Rendszerváltás és az MTI

	Pártprogram
----------- München, 1990. február 18. (SZER, Földközelben) - A március 25-iki országgyűlési képviselőválasztás előtt folytatjuk a különféle politikai szervezetek mezőgazdasági elképzeléseinek ismertetését. Budapesti tudósítónk, Tar Péter a Kereszténydemokrata Néppárthoz látogatott el. - Dr. Pallós Lászlót, a Kereszténydemokrata Néppárt agrárszakértőjét kértem meg, foglalja össze nekünk pártjának agrárprogramját. - Egy történelmileg egyedül álló feladat előtt állunk most, amikor a majdnem teljesen magyar mezőgazdaságot a többszektorúság állapotába kellene átalakítanunk. Nagy a kísértés, hogy ezt úgy hajtsuk végre, hogy most minden magántulajdonná váljon. A katolikus egyház tanítása szerint tulajdonképpen az egyéni, a társadalmi, a közösségi tulajdon kellő egyensúlya szükséges a jövő szolidáris társadalmát kifejező gazdálkodási forma megteremtésénél. Ezért a mi elképzeléseink szerint is ezt a sokrétűséget lehetőség szerint tartani kell, és különösképpen arról van szó, hogy a magántulajdon felé való átalakulásnak egy nagyon erős fokozatosságban kell végbemennie, azért elsősorban, hogy a társadalom gazdasági stabilitását, az ország ellátását zavar ne érje. (folyt.) 1990. február 18., vasárnap
Vissza »

	- Pártprogram - 1. folyt.
A tulajdonformák között mi is fontosságot tulajdonítunk a magántulajdonnak. A másik alapvető fontosságú kérdésünk, hogy a parasztságot rehabilitálni kell az elszenvedett károkért, azonban ez a rehabilitáció nem szakadhat el a társadalom más rétegeit ért jogtalan megkárosításoktól, és éppen ezért ma felmérni pontosan nem lehet, hogy egyáltalán mennyi az a rehabilitációs igény, amelyet jog szerint ki kellene elégíteni, s az ország teherbíró képessége mire képes, hogy ilyen elégtételt egyáltalán tudjon tenni. Úgy gondoljuk, hogy ma, amikor azt keressük, hogy az egyéni érdekek híján gazdaságtalanul működő állami vagyonnak ki legyen a gazdája, elsősorban azokra gondolunk, akiket ilyen károsodás ért, hogy ezeket ebből az állami vagyonból kellene kártalanítani. Mi azt a parasztság igen súlyos fájdalmai árán elért előnyös helyzetet, hogy viszonylag nagy egységek alakultak ki a magyar mezőgazdaságban, nem szeretnénk újból az 1 millió 600 ezer birtokos nagyságú gazdasággá átalakítani, hanem ezt egy megfelelő ésszerű folyamatba úgy behelyezni, hogy a mindenkori optimális üzemméreteket tartani tudjuk. Tehát mi a magántulajdon mellett feltétlenül elképzeljük és feltétlenül helyet tudunk biztosítani a szövetkezeti tulajdonnak, amely szövetkezet természetesen a tagok önkéntes egyesülésén és egy új szövetkezeti törvényben meghatározott alapelveken épülne fel. Ugyanúgy természetesnek tartjuk, hogy lehetnek állami birtokok, állami tulajdonok is, amelyeknek szintén lehet nagyon fontos jellegük. (folyt.) 1990. február 18., vasárnap
Vissza »

	- Pártprogram - 2. folyt.
Mindemellett nem elhanyagolhatónak tartjuk, hogy a magántuladjon jelenlegi kelete, ami most azáltal, hogy a szövetkezeti tagok tulajdonában lévő, de a szövetkezet használatában lévő mintegy 10 millió hektárterület most magántulajdonba kerül, a meglévő 600 ezer hektár magántulajdonnak 2 millió 600 ezer lenne az ország területéből, ez tovább bővüljön olyan értelemben elsősorban, hogy a falun élő, a falusi életmódhoz kötött bármilyen foglalkozású embernek, legyen az értelmiségi vagy fizikai, más nem kifejezetten mezőgazdasági, hanem más fizikai dolgozó, bizonyos kisebb nagyságú földterülete lehessen, a talán eddig ismert háztájinál valamivel nagyobb terület, amelyik létalapot teremt. Mert hiszen végsősoron ami elé nézünk, a munkanélküliség réme bizonyos mértékben csökkenthető, hogyha a falusi lakosságnak van egy kis magángazdálkodási területe, amelyen mondjuk legalább legalapvetőbb életfeltételeit biztosítani tudja. A fő formáját a mi elképzelésünk szerint a mezőgazdaság területének az önkormányzati közösségi tulajdon jelentené, amely azt fejezi ki, hogy mindaz a terület, amely nem magántulajdon, tehát a jelenlegi szövetkezeti közös tulajdon, az állami gazdasági, állami erdőgazdasági tulajdon mind a falu közösségének lenne a tulajdona, és a falu közösségétől bérelnék ezek a nagyüzemek, de nemcsak a nagyüzemek, hanem bérelnék mindazok az egyéni farmercsaládi termelők, akik a meglévő kisebb gazdaságaikat megfelelő (...) kívánják kiegészíteni. (folyt.) 1990. február 18., vasárnap
Vissza »

	- Pártprogram - 3. folyt.
Erre nagyon sok oldalról volna szükség. Elsősorban így lehet egyáltalán egy olyan piaci versenyt kialakítani, amelyben eldől az, hogy tulajdonképpen ki gazdálkodik jobban, mert hiszen az gazdálkodik jobban, aki nagyobb bérletet tud az általa használt földekért fizetni. Tehát valódi piaci helyzet alakulna ki, de ugyanakkor azt is jelenti, hogy az évtizedeken át értéktelen, vagyis értéken nyilván nem tartott magyar föld egyik napról a másikra csak névleges értéket képviselhet, ami semmi esetre sem fejezi ki a valódi értékét, de a bérleti díjon keresztül minden egyes darab föld valóban értékhez jut és ezen keresztül tulajdonképpen a föld ára is, amit annyira keresünk, ezen keresztül az is meghatározható és elérhető. Tehát ezek voltak azok a nagyon-nagyon átfogó fő szempontok, amelyeket mi a jövőképbe akarunk illeszteni. Természetesen ennek számtalan apróbb, de nem lényegtelen kérdései vannak, mint az egész mezőgazdasági irányítás, szabályozás, oktatás, kereskedelem kérdései, és különösképpen olyan feltételeknek a megteremtése, ami a valóban kialakuló kisgazdaságoknak is, illetve a kisebb farmergazdaságoknak is, de a nagyüzemeknek is egy viszonylagos biztonságot teremt, és a gazdálkodás stabilitását megalapozza. Ezt mi főleg a biztosítás rendszerén, egy úgynevezett termékbiztosítás rendszerén próbálnánk felépíteni, amely kiküszöbölné a magyar éghajlat mellett olyan gyakran előforduló szélsőséges időjárás okozta jövedelemkülönbségeket, amelyet nemcsak hogy a kisüzem, de a nagyüzem is nehezen tud elviselni. +++ 1990. február 18., vasárnap
Vissza »