt is, ha ma olvassuk újra ezt a beszédet 32 év távlatából, nemcsak a forradalom elismerése van benne. Ismét idézünk: "A népfelkelés válaszút elé érkezett: vagy lesz elég ereje a magyar demokratikus pártoknak vívmányaink megszilárdítására, vagy szembe kerülünk a nyílt ellenforradalommal. Akkor - 1956. november elsején - ez még úgy hangozhatott, mintha Kádár csak egy esetleges, távolról fenyegető veszélyt akarna jelezni. Ki tudhatta, hogy még ugyanezen a napon eltűnik Budapestről, hogy megszervezze mindazt, aminek folytatását ma már ismerjük. Azaz sok hiányossággal, sok fehér folttal ismerjük csak. A tisztázás igénye pillanatnyilag nem annyira történelmi, mint aktuális politikai igény és szükségesség. Tamás Gáspár Miklóst kérdezem a budapesti telefonvonalon: - Mit jelent az, hogy az ÉS-ben megjelent Mit mond Kádár János? cikk után az Ötlet leközölte ezt a november elsejei beszédet, ami szintén felszólításként is értelmezhető, hogy szólaljon meg Kádár János? - Azért is szólítják föl erre - természetesen -, mert hiszen nemcsak tanúja, résztvevője volt az 56-os forradalomnak, hanem résztvevője volt az 1956. november 4-ikével elkezdődött ellenforradalomnak is, és a későbbi megtorlásoknak is főszereplője. Továbbá ő volt az az ember, akinek a nevéhez fűződik elsősorban ennek a rendszernek a felépítése, amely 56-nak, a forradalomnak az elnyomásán nyugszik, és a romjaira épült. Az, hogy Kádár János felszólalását sürgetik, két dolgot is jelent. Az egyik egy gyógyulási folyamat. A múltak bevallása elsősorban a pártnak szükséges s azoknak a néprétegeknek és csoportoknak, amelyek a maguk kiegyezését Kádárral, Kádárékkal megkötötték. Nekik a saját gyógyulásuk szempontjából és az újabb demokratikus Magyarországba való bekapcsolódásukhoz szükséges ez a gyógyulás. Azt hiszem azonban, hogy a közvéleménynek és a népnek az a része, amely kimaradt a kádári kiegyezésből, annak tulajdonképpen édesmindegy, Kádár Jánosnak ma mi a véleménye a 30 egynéhány évvel ezelőtt történtekről. Tudom, hogy sok érdekes részletet elmondhatna. Ám nem hiszem, hogy döntő volna: megélte-e azt a katarzist, amelyet titkon a történelem iránt érdeklődő hallgató és olvasó elvár tőle. - Mennyiben befolyásolhatja a pénteki központi bizottsági ülést az, hogy nyilvánosság elé került most a Kádár-téma? - Azt hiszem, megkönnyíti a Központi Bizottság dolgát, mert amennyiben Pozsgay gesztusa nem szakításnak, hanem folyamatosságnak minősül, hogyha a precedenseket lehet kiemelni részint a Kádár- beszédből, részint a már többször meghivatkozott Lukács- nyilatkozatból, akkor a hirtelen felszínre került törések elsimíthatok. Tehát ennyiben nem tartom ügyetlen gesztusnak a Kádár-beszéd megjelentetését, akkor sem, ha ez ellentétben van Pozsgay ellenfeleinek az utóbbi héten elhangzott megnyilatkozásaival. Itt egy kompromisszum körvonalai rajzolódnak, s egyre inkább arra utalnak a jelek, hogy szakításra és tisztázódásra pénteken sem fog sor kerülni, a pártvezetés frakciói közötti szervetlen és kibontakozást nem segítő egység továbbra is fennmarad. +++
1989. február 8., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|